Városunk legrégebbi középfokú oktatási intézményében, a Bajai III. Béla Gimnáziumban évszázados hagyománya van a tehetséggondozásnak, amelyet a sikeres felvételi vizsgák, a gimnáziumból kinövő diplomások, elitértelmiségiek nagy száma is fémjelez. A sikeres tehetséggondozó munka indikátorai a különböző tanulmányi versenyek, hiszen az ezeken elért kiváló eredmények országos összevetésben is büszkeségre adhatnak okot. Az elmúlt két, a járványhelyzet miatt sok tekintetben alaposan megterhelt tanévben a „Béla” diákjai néhány olyan, országos szinten is kiemelkedő eredményt szállítottak, hogy érdemesnek láttuk megemlékezni erről, és a sikeres tanuló kifaggatásával arra is válaszokat kerestünk, milyen út és mennyi munka vezetett el a nagyszerű eredményekig. A sikeres bélás diákokkal MÉSZÁROSNÉ SZŐNYI ZSUZSANNA beszélgetett.
Csordás Kevin – végzős diákként – természettudományi területen elért eredményei által került a különleges tehetségek közé: 2021-ben fizikából az országos középiskolai tanulmányi verseny (OKTV) első helyezettje volt, de számos eredménye van matematika és informatika tantárgy terén is. Ezen túl szereti a nyelveket: angolul, németül, illetve olasz nyelven iskolai keretek között, spanyolul pedig maga erejéből tanult, s a zene területén is otthonosan mozog (gitározik és zongorázik). Kisiskolás korától nyitott az olvasásra, és általában is igaz rá, hogy széles látókörű, a befogadásra mindenkor készen álló diák, aki ezt a tulajdonságát mind a mai napig fontosnak látja. Munkájában nemcsak a kitartás, de a dolgok mélyére látás is vezérli. Már kiskamaszként felismerték matematikai képességeit, emiatt korán foglalkoztatták különórákon és szakkörökön, ezek is hozzátettek, és megérlelték a későbbi eredményeket.
A család figyelemmel kíséri az útját, igaz, a családi kapcsolatokban nem volt múltja a matematikai tehetségnek, ebben egyedülállónak számít otthon. Szülei segítik és megteremtik a biztos hátteret, ebben sokat köszönhet nekik. Tanárai közül a versenyekre készülésben első helyen fizikatanárát, Lakner Attilát emeli ki, aki sokat segítette az iskolai versenyeredmények elérésében (a 9. és 10. évfolyamban elért fizikaversenyek országos helyezései, valamint a tavalyi OKTV első helyezésében elért eredménye). Fontosnak tartja és becsüli versenytársait, közülük is osztálytársa, Tallér Máté jelentette a fő riválist, akivel egészséges módon ösztönözték egymást.
A versenyek minősége jelentősen előrevihet az úton, például a diákolimpiára válogató verseny is, ahol nem a legjobb eredménnyel zárt ugyan, mégis sokat tanult belőle, és bekerülhetett a csapatba. Újabb mérföldkő volt a Pécsett megrendezett diákolimpiai felkészítő foglalkozás, amely rendkívül intenzív volt (kéthetente három órányi elfoglaltságot jelentett, amelynek során előre kapott feladatokat ellenőriztek, illetve dolgoztak fel), egy másik ilyen állomás Veszprém volt, ahol matematikai felkészítést kapott. Itt hirdettek meg egy nyári tábort is, amely a szakterület egészen különleges elmélyítését jelentette. Mindezek lehetőségéhez iskolája, a III. Béla Gimnázium segítette hozzá. Ugyanakkor a gimnázium jelenlegi matematika oktatását támogató Bartai-Pécsi alapítvány komoly anyagi segítséget nyújt a tehetséges diákok gondozásában, kiemelten igaz Kevin esetében is.
A versenyhelyzetek mindig is nagy erővel bírtak az életében, kihívásként, óriási várakozással tekintett rájuk. A kudarcot saját bevallása szerint jól dolgozza fel, viszonylag gyorsan lepereg róla, kis csalódás után túllép rajta, a lényeg az, hogy tanulhasson belőle. A versenyek objektív mutatók, általában jól tükrözik a befektetett energiát, mindig is ezeknek akart megfelelni, sok időt áldozott arra, hogy minőségi munkát nyújtson. Ennek volt szép példája OKTV-versenye is. Olyan felemelő érzés volt a tavalyi írásbeli forduló, hogy már a megírás közben érezte, hogy magasabb minőségű lett a a korábbiaknál, ezt később az eredmény is igazolta. A versenyek ugyanakkor nagyon összeszaladnak; volt olyan, hogy négy versenye zajlott párhuzamosan, s ebben mentálisan is el lehetett fáradni. Az informatikai versenyeket is nagyon élvezi (pl. a programozás igazi kihívásként hat rá), e téren Sziegl Hajnalka tanárnő segíti őt és társait, hiszen többnyire csapatmunkákról van szó.
Jelenleg is nagyon intenzív a felkészülése. Német nyelvből az ún. DSD-vizsgára is készül a szakmai versenyek mellett, úgy érzi, mindez nagyon alapos időbeosztást kíván. Mégsem érzi lemondásnak a belefektetett időt, igyekszik a közösségi létben is ott lenni, és műsorokban, osztályprogramokban is szívesen vesz részt. Egy átlagos napja ugyanúgy a napi leckékkel, az érettségi felkészüléssel és feladatokkal telik, de a prioritásokat meg kell találni. Időérzéke néha cserben hagyja, annyira bele tud feledkezni az intenzív munkába. A jövőbeni élete is a fizika körül mozog majd, úgy véli, ez az a terület, amely számára nagy lehetőségeket nyújthat, ahol kiteljesedhet, s akár országhatáron túl is tanulási lehetőségekhez juthat, de akkor sem fogja elfelejteni, honnan indult el.
Valter Bálint a gimnázium hatosztályos képzésében utolsó éves tanuló. Beszélgetésünket a gimnázium egyik kisebb, csoportoktatásra alkalmas termében rögzítettük. Az intenzív és „átjáró” beszélgetés érdekében mindenképp fontosnak tartotta a személyes találkozást, az elektronikus forma lehetőségétől határozottan elzárkózott. Ha szaktárgyaimból nem is tanítottam őt, már korábban dolgoztam vele szalagavató, gólyaavató, ballagási műsor kapcsán; közvetlen személyiség és szuggesztív előadó egyéniség.
A tehetségterület, amelyen kiemelkedő eredményeket ért el, összetett, főként a 11-12. évfolyamon ért komoly eredménnyé. Az Édes anyanyelvünk országos nyelvhasználati verseny díjazottja volt, az OKTV-n magyar nyelvből is eredményesen szerepelt, bár ennek szóbeli fordulója a pandémia miatt elmaradt. Történelemből jelenleg első tíz továbbjutó között találjuk a nevét. Előadókészségét, a színházművészet iránti elkötelezettségét is fontosnak tartotta kiemelni, ezek nélkül a másik két előző két területen sem ért volna el sikereket.
Akaraterő, eredetiségre törekvés (mint hozzáadott érték) és az érzelmi intelligencia nélkül nem jutott volna el idáig. A tantárgyak terén későn tapasztalta meg az áttörést, de mindig is nagy motiváló erőt jelentett neki az osztálytársak húzóereje, főleg egy konkrét diáktárssal való egészséges rivalizálás lehetősége. Kis korától érezhetően egyfajta nyitottság, információ-befogadókészség volt benne, és ezt nagy ösztönzőerőnek tartotta később is, amikor olvasottságával vagy széles látókörével (főleg a humán tantárgyakból) kitűnt társai közül.
Az áttörés a 11. évfolyamban történt meg az Édes anyanyelvünk versenyen elért eredményével, ahol a cél a nyelvhasználat fejlesztése volt a kialakult készségek mérése és minősítése mellett. Az itt kapott visszajelzés volt az, amely felszínre hozta és irányba állította a képességeit. Ezeknek a képességeknek pedig a színházi élet adott mélységet. Ez olyan létforma, amelyet kisdiákként tapasztalt meg először, kamaszként szerepet kapott a helyi színitanodában, a Mintamókus című zenés darabban pedig főszerepet játszott. Kihívásként és feladatként élte meg, a szociális gátak itt bomlottak le benne, előadókészsége pedig itt fejlődött hatalmas léptékben. A tanáregyéniségek közül mentorként a Bajai Fiatalok Színházának vezetőjét, Ottmár Attilát jelölte meg. A vezető-rendező nagy erényének tartotta azt, hogy elfogadta a „kisvárosi mindenes” szerepét. Az ő példája tanította a munkával szembeni alázatra, és hogy hiteles legyen abban, amit csinál. Abban is nagy érdemét látta, hogy megfelelő időpontokban támasztott vele szemben nagy elvárásokat, olyan akadályokat tett elé, amelyek a legjobbkor érték, s az ezzel járó sikerek révén szintet tudott lépni. Utólag ebben látta a nyelvhasználati versenyen nyújtott magabiztosságát megalapozását is a sok-sok gyakorlás mellett.
Bálint tehetségének gondozásában másféle szempontból meghatározó tanáregyéniség volt korábbi magyartanára, Rabi Magdolna is, aki azóta nyugállományba lépett. A vele való munka még a 7. osztályban kezdődött, a versenyekre való felkészítés és önmagában az általa képviselt tanárszerep az, amely miatt példaképként tekint rá. A Nyelvész és Bendegúz nyelvi versenyekre való készülés során naponta kihívások érték: „A tanárnő szerette, amit csinált. Megtestesítette mindazt, amit egy tanáregyéniség megtehet; olyan ember, akihez meg kellett érni. A szigorúsága, következetessége, magas szintű elvárásai azt a motiváltságot erősítették, amire mindig várakoztam. Az erős kritika megfogalmazása újabb feladatot jelentett, így építkeztem. A vele való munka a 10-11. évfolyamra érte azt a minőséget, amely már átlagfelettiséget adott. A szakmai munkát utána Haász Gyöngyi tanárnő vette át, aki terelt a tavalyi évben és azóta is terel az úton, sokat köszönhetek neki is.” Továbbra is kapcsolatban maradt Rabi tanárnővel, aki sokféle életvezetési tanáccsal ellátja ma is. A családi háttérből kiemelt szerepű a nagyszülő, aki elsősorban sváb származás révén a tanult történelmi eseményeket életközelivé tette, a vele folytatott beszélgetések nagy hatással voltak rá.
A rangos versenyeken (OKTV, Bolyai, Ifjú tudósok versenye) való részvétel mindig inspiráló volt számára. A helyezések pedig állomások: kijelölnek helyeket, és vesznek is el a lelkesedésből. A tavaly, a pandémia miatt OKTV szóbeli elmaradása elkeserítette, mert igazságtalannak érezte, hogy elvette a versenyzés további lehetőségét; épp azt a formát, amely sokat változtathatott volna a helyezésen – emiatt még az Oktatási Hivatalnak is írt. Sokszor fogja el az önvád, hogy nem marad-e ki valamiből, ha az idejét ebbe teszi, de a vonzódás, hogy megméresse magát, általában átlendíti ezen.
A jelenlegi hétköznapok frusztrálók a számára, főleg a megfelelési kényszer miatt. Az eddigi versenyek például a nyelvvizsgát háttérbe szorították. Mégsem érzi visszahozhatatlannak azt az időt, amelyet e tárgyakba fektetett. A DSD (német nyelvvizsga) ebben az évben következik, erre kell most több időt fordítania, egyben készül a történelem OKTV-re, ennek során önmagát mentorálja. Tervei szerint a jogi pálya lehet az elérendő állomás, hiszen a magyar és történelem tantárgyakban való extra jártasságra bátran alapozhat. Kutatómunkát nem tervez, de útravalónak mindaz, ami már megvan, jó „befektetés” lehet: anyanyelven jól kifejezni magát ebben a szakmában is minőséget jelent, a jövőt építeni pedig a múlt ismerete nélkül nem lehetséges. A diák-tehetséggondozással kapcsolatban ezt mondja: „Mindig kell valaki, aki mögöttünk áll. Ez egy olyan oda-vissza kapcsolat, amelyet nem lehet mással helyettesíteni.”
A most 11.-es Folkmann Bence kimagaslóan eredményes munkája 9.-és 10. osztályban főleg történelem tárgyból mutatkozott meg: a Kosáry Domokos országos történelemverseny döntőjében 2020-ban 5., 2021-ben 3. helyezést ért el.
Korábbi tanulmányaiban jó képességű, de nem kiemelkedő eredményekkel bíró diák volt. Bevallása szerint mindig működött benne egyfajta bizonyítási vágy leginkább önmaga igazolására, hogy megállja a helyét abban, amihez ért. Emellett úgy véli, kitartás és állhatatosság jellemzi. Számára bélás diáknak lenni fontos érték, hiszen szülei is ebben a gimnáziumban érettségiztek, a családi kötődés rá is hatott. Ebben az iskolában tudta elképzelni a továbbtanulást megelőző éveket. Az iskola adta szellemi értékeknek mindig fontos volt megfelelni, ez eleve inspiráló erővel bírt számára.
Kisebb gyerekként, általános iskolában eredetileg a földrajz érdekelte, kamaszként fordult a történelem felé. Véletlenül látott a Youtube-on egy videót, amely erős benyomást tett rá: az európai határok változásáról szólt 1000-től napjainkig, és ennek rejtélyei erősen foglalkoztatták. Ahogy egyre többet tudott meg a régmúlt világáról, teljesen lenyűgözte. Fontosnak tartja a családi vonatkozásokat is. A generációról generációra öröklődő magas munkamorál a sváb származású nagyszülőkre vezethető vissza elsősorban, a szinte mániákus érdeklődés bizonyos dolgok iránt az apai ágon volt jellemző, s az elmélyült munkának az igénye már igen hamar jelentkezett az ő életében is. Határozott irányt és elmélyülést jelentett egy újabb, a magyar történelmet értelmező és magyarázó sorozat (Magyarország története), amelyet epizódról epizódra követett. Erősen hatott rá édesapjának a dolgok mélyére hatolni akaró gondolkodásmódja, tanítónő édesanyja tudatosan viszont formálta gyereklétének mindennapjait. Iskolai közösségei pedig csak vitték előre ezen az úton; úgy véli, nagy motivációt jelent a kisdiáknak, ha ügyes gyerekek a társai, mert egyedül haladni az „agy pallérozásában” számára kevésbé élvezetes folyamat. Amikor számos korábbi osztálytársa hatosztályos képzésre jelentkezett, ő viszont maradt a régi iskolában, megszűnt az addigi tanulékony közeg. Ám elfogadta a helyzetet, és tanulmányi eredményei sem romlottak komolyabban; széles szellemi érdeklődése miatt „kisokosnak” tartották. Kisebb versenyei voltak általános iskolában is, de a gimnázium adta a legnagyobb lehetőségeket. Itt már sok tantárgy „leszakadt” (vagyis már nem tudott belőlük jeles osztályzatot elérni). A történelemre nem tananyagként, hanem újabb és újabb érdekességként tekintett, úgy érezte, hogy e tantárggyal repül az idő.
Példaképe nincs, de meghatározó emberek léptek az életébe a gimnáziumban. A tanáregyéniségek közül ilyennek történelemtanárát (a beszélgetést készítő Mészárosné Szőnyi Zsuzsanna – a szerk.) tekintette, aki a versenyfelkészítésben mögötte áll. E segítség nélkül nem boldogult volna, ugyanis egy-egy versenyhelyzet (SWOT-analízis, vitakészség, forráskutatás, esszékészítés) annyira speciális látásmódot kíván, amilyennel szerinte a legjobb diák sem rendelkezik. Így határozottan állítja: elengedhetetlen a tanári iránymutatás. Ezek megerősítették a tanulási folyamatban, és ez nagyon tudta előre vinni. Fontosnak tartja a nyelvtudást, a versenyhelyzetekben sokat barangolt angol nyelvű honlapokon is, ez nem elhanyagolható szempont, ha forrásokat kell keresni. Úgy gondolja, eddig egyenes út vezetett a sikerhez, mégsem elbizakodott. Bár kudarc még nem érte, úgy véli, az is inkább megerősítené, mintsem letörné. Nem kényszer hajtja, hogy minél magasabb színvonalú munkát végezzen, számára ez fontos alapvetés. Látni szeretné, hol vannak a határai, hogy mennyire tudja még növelni a kapacitásait. Ez egyfajta játék és versengés önmagával.
Az országos versenyen tapasztalta meg először saját tudását, addig nem tudta elhelyezni, bemérni magát e terén. A legemlékezetesebb pillanat is ehhez a versenyhelyzethez kötődik, amikor az 5. helyet szerezte meg, s különös, hogy a későbbi, jobb helyezés már nem hatott ugyanígy rá. Úgy gondolja, hogy a szerény hozzáállás és az alázatos munka sokkal hatékonyabb teljesítményre tudta ösztönözni, mintha bravúrokban gondolkodna s azt éreztetni a környezetével.
A mindennapokban a történelem OKTV-re való felkészülés adta meg napjainak ritmusát. Az esszéírás után a pályamunka következne. Meg kell osztani az időt a többi tantárggyal is, ez néha borzasztóan fárasztó. Szereti a nyári családi utakat, amelyeket sokszor ő állít össze, s amelyek szintén a rég letűnt történelmi helyszínek köré szerveződnek. A jövőjére vonatkozó álma az, hogy történelmi folyamatok értő elemzője legyen, és valami olyan munkában tudjon kiteljesedni, amely hasznára van a közösségnek, s adni tud a világ számára az általa teremtett értékekből.
A kiválóan teljesítő diákok sikerei természetesen a velük foglalkozó tanárokat is megerősítik abban, hogy munkájuk nem hiábavaló, és a rengeteg pluszmunka, meg nem fizetett túlóra meghozza a gyümölcsét. Persze a fentiekben megszólaló diákok eredményei csak a jéghegy csúcsát jelentik, de talán bízhatunk abban, hogy sikereiknek a jövőben is lesz folytatása, hiszen mindez az iskola és városunk presztízsét javítja helyben és szűkebb pátriánkon kívül is. Azt pedig ugyancsak reméljük, hogy e tehetséges fiataloknak a jövőben akár magasabb szinten is lesz módjuk képességeik kibontakoztatására, és sikeres felnőttként is büszkén tekintenek vissza bélás éveikre.
