A Rábl Színpad 2021-ben és 2022-ben
Dely Géza
1. Megmaradtunk
Ha a 2021-es év végén csak ennyit tudnánk felmutatni, akkor is a kiváltságosok közé tartozhatnánk, és hálát adhatnánk a sorsnak, hiszen a covid-járvány örvényében megannyi közösség, vállalkozás és projekt süllyedt el körülöttünk. Mégis, eredményes, sajátos, de sikeres évet zárhattunk. Egyfelől elmondhatjuk mi is, hogy semmi nem működött, ami addig jellemezte a mindennapi életünket: színházi bérlet, nagyszínház, egymás után következő új bemutatók, sokszínű közösségi élet. Másfelől talán éppen ezért elkezdett működni valami, amit addig nem próbáltunk. Ez mindenképp elcsendesedéssel, óvatossággal, körültekintéssel, beszűküléssel járt. Megpróbáltunk rajtunk kívül álló lehetőségeket felkutatni, nem csak a saját szerevezésünkre koncentrálni. Megtaláltuk és megtaláltak bennünket az amatőr színházi fesztiválok. Ráadásul több is. Tizenkét hónap alatt négy országos fesztiválon jártunk.
Új darabot készíteni szinte lehetetlen, de legalábbis teljesen bizonytalan kimenetelű volt. Nem is vállalkoztunk rá, egyetlen projektet leszámítva. Ez a kivétel pedig a Janne Teller: Semmi c. könyvéből készült saját adaptációnk felújítása volt. Két ok miatt működhetett ez a folyamat. Egyrészt eleve fesztiválra szántuk, úgy gondolkoztunk benne, hogy ehhez alakítsuk: kis tér, kis közönség, kamara jelleg, minimális díszlet és jelmez. Másrészt a középiskolás csoportunk volt az egyetlen, amelynek nem kellett leállnia. Ők az intézményünk zárt egységeként, hol ilyen, hol olyan formában, de működni tudtak.
A másik, a Rém hangosan… c. darab pedig eleve kész volt, ezt mintegy kísérleti jelleggel neveztem be a társulat első felnőtt fesztiváljára. És azért épp ezt, mert mind a történet, mind a jelleg fesztiválra alkalmas volt, ill. a szereplők rendelkezésre álltak, számuk pedig kellően kicsi volt ahhoz, hogy ne érintsék a járvány okozta szigorítások.
2. Minősültünk
És az eredmények?
1. Vasvár – Nemzetközi Színjátszó Fesztivál, 2020 – Rém hangosan és irtó közel; országos arany minősítés, Fesztivál díj (A Legjobb darab, A Legjobb Rendezés – Dely Géza, A Legjobb Színpadkép), Vándordíj, Különdíj, A Legjobb Női Főszereplő díja – Szemesi Csenge
2. Vasvár – Nemzetközi Színjátszó Fesztivál, 2021 – SEMMI; országos ezüst minősítés, Fesztivál díj (A Legjobb Darab, A Legjobb Rendezés – Dely Géza, A Legjobb Színpadkép)
3. Komlói Amatőr Színházi Találkozó, 2021 – Rém hangosan és irtó közel; A Legjobb Előadás, A Legjobb Rendező (Dely Géza) és A Legjobb Női Főszereplő díja (Szemesi Csenge)
Négy országos fesztiválon három alkalommal hoztuk el a legjobb előadás díját, a legjobb rendezés díját, és kétszer a legjobb női főszereplő díját. Ez erős kezdés, váratlan fordulat, nem remélt siker és elismerés.
3. Véleményt formáltak rólunk
„És most is volt igazi felfedezés a fesztiválon, mint mindig; ezúttal a bajai Rábl Színpad és Zenei Közösség Rém hangosan és irtó közel című kamaraelőadása jelentett revelációt színészi alakítások, valamint a kreatív színpadkép és térkezelés révén. A társulat először lépett fel Vasváron, de minden bizonnyal nem utoljára – öröm volt megismerni a csapatot.” (Vasvár, 2020. Dr. Szűcs Katalin színházi szakértő, a színháztudomány doktora, a Criticai Lapok című színházi, művészetkritikai folyóirat főszerkesztője)
„Aztán este, meg leesett az állam! …nem csak az én jó szívem mondatta azt velem, hogy színházat láttunk! De még milyen jó színházat! Olyan 85 percben, amelyből tán egy sem volt, ami nem volt igaz, ami nem volt színház. Olyan erők, energiák működtették, hogy a nagy színházterem hátsó sorában is komoly hatást gyakorolt volna rám. Nem hallottam még a bajai társulatról, nem láttam tőlük ezen kívül semmit sem, ám mégsem hiszem, hogy tévednék, amikor azt mondom, érdemes őket meghívni bárhova. Magam ezt meg is tettem.” (Vasvár, 2020. Nagy Gábor, a Celldömölki Soltis Lajos Színház Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetéssel elismert igazgatója, színész, rendező,)
„Megmutattátok, mit gondoltok a színház világáról. Megmérettetek a szakmai zsűri előtt és nyertetek. Szívből gratulálok a társulatnak és a rendezőnek! Nem másolni kell, hanem adaptálni és alkotni!” (Vasvár, 2021. Mihálovics Ferenc táncpedagógus)
„Nem kis munka: Csenge maga végig jelen van a színpadon, gyakorlatilag egyedül viszi a vállán az előadást, mindezt pedig biztos szövegtudással, rengeteg színárnyalatot felvonultató, megkapóan hiteles játékkal teszi. Egyszerűen el tudjuk hinni neki, hogy tízéves, szorongó, de szuperintelligens kislány… Ezzel a merész alakítással a fiatal lány alaposan bemutatkozott a bajai színházkedvelő közönségnek, egyúttal fel is adva a leckét: ilyen szintű alázattal és érzékenységgel kell és szabad színpadra állni!” (Baja, 2020. Sándor Boglárka, újságíró, baja.hu)
„A fesztivál nagy meglepetése volt a bajai Rábl Színpad és Zenei Közösség bemutatkozása. Az előadás közben – és az előadás okán! – valahogy újra átéltem azt, ahogy 2001. október elején ott bolyongtam Lower Manhattan még mindig vastag cementporral fedett utcáin, ahol még a bezárt luxus üzletek portáljának résein is áthatolt és a benti nercbundákra is ráült ez a mindent beborító szürke por. A bajaik azzal nyertek nálam, hogy képesek voltak az egyes szám első személyben elhangzó monológot, a belső és valóságos bolyongás stációit, benne a találkozásokat és szembesüléseket igazi színházi pillanatokká átlényegíteni. És akkor essék szó a főszereplő, Szemesi Csenge nagyszerű alakításáról is! Ha nem ő, nem ebben a korban (17 éves) és nem így játszaná Lori szerepét, akkor ez az előadás érzelmes pszicho-giccsé devalválódna. Hogy ezt sikeresen elkerüli, abban nagy szerepe van az apát is játszó tanár-rendezőnek, Dely Gézának, meg az egész társulatnak is.” (Vasvár, 2020. Regős János, a Magyar Szín-játékos Szövetség elnöke, színész, rendező, a Szkéné Színház igazgatója)
„Bárki, aki látta a színpadi adaptáció alapjául szolgáló filmet, aggódással telve foglalhatott helyet a nézőtéren: vajon sikerül-e a szerteágazó, sok helyszínen játszódó cselekményt egyetlen pici térbe szorítani, anélkül, hogy sérülne a történet? A rendkívüli precizitással és megfontoltsággal kidolgozott dramaturgia nem hagy kétséget: igen. A cselekmény íve, dinamikája, a szereplők személyiségének fejlődése úgy tudott kibontakozni, hogy a nézőnek nem volt, nem lehetett hiányérzete. Ehhez természetesen a színészek remek játéka is hozzájárult. … Humor, dráma, nevetés, könnyek – a néző ezekért érkezik a színházba. Más lelki állapotban kíván távozni, mint amilyenben megérkezett – kapni szeretne valamit, amije eddig nem volt. Várja a katarzist, a hatást, a csúcspontot, majd a feloldást, melyek hatására megváltozik valami a lelkében. Ha ez a színház lényege, akkor ezen az estén valódi színházi élményt kaphattunk.” (Baja, 2021. Dudás Júlia, színész II., pszicho-pedagógus, logopédus)
4. Volt, aki közben itthon is gondolt ránk
Társulatunk a fesztiválsikerek mellett újabb bajai elismerést vehetett át. A Bajai Városvédő és -Szépítő Egyesület jóvoltából Dr. Solymos Ede-díjban részesültünk (2021). Fontosnak tartjuk és nagy elismerésnek tekintjük, hiszen ez is egyfajta elismerése, visszajelzése annak, hogy vannak helyi értékőrzők, akik a munkánkat fontosnak és maradandónak vélik, úgy érzik, általunk is szépül és épül ez a város! Ezúton is köszönet érte!
Külön öröm volt számunkra, hogy a díjat Solymos Ede unokája adta át nekünk, aki maga is a Rábl Színpad tagja.
5. Tapasztalatok, következmények
A Rábl Színpad hosszú évek óta kiemelten sajátjának vallja a kamaradarabokat. Az 56, egész estés előadásunkból 20 volt kamaradarab, és csak 8 felnőtt nagyszínpadi játék (a többi produkció koncert, mesejáték és verses est). Ahogy azt már sokszor megfogalmaztuk, ennek egyik fő oka, hogy szeretünk olyan darabokat bemutatni, amelyek nem váltak sikerdarabbá, és inkább a mélyebb mondanivaló felé húznak. Így természetszerűen kevesebb nézővel is számolunk, illetve a komolyabb tartalmak intimebb tereket is kívánnak. Ennek a tudatos döntésünknek azt a következményét azonban csak most fedeztük fel: mi akarva-akaratlanul is fesztivál-darabokat készítünk! Fontos felismerés ez, hiszen a fesztivál egyrészt szakmai megmérettetés, másrészt kitekintési lehetőség az ország más amatőr társulatai felé, harmadrészt komoly bemutatkozási esély is, amire kisvárosi csoport lévén nagy szükségünk van.
Szerencsére már az első fesztiválokkal komoly kapcsolati tőkét sikerült építenünk, amelybe színházi igazgatók, színházkritikusok, színészek, fesztiválszervezők, színházigazgatók, művelődési házak vezetői is beletartoznak. Így jutottunk hozzá szakmai értékelésekhez, fesztiválmeghívásokhoz, ajánlásokhoz, segítségekhez és előadási lehetőségekhez is.
Éppen az ötödik fesztiválunkra készülünk, épp az ország egyik legrangosabb fesztiváljára, a XXXVIII. Madách Imre Irodalmi és Színjátszó Napokra, Balassagyarmatra; illetve a komlói színházba hívtak játszani bennünket, ahová ismét olyan darabbal készülünk, amelyet egyúttal fesztiváldarabnak is szánunk. Tehát, tovább dolgoznunk, tovább kell dolgoznunk azon, hogy fesztiválképesek legyünk! Ebből a felismerésből is született egy döntés…
6. Újraalkotunk!
Áttekintettem az eddigi repertoárunkat, különös figyelmet fordítva a 20 kamarajátékra. Azt kerestem, melyik az a darab, amely megérdemelné, hogy foglalkozzunk még vele, azaz továbbra is jónak, erősnek, és fesztiválbemutatásra érdemesnek tartom. Az eddig említetteken túl van még hat olyan mű, amelyet szívesen vennék elő újra, új szereposztással, újra átgondolva, részben újrarendezve, és ezeket nevezném a szakmai stáb elé. Ki tudja, hátha sikerül még elérni velük valamit. E a hat között olyan is akad, amely eredetileg nagyszínpadi mű volt, de kamaradarabnak talán még erősebb lehetne.
Az egyik ilyen régi kiselőadásunkat éppen most kezdjük el újra. Az idei középiskolás darabunknak szánom, hiszen fiatalokról szól, erkölcsi kérdéseket vet fel, mondanivalóval rendelkezik. Ez pedig Hitchcock A kötél c. filmjének saját színpadi adaptációja. A mű eleve egyetlen színtéren játszódik, hét szereplős, alapvető szobadíszlet kell hozzá, így nincs akadálya annak sem, hogy szállítható legyen: könnyen beszerelhető, ami elengedhetetlen egy fesztivál esetében.
A mű középpontjában egy gyilkosság áll, amelyet fiatalok úgymond hobbiból követnek el, hogy bebizonyítsák, vannak annyira érettek és kiváltságosak, hogy ne bukjanak le. Márpedig a felsőbbrendűség kérdése nagyon is aktuális problémakör a mai világunkban. A második színpadra állításunk új szereposztásban, modern köntösben lesz látható. Napjainkban játszódik, és szeretném új szemmel, az eredeti verzióhoz nem ragaszkodva megrendezni. Talán még kicsit át is írjuk. Ezt a bemutatót várhatóan április elején láthatja a közönség, és ezzel a darabbal megyünk Komlóra is.
A másik, amit viszont 2022-ben a Vasvári Fesztiválra szeretnék nevezni, A női partőrség szeme láttára című vígjátékunk. Remélem, megálljuk majd ezzel is a helyünket, hiszen vígjátékokkal arányaiban ritkábban jelentkezünk.
7. Amire még készülünk…
A fesztiválozás mellett szeretnénk tovább ápolni a már évek óta művelt műfajainkat is. Ha a járványhelyzet végre lehetővé teszi, tavasszal jelentkezünk még egy nagyszínpadi mesejátékkal, a megzenésített versek koncerttel, és már most készülünk őszre egy egész estés táncjátékra, amelyhez elég erős gárda állt össze.
És van még egy szempont, ami miatt számoljuk a napokat! 2022-t írunk. A Rábl Színpadnak, ill. jogelődjének a Szent László ÁMK Színtársulatának 2003. december 3-án volt az első előadása. Azaz nem is olyan sokára 20 évesek leszünk. El kell kezdenünk a méltó megemlékezés részleteit!
