Lakatos Andor
150 év az oktatás, a gyermeknevelés szolgálatában – talán ezt az alcímet adhatnánk a Bajai Szent László Általános Művelődési Központ (ÁMK) és jogelődjei jubileumi évkönyvének (1870-2020), mely a közelmúltban jelent meg Baján. Ha valahol 150 évet emlegetnek, sokszor a török idők emléke jut az eszünkbe, amikor sok-sok küzdelemmel, lassan peregtek az évek – nem így a „mindig fiatal” iskolában, ahol szinte repül az idő, és örökzöld reményekkel indulnak útjukra az újabb nemzedékek…
A könyvet olvasva persze gyorsan kiderül, hogy erőfeszítésből, küzdelmekből az utóbbi másfél évszázadban, az iskolákban sem volt hiány, mégis inkább az öröm érzése dominál, s a tanári hivatás szépségének, örök értékének ünnepe ez a kiadvány mindazok számára, akik oktatnak-nevelnek. Nem véletlenül, hiszen a szerzők (szerkesztők, összeállítók) népes csapata is ilyen személyből áll. Elsősorban nekik köszönhető, hogy nívós jubileumi kötet született, mely remélhetőleg még sokakat fog a jövőben megörvendeztetni.
Sokakat, hiszen Baján kevés család él, amelynek tagjait, felmenőit (rokonságát, barátait) ne érintené valamilyen módon a jubiláló intézmény és jogelődjei tevékenysége. Az iskolanővérek a különböző leány-korosztályok tanításával (óvoda, elemi-, polgári iskolák, tanítónőképző) hosszú időn át szinte „lefedték” a város nőnevelését, később az államosított korszakban a Tóth Kálmán Leánygimnázium mellett a fiúk képzése is megjelent a vízügyi- és gépész szakképzéssel, végül az utóbbi húsz évben az Ének-Zenei Általános Iskola (ÉZI) is csatlakozott az ismét egyházi fenntartású intézményhez. Az egész történetet szépen keretezi a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek rendje, 1870-ben őket hívták meg a leányiskola vezetésére, s ma ismét ők az intézmény fenntartói.
Ki ne ismerné Baján a helyet, azt a néhány épületet, ahol másfél évszázad alatt oly sok változás (átépítés, bontás, felújítás, új beruházás) történt? De ki tudná felsorolni az intézmények nevét, melyek a sok-sok átszervezés során itt működtek? Hány helyen léteznek (időnként kallódnak) ezzel kapcsolatos emlékek: tablóképek, fotók, képeslapok, évkönyvek, újságcikkek, visszaemlékezések, hivatalos iratok, dokumentumok? A könyv szerzőit megihlették, lelkesítették ezek az emlékek, gyűjtöttek és rendszereztek, hogy segítsenek válaszolni a kérdéseinkre, és egyben további gondolkodásra ösztönözzenek.
Ha kezünkbe vesszük a Szent László ÁMK (és előd-intézményei) krónikáját, jól látható, hogy a könyv terjedelmének nagyobb részét, mintegy 70%-át a Kalocsai Iskolanővérek által vezetett intézetek 1870-1950 közötti története adja. A szerző, Nebojszki László kutatótanár gondosan egybegyűjtötte a téma levéltári forrásait és irodalmát, sokat idézi az említett forrásokat, segítve az „időutazást”. Az eredeti levelek, megfogalmazások ugyanis nem csak fűszerezik a szöveget, hanem arra is alkalmasak, hogy az adott térben-időben a döntést hozó, személyek közelébe kerüljünk, és életszerű pillanatképeket kapjunk. Forrásokkal gazdagon illusztrálva tekinthetjük át az intézmény fejlődésének állomásait, az alapítás, építés, fenntartás és fejlesztés eseményeit. A szövegnek így valójában többféle olvasata is lehetséges, szinte biztosra vehető, hogy számos kérdés születik majd az olvasókban, és sok esetben további kutatások kiindulópontja, ösztönzője lehet. Megítélésünk szerint azért is örvendetes és indokolt ez az alaposság, mert Baja nem „átlagos” helyszín az iskolanővérek történetében. Itteni házuk a diákok és a nővérek számát tekintve is kiemelt szerepet játszott, és meghatározó volt a rend történetében. Az óvodától a tanítónőképzésig, azaz a kezdetektől a felsőfokig terjedő oktatási terep felkészült nővéreket kívánt, s így megfordult a bajai házban a rend „színe-java”.
Valójában a rend magyarországi letelepedésénél is fontos volt ez a város, hiszen a csehországi nővérek mellé jelentkező első öt magyar jelöltből négy bajai hivatás volt. Nem tekinthető tehát véletlennek a viszonylag korai bajai házalapítás, mely egyben a helyi összefogásnak is szép példája, a célra alakult bizottság számos támogatót keresett és gyűjtést is szervezett. A könyvben közölt forrásokból látható, hogy a sikerhez szükség volt a jóindulatú egyéni kezdeményezésre (néhai Latinovits Aurélia végrendeleti hagyatéka), befolyásos, elkötelezett támogatókra (Kubinszky Mihály segédpüspök, főtanfelügyelő, a nővérek kalocsai igazgatója), lelkes helyi szervezőkre (Latinovits Gábor plébános, helyi Nőegylet) és áldozatkész mecénásra is (Haynald Lajos érsek személyében, aki az érseki uradalom jövedelmeit is mozgósítani tudta az ügy érdekében).
Természetesen nem csak az alapítás eseményei érdekesek, ha figyelmesen olvasunk, számos meglepetés és további tanulság lehet a jutalmunk, és új oldalairól ismerhetjük meg történelmünk sorsfordulóit. Ki gondolta volna például, hogy a száz éve történt, első világháborút követő szerb megszállás egy időre védelmet jelentett a nővérek számára, és a Tanácsköztársaság viharaiban, a magyar fennhatóságú területről is menekültek Bajára szerzetesek? Az érdekességek hosszú sorát ezen a helyen nincs módunk bővebben kifejteni, de a szöveg olvasását jó szívvel ajánljuk, hiszen haszonnal forgathatják a helytörténettel, korabeli oktatással, rendtörténettel, egyháztörténettel foglalkozó személyek, és természetesen mindazok, akik a „hely szellemét” igyekeznek megérteni.
A könyv 2. és 3. része az 1950 utáni időszakot ismerteti, és természetes módon eltérőek a forrásai. A szerkesztők (Hajdók Róbert, Marosvásárhelyiné Gergely Anna) itt elsősorban az iskolai évkönyvekre, sajtóra és visszaemlékezésekre tudtak támaszkodni, a krónika emlékkönyv jellegűvé válik. Témánk szempontjából ennek is nagy a jelentősége, hiszen az emlékkönyv gyakran még élő kapcsolatokat érint, s a Tóth Kálmán-korszak gimnáziumi tanulói, a vízügyi és gépész szakképzésben részesült tanulók közül sokan ma is itt élnek, dolgoznak, sportolnak Baja környékén. A 2011-ben csatlakozott Ének-Zenei Általános Iskola (ÉZI) története pedig a város zenei élete kapcsán is fontos információkat tartalmaz.
150 év nagy idő, még ha viszonylag gyorsan lepergethető is egy könyv lapjain. Öröm látni, hogy bizonyos értékek mintha változatlanul jelen lennének Baján, gondolok itt pl. a fentebb már említett alapítás és az 1990 után történt iskolaszervezési kezdeményezések hasonlóságaira. Ismét akadtak lelkes helyi kezdeményezők, támogatók, szervezők, s a fenntartást is vállalta egy áldozatkész civil szervezet, majd a Kalocsai Iskolanővérek. S ha a Szent László ÁMK könyvben is közölt nevelési-oktatási rendszer tervére nézünk, láthatjuk, hogy 3-6 éves korral, az óvodával kezdődik, míg kimenete a technikus képzéssel a 18 évet is meghaladja, és továbblépési irányokat is jelez az egyetemek-főiskolák irányában.
150 év az oktatás, a gyermeknevelés szolgálatában – megérkeztünk. A keretek adottak, de élettel és tartalommal naponta újra kell töltenünk, újra kell kezdenünk. Erőt adhat, segíthet, hogy van mire emlékeznünk, ennek bizonyítéka ez a vaskos, tartalmas jubileumi évkönyv. A krónikákat nem egyszer vették elő az emberek, sokszor merítettek belőlük, újraolvasták, tovább gondolták őket, hiszen a felismert tanulságok utat mutathattak a jövőbe. Bízunk benne, hogy a Bajai Szent László ÁMK krónikáját is sokszor fogják még fellapozni, és lesz rá mód, idő és kellő figyelem, hogy a mindennapokban is használatos „aprópénzre” váltsák értékeit. (A bajai Szent László Általános Művelődési Központ és jogelődjei jubileumi évkönyve 1870-2020. Szerk.: Hajdók Róbert, Marosvásárhelyiné Gergely Anna, Nebojszki László, Baja, 2020. 368 oldal. Beszerezhető az ÁMK portáján: 6500 Baja, Katona József utca 3.)
