Életének 91. évében, hosszan tartó betegség után május 7-én elhunyt ÁDÁM ANTAL, jogászprofesszor a Pécsi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karának oktatója, az egyetem díszdoktora. Az 1990 és 1998 között alkotmánybíróként is tevékenykedő jogtudós középiskolai tanulmányainak nagy részét a bajai III. Béla Gimnáziumban végezte, egykori iskolájához később is szoros kapcsolat fűzte, 2007-ben részt vett az intézmény fennállásának 250. évfordulójára szervezett ünnepségeken is. Az alábbiakban felidézzük az elhunyt professzor életének főbb állomásait, majd kollégái személyes visszaemlékezéseiből idézünk. Írásunkhoz a szerkesztőség és az összeállítást jegyző FERENCZI FANNI engedélyével felhasználtuk a pécsi jogtudományi kar hallgatói oldalán (https://mediaiurispecs.hu) megjelent anyagot.
Ádám Antal 1930. február 14-én született Jánoshalmán. Középiskolai tanulmányait egy nyíregyházi kitérő után 1945-től Baján, a Ciszterci Rend III. Béla Gimnáziumában végezte, ahol sikeresen érettségizett. Egyetemi tanulmányait 1949-1953 között a pécsi Jogi Karon folytatta, ahol kitüntetéssel végzett. Végzését követően 1953-ban tanársegéd lett egyetemén, ahol végigjárva a ranglétra különböző fokozatait 1967-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. (Egy négyéves kitérőt leszámítva – amikor 1954-58 között aspiránsképzésen vett részt Budapesten – mindvégig a pécsi egyetem alkalmazottja volt.) 2000-től professor emeritus volt. 1974-75 között a kar dékánhelyettese, 1975-1978 között dékánja volt. 2000-2004 között a jogi kar hallgatói három alkalommal választották az intézmény legnépszerűbb oktatójává. 2000-től a Jura c. folyóirat főszerkesztőjeként és a PhD Tanulmányok c. kiadványsorozat szerkesztőjeként is dolgozott.
Alkotmányi értékek és alkotmánybíráskodás c. akadémiai doktori értekezését 1999 áprilisában védte meg. 1990-1998-ig – a magyar jogrendszer átalakulásának egy rendkívül fontos időszakában – tagja volt az Alkotmánybíróságnak. Tagja volt számos szakmai testületnek. Több mint száz alkalommal tartott külföldön szakmai előadást, és 35-ször terjesztett nemzeti referátumot nemzetközi tudományos kongresszusok és konferenciák elé.
Számos állami kitüntetésben részesült; egyebek az emberi jogok védelme területén kifejtett magas szintű tudományos tevékenységéért az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és az Igazságügyi Minisztérium kitüntetésében részesült (2005), 2009-ben Szent-Györgyi Albert-díjat, 2010-ben Deák Ferenc-díjat kapott. Pécs és Jánoshalma is a város díszpolgárává választotta.
Oktatótársai (köztük egykori tanítványai) így emlékeznek rá:
Dr. Fábián Adrián, a PTE ÁJK dékánja, Közigazgatási Jogi Tanszék docens:e „Ádám Antal könnyed stílusú, magával ragadó előadó volt, de játékossága sem leplezte hihetetlen felkészültségét, óriási tudását. Empatikus volt, valódi humanista, nagy hatású szakíró, és szigorú szerkesztő-lektor. Igazi tudós embert ismertem meg személyében, aki egész életében az alkotmányosság szószólója volt. Halálával nemcsak a legendás pécsi közjogi iskola utolsó tagja távozott közösségünkből, hanem egy korszak is lezárult a jogi karon.”
Dr. Petrétei József, a PTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszékének egyetemi tanára, korábbi igazságügyi miniszter: „Mély szomorúsággal vettem tudomásul, hogy kedves professzorom, Ádám Antal tanár úr, volt alkotmánybíró, aki oktatóm, mesterem és atyai jóbarátom volt, végleg eltávozott közülünk. Derűs életszemlélete, hatalmas tapasztalaton nyugvó bölcsessége, olthatatlan tudományos érdeklődése, kollegiális segítőkészsége örök példa számomra. Hosszú egyetemi pályafutása során – aminek nagy része egybeesett a pécsi jogi kar közel százéves fennállásának majdnem hetven évével – joghallgatók ezreit tanította a jogtudomány és a jogászi hivatás tiszteletére, emberségre és elhivatottságra. Jóval több, mint félezer tudományos közleménye, több száz alkotmánybírósági határozat meghozatalában való érdemi és irányadó közreműködése a korszakos tudós eredményének kiemelkedő lenyomata. Bár személyisége pótolhatatlan, munkássága a jogtudomány részeként – amíg e tudomány létezik – fennmarad. Szeretettel óvó tanácsai, példamutató egyénisége bennünk, tanítványaiban él tovább.“
Dr. Nochta Tibor, a PTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének egyetemi tanára: „(…) Professzor úrtól elsőéves joghallgatóként tanulhattam meg az alkotmányos értékek fontosságát, az állam és a társadalmi szervek működését, a vallások jelentőségét. Elragadott az a tanári szenvedély, felkészültség, fantasztikus memória, a csillogó szempár, amely jellemezte Ádám professzor urat. Ezek az erényei életkora előrehaladtával sem koptak meg. Élmény volt vele minden találkozás, beszélgetés. Tanácsai, gondolatai, sajátos meglátásai építették a lelkemet, tudatomat. Szigorú volt hozzám, amiért köszönettel tartozom. Ha találkoztunk, mindig rákérdezett, hogy hogy állok kutatásaimmal, mivel foglalkozom éppen. (…) Minden kutatómunkámra vonatkozó válaszomra csak annyit mondott, hogy »csodálatos«. Ennél fontosabb és szebb biztatást senkitől sem kaptam tudományos pályám során. Gondterheltnek – és talán szomorúnak is – csak egyszer láttam őt. Amikor Lábady Tamás temetésére tartottunk. Végig az úton arról beszélt, hogy egyetlen igaz törvényre lelt a vallástörténeti, valláselméleti kutatásai során: az »állandó változás törvényére«. Őrzöm ezt a mondatát és átadom további életemben, hogy méltó lehessek emlékéhez.”
Dr. Bércesi Zoltán, a PTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének címzetes egyetemi docense: „Ádám professzor úrról – családi ismeretség okán is – gyerekkorom óta sok emlékem van. Ha az emlékeket jellemző kifejezésekre kéne váltani, nehezen tudnék választani, melyik a fontosabb: a közvetlen, a humánus, a bölcs, a humoros, a támogató… lehetne sorolni. Ő volt a hatalmas tudással rendelkező »klasszikus« professzor, akivel nem lehetett úgy találkozni, hogy ne legyen egy-két érdeklődő szava, vagy akár egy jó története. Az a személyiség volt, akinek nem kellett megemelnie a hangját, hogy figyeljenek rá. Eszköztelenül, szerényen volt szuggesztív és szeretnivalóan kedves. Még az előadásán – egy kari buli utáni reggelen – el-elbóbiskoló hallgatójától is csak annyit kérdezett mosolyogva az óra végén: »És sikerült álmodni, kollegina?« Az egyetem, az universitas volt az igazi közege: nagyon kedvelte és értette a fiatalokat. Komoly figyelmet és energiát fordított a fiatalabb oktató kollégák szakmai támogatására, mentorálására is. Polgári jogászként is mindig számíthattam a tanácsaira. Hiányozni fog.”
Dr. Béli Gábor, a PTE ÁJK oktatási dékánhelyettese, a Jogtörténet Tanszék tanszékvezető docense: „(…) Ádám professzor kedves közvetlenséggel faggatott erről-arról szinte minden alkalommal, mások mellett olvasmányaimról, kutatási terveimről, és helyeselte az akkor még úgy-ahogy formálódó elképzeléseimet. Rigorózus lektor volt, aki, ha az ügy megkívánta, nem kímélte idejét, hogy a szerzővel akár többször is leüljön operátumának tökéletesítése, kifogástalan rendbetétele érdekében. Ezekből jóízű beszélgetések kerekedtek, majd már a dolgozattól függetlenül tovább folytatódtak később, más közegben is. Az állam és egyház viszonya, a vallás és erkölcs, a vallás és jog kapcsolata körében, ami az alkotmányjogászt és a jogtörténészt is egyaránt izgatta, érdekes, tanulságos, olykor különös konklúzióra vezető vitáink régi írók, akár egyháziak, akár világiak műveinek felemlegetéséből, illetve egye-egy kortárs szerző megállapításaiból nőttek ki, amiket kedélyes epizódok tarkítottak, mint például a piknikus alkatú tudósok mentalitásáról szóló sziporkák a professzor úr részéről. Ádám Antal kiválóan kérdező, érdeklődő, a másik álláspontját messzemenően tiszteltben tartó vitapartner, a mindennapok szülte konfliktusok feloldásában a méltányos megoldások és az észszerű, megnyugtató kompromisszumok híve volt, aki minden körülmények közt elvetette az indulatos vagy sértő megnyilvánulásokat, kirohanásokat. Ádám Antal professzor kiemelkedő tudományos munkássága, a hallgatók iránti töretlen elköteleződése múlhatatlanul egybefonódik a pécsi jogi karral, immár az emberi értelemmel belátható örökkévalóig. Isten nyugosztalja, és adjon örök békét számára.”
Dr. Andrássy György, a PTE ÁJK Jogbölcseleti és Társdalomelméleti Tanszékének professor emeritusa: „Sok emléket őrzök Ádám Antalról, hiszen éveken át tanítványa, majd több mint negyven éven át kollégája lehettem a Karon. Az egyik első, fiatal oktatóként szerzett emlékem, hogy felkerestem, mint a Kar egyik tudományos folyóiratának szerkesztőjét azzal, hogy szeretném tanulmányomat megjelentetni a kiadványban. Készségesen fogadott, átvette a kéziratot, belelapozott, majd azt mondta, értesíteni fog az ügyben. Így is lett, nem sokkal később ismét találkoztunk, s ekkor aprólékosan, bekezdésről bekezdésre szinte minden vesszőről, pontos vesszőről és ehhez hasonlókról szólt valamit, és hosszasan sorolta kifogásait, javaslatait, majd hozzátette: egyébiránt az írás közölhető, ha az említett hibákat kijavítom. Elkeseredetten jöttem ki tőle, hiszen én világmegváltó gondolatokkal mentem hozzá. Mindenesetre ekkor tanultam meg életre szólóan, hogy nem elég, ha az embernek van egy-két jó gondolata, s ezeket le is tudja írni; nagyon oda kell figyelni a formai oldalra is. A másik emlék, amelyet felidézek, az volt, hogy bár más tanszéken dolgoztunk, és így nem volt közöttünk szoros szakmai kapcsolat, úgy tíz évvel ezelőtt többször keresett filozófiai, jogfilozófiai kérdésekkel, elolvasta az általam írt jegyzetet, sőt később megkért, hogy legyek a lektora egyik monográfiájának. Örömmel vállaltam a lektori feladatot, alaposan tanulmányoztam a kéziratot, amelyet aztán nagyra értékeltem; voltak persze kisebb kritikai észrevételeim, javaslataim, s hangot adtam egy komolyabb hiányérzetemnek is. Láttam rajta, hogy ez utóbbi rosszulesik neki. Egy-két hónappal később azonban futólag találkoztunk, és könnyedén közölte, hogy kiegészítette a kéziratot. Ezt követően már kölcsönösen kerestük egymást különféle elméleti kérdésekkel, jó beszélgetéseket folytattunk például Platónról, az értékekről, Losonczy István egykori pécsi professzor jogfilozófiájáról.”
Dr. Tilk Péter, a PTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszékének tanszékvezető docense: „Ádám professzor úr a PTE ÁJK oktatói számára sok tekintetben példakép volt. A professzor úr segítőkészsége, figyelmessége, munkaszeretete legendás. Nem lehetett úgy valamilyen problémával, kérdéssel megkeresni, hogy ne türelemmel, támogatással, alapos tanítással reagált volna rá. Hallgatónak és oktatónak bármikor nyitva állt az ajtaja. Jómagam hallgató korom óta kaptam tőle szakmai és emberi figyelmességet, mentori segítséget a szakmai előrejutásban, amiért mindig hálával tartozom neki.”
