Lex Orsolya
…s ő mesélt megtörténtet és kitaláltat,vidámat és szomorút…- írja Bálint László, egy a szerzőről írt munkája zárszavaként. Nincs ez másként Kabdebó Tamás múlt tavasszal megjelent könyvében sem. Ötvözi benne ugyanis életrajzának elemeit a családi legendáriumban megőrzött történetekkel; anekdoták, mesék kelnek életre, s velük együtt életre kel a régi Baja, a Veránka-sziget, az ifjúkori nyarak, szerelmek, bukások és forradalmak, barátságok, parázs viták. A történetek révén életre kel a régi Budapest, az egyetemi évek, szőke fürtű, karcsú bokájú fruskák, akiket ávós hadnagyok kísérgetnek mozi után, s látjuk 56-ot úgy, ahogyan a történelemkönyvekben nem láthatjuk,…mert az más. Az nem személyes, nem szubjektív.
Kabdebó Tamás a tavalyi (2018) könyvhétre, a Magyar Napló Kiadó Kft. gondozásában megjelent Ír szerelem című munkája posztumusz kötet, hiszen szerzője néhány héttel a könyv megjelenése előtt hunyt el. Így kézbe venni, dedikálni már nem tudta ezen írásokat tartalmazó kötetét. A könyvet műfaji és tematikus sokszínűség jellemzi. A novellák mellett, anekdoták, naplóbejegyzésszerű írások, levelek, szonettek, novellavers (Sulyok Ignácz János), mese (Péterpál) egyaránt található benne.
A vissza-visszatérő motívumok, amilyen az 56-os forradalom, a második világháború, a Duna, az utazás-utazó, a magyar írói mivolt, nagyjából egybefogják a történeteket, mégis mindezek mellett kiemelhetünk még jó néhány témát, melyek helyet kapnak az írásokban: szerelem, testiség, házasság, egyéni és szélesebb társadalmat érintő harcok, születés és halál, s az életből kiragadott apró mozzanatok teszik a szerzőtől megszokott tematikát érdekessé. E közel 190 oldal azok számára is megsejtet valamit az íróról, munkásságáról, akik eddig nem ismerték. A kötet elolvasása után talán keresni fogják a kapcsolódási pontokat korábbi írásaival.
A könyv általában olvasmányos, helyet kapnak benne kidolgozottabb, részletezőbb írások, s találkozunk benne a feljebb már említett apróbb alkotásokkal, melyek esetleg magvát képezhették volna a későbbi életműben egy-egy nagyobb lélegzetű írásnak, ám így magként is megállják a helyüket, további gondolkodásra sarkallják az olvasót.
A címadó, a kötetben első és leghosszabb, az Ír szerelem című elbeszélés, mely címéhez híven egy magyar-ír szerelmi történet, elidőző leíró részekkel, egyértelműen életrajzi elemekkel tarkítva, a jól ismert kabdebói motívumokra felfűzve.
Dr. Zách Lili, mezőkovácsházi születésű bölcsész, aki jó ideje Írországban él, s a Maynooth University (a Maynooth University könyvtárának igazgatója volt Kabdebó Tamás) történésze, megosztott néhány gondolatot velem, melyek a címadó novella kapcsán merültek fel benne. Mivel történészként már ismerte Kabdebó Tamás munkásságát, neve nem volt számára ismeretlen, de szépírói tevékenységébe csak most tekintett bele.
Történelmi szempontból Kabdebó munkásságának legjelentősebb részét az ír és magyar nemzeti függetlenségi mozgalmak összehasonlítása adja. Legismertebb írásai kiemelkedő ír történelmi személyiségek magyarországi vonatkozásaival kapcsolatosak. Többek között a Sinn Féin párt alapítóját, Arthur Griffith-t, valamint az 1848-as Ifjú Írország mozgalom vezetőit (William Smith O’Brien) és az ő Magyarország iránti érdeklődésüket kutatta. Az ezekkel a témákkal kapcsolatos írásai hiánypótlónak számítottak megjelenésükkor és több történész kutatásának nélkülözhetetlen részét képezték.
Kabdebó Tamás történelmi és diplomáciatörténeti érdeklődése számos helyen felbukkan címadó, többnyire rövid történelmi utalások formájában. Ebből a szemszögből kiemelkedőnek mondhatók a forradalmakra való gyakori utalások és összehasonlítások. Egyrészt azok szerepe Magyarország (1956) illetve Írország (1916-os húsvéti felkelés) történelmében („megszálló angol csapatok az O’Connell Streeten”), másrészt pedig ezek hosszú távú hatása az emberi sorsokra, a novella esetében a főhősre, csakúgy mint a valós életben magára az író életútjára. Noha többször érződik a kontraszt az ír és magyar gondolkodásmód és értékrendszer között, mégsem a kelet-nyugat vonal/ megosztottság tűnik áthatolhatatlannak, hanem a katolicizmus bigottsága és annak beidegződései, ahogy befolyásolják a helyiek, azaz az írek, látásmódját és döntéseit nemzedékeken át. Kabdebó utal az itteni katolikus egyházat érintő botrányokra is, melyek halála óta még több figyelmet kaptak (például a Galway melletti Tuam községben található katolikus árvaházhoz tartozó, közel 800 gyermek és csecsemő maradványait rejtő tömegsír felfedezése 2017 márciusában).
Amit a novella egészén keresztül leginkább érezni, az az emberi sorsok iránti fogékonyság, a kívülálló és a helyiek közötti érintkezések boncolgatás…a magyar és ír forradalmak, azok bukása, s az ezáltal kialakult traumák feldolgozása, valamint az, hogy mindennek milyen hatása van a kelet és nyugat között „mozgásban lévő” szereplők sorsára. Vajon ez a mozgás, hazátlanul úton lenni-ez volt, ami végül összekötötte a főhőst a traveller community-ben megismert (vándorló cigányként bemutatott) Rose-zal?
A folytatásban egy váratlan csattanóval záruló szintén szerelmes történetet olvashatunk, melynek főszereplői világnézeti szempontból nem éppen összeillőek. 1956 októberében egy Ausztriába induló teherautóra fölkapaszkodva hagyják el Magyarországot, hogy idegenben, mégis együtt, új életet kezdjenek.
Következnek az úgynevezett Tigrisbajusz novellák, melyek egy tigris bajszán is elférnének, oly rövidek, mondhatni lejegyzésre érdemes nyolc apró, futó gondolat. Ehhez hasonló néhány soros, pár mondatos írásokkal a későbbiekben is találkozunk, melyeknek magva egyetlen, akár a valóságból, akár irodalmi műből kiragadott, illetve irodalmi műhöz kapcsolódó gondolat (Igaz történet, Szappan,, Napóleon, Legrövidebb elbeszélésem…).
Majd a folytatásban sorjáznak az életrajzi elemekkel, történelmi utalásokkal, anekdotákkal tarkított történetek. Ott van például a bajai olvasóközönség számára mindenképp érdekes olvasmány, mely az „Ami az életrajzból kimaradt” címet kapta. Veránka, halléfőzés, elszabaduló ladik s a Vörös híd. Majd a későbbiekben egy szintén a helyi Duna-járók számára ismerős helyszín a Móricz-sziget.
A kötetben szereplő történetek jórészt önéletrajzi ihletésűek, amit akkor is érzünk, ha a főhős éppen más névvel ellátott, de általában jóvágású, sportos küllemű, kultúrakedvelő fiatalember, avagy középkorú egyetemi előadó… Lehet a neve akár Odüsszeusz vagy Ulysses, Imre vagy Zsigmond, fel-felbukkannak azok az elemek, melyek révén akaratunkon kívül is a szerzővel azonosítjuk a főszereplőt, legyen szó valós vagy fiktív személyről. Persze feltételezhetően van ebben némi szándékosság.
Szinte állandóan felbukkanó téma a Duna (s mindennemű hajózható, átúszható, horgászható víz), a hajó, csónak, s vele a soha meg nem állapodó utazó/ hajós fontos alakja a kabdebói életműnek. A folyó jelképes kapocs a Duna menti népek életében. Összeköt tájakat, embereket, időszakokat a maga időtlenségével. A víz mellett élő halászó, horgászó ember képe szintén meghatározó motívum a kötetben.
Elmaradhatatlan téma a történelmi viharok emberekre, közösségekre gyakorolt hatása. A világháborúk, a szovjet katonák kegyetlenkedéseinek említése, vagy a holokauszt, a magyar zsidóság sorsa. A zsidóság kérdése, néhol említés szintjén marad, néhol egész történetet szentel neki a szerző (Isten és Auschwitz). Olykor anekdotaszerű történetekbe is beemelődik, mint amilyen a Párbaj című.
A másik állandósult történelmi téma 1956. Nem véletlen, hisz meghatározó, szoros személyes érintettség, testközeli tapasztalatok tartják élénken a budapesti történések emlékét. A szerző, sokakkal együtt, 56-os tevékenysége miatt kényszerül emigrálni. A címadó történetben például egyetemi előadásként hallhatunk 56-ról. Másutt A két Didimus című írásban a külföldre szakadtak és az itthon maradók nézőpontjai ütköznek, s a forradalom utáni életük elevenedik meg. Voltak, akik maradtak, vállalták a börtönt, szenvedéseket a megtorlás éveiben, s voltak, akik látszólag „a könnyebb utat”, az emigrációt választották. Hosszasan ír e két nézőpont ütközéséről s a két út nehézségeiről a szerző egy testvéri levélváltást idéző novellában. Az egyikük itthonról ír Nyugatra, a másik levél Nyugatról érkezik haza. Felfoghatnánk e vitás kérdést úgy is, mint egy személy két lehetőségét, vagy mint egy személy belső vívódását. A választás nem volt könnyű, hiszen mindkét út rögös.
„A hősök meghaltak, a gyávák elfutottak, a hülyék otthon maradtak”- olvassuk a műben. Elsőként az itthon maradó Didimus meséli el útját a forradalom után: gyűjtőfogház, cella, sötétzárka, s a szabadulást követő időszak, melyet az előbbiekben megélt trauma határoz meg, mely tulajdonképpen feldolgozhatatlan. A testvérpár másik tagja pedig a Nyugatra emigráltak nem kevésbé rögös útját mutatja meg öccsének, s így nekünk olvasóknak. S egy, az itthoniak által megjelentetni nem kívánt írás kapcsán felmerül a kérdés, hogy miért kell megbélyegezni a külföldre távozott magyar írókat az emigráns jelzővel, holott ők ugyanúgy a magyar irodalom egészébe tartozók? Van-e különbség magyar és magyar író között, szegezi nekünk a kérdést a novella? S a szerző erről alkotott véleményét meg is tudjuk a későbbikben. Ahogyan a Nyugatra szakadt Didimus, úgy Kabdebó Tamás is, mindvégig kitart amellett, hogy magyar íróként definiálja magát, mindenféle plusz jelző nélkül, mert úgy véli, hogy a magyar irodalom egy test, s e testnek része az is, aki külföldre szakadt, más hazába kényszerült. Így kerül elő- mondhatni párhuzamként- több alkalommal Rákóczi, Kossuth Lajos, Márai Sándor, Cs. Szabó László. Szükséges-e tehát valamiféle határvonalat húzni, skatulyát nyitni a nyugati magyar írók számára? Kabdebó szerint teljesen szükségtelen, mert nem ez a lényeg. Hanem sokkal inkább az, hogy gazdagítja-e egy író olvasóinak életét, s hogy nyer-e vele a nyelv bármit is, hogy írásait közreadás után mások is olvassák?
Párhuzamokra azonban nem csupán az életrajz kapcsán lelünk, hanem a magyar és ír nép hasonló lelkülete kapcsán, s az itthoni és külföldi táj összevetésekor is. Egy hosszú hétvégén eljutottak a Connemara hegység tövébe, mely a Bükk-hegységhez lehetne mérhető…s ennek kapcsán mindjárt jön is egy korai emlék egy bizonyos háromnapos kirándulásról a Bükkben. Vagy amikor egy Észak-Írországban tett kiránduláskor az ottani katolikus főtemplomról így ír: Két hegyes, égbetörő tornyával stílben hasonló a szegedi dómhoz…
Az utazás és utazó alakja is visszatérő eleme az írásoknak. Több alkalommal bukkan fel az antik irodalom jól ismert alakja, a nyughatatlan, kalandokat kereső hajós: Odüsszeusz, jelképes figuraként a szerző maga. Nem véletlen tehát az sem, hogy a címadó írás főhőse, Imre, a hajós, az egykori tengerészkadét, egy TURRISTVAN nevű kis diesel hajót kormányoz a Liffey folyón a part menti füzek árnyékától néhány méterre.
Mindamellett, hogy az Írhonban töltött 30 esztendőt követően azt a vidéket is otthonának tekintette, mindig megmaradt magyarnak, bajainak. Ő maga így szól erről egy Magyarországon tett látogatás után: Imre megérkezett odahazából idehazába. Az ifjú és gyermekévek, melyeket Baján, Magyrországon töltött, oly meghatározóak, hogy emlékük egészen különleges helyet foglal, valahol egészen mélyen. Nem is annyira a szerző fejében, hanem a szívében. Az erős kötődés, s a hiányérzet, mely a távolban fel-felhorgad. Ezt az elszakadni nem tudást mutatja a kötetben több helyütt felbukkanó intertextualitás, vagy szövegköziség, azaz más (Kabdebónál általában magyar szépirodalmi) szövegből származó részlet, fordulat szó szerinti idézése vagy utalás jellegű megidézése. Rálelünk ilyetén formán Petőfi szavaira, Bethlen Miklós életírásának részleteire, versbetétekre Baka Istvántól. Az irodalmi idézetek így működtetve többlettartalommal töltik meg mindkét, a felhasznált és felhasználó szöveget egyaránt. Az irodalmi idézetek mellett jellegzetes magyar szófordulatokat, közmondásokat is találunk a szövegben, melyek kedvesen élénkítik a stílust, s használatuk érezhetően jól esik az írónak, holott a körülötte lévők általában nem értik, mit mond a beszélő. Vehetnénk ezt akár a magyar olvasóközönségnek szánt kiszólásnak.
A kötet végén helyet kap Bálint László esszéje a szerzőről, valamint egy interjú, melyben Kabdebó Tamással Böszörményi Zoltán (szintén emigráns) költőtárs beszélget 56-ról, emigráns irodalomról, a Duna szerepéről a kabdebói gondolkodásban, s jövőbeli tervekről. E két szöveg a kötet olvasóinak többszörösen is hasznára válik, egyrészt életrajzi, gondolkodásmódbeli adalékokkal segít a novelláskötet könnyebb értelmezésében, másrészt némi betekintést ad az életmű egészébe is. Ez főképp azok számára lehet fontos, akik nem ismerik a szerző korábbi munkáit. A szerkesztő Péntek Imre által megírt fülszöveg szintén fontos információkkal látja el az olvasóközönséget.
A kötet megvásárlása csak a világhálón lehetséges, mivel bolti forgalomban nem kapható. Jól forgatható, jól méretezett, kézbe való, kényelmes olvasmány az Ír szerelem. Borítóján az ír tengerpart részlete, parti sziklák, kék ég, tenger és zöldellő táj. Máris magunk előtt látjuk a vidéket, mely a könyv történeteinek háttere. Jó szívvel ajánlható a kötet minden bajainak, hiszen az ismerős nevek, helyszínek által a könyv nekik még többet ad, mint más olvasóknak. S mindenképp ajánlható az ifjú olvasóknak, hogy első kézből hallhassanak 56-ról, s a forradalom következményeiről, s ezáltal képet alkothassanak az emigrációs írói létről, irodalomról. (Kabdebó Tamás: Ír szerelem. Magyar Napló Kft., Budapest- Baja, 2018.)
