„Fel nagy örömre, ma született!…”

„Fel nagy örömre, ma született!…”

Gondolatok karácsony közeledtével

Menyhárt Sándor plébános (Bajaszentistván)

Népénekké vált Gárdonyi Géza-ének szólít fel minden karácsonykor. Örüljünk, mert megszületett Jézus, „aki után a föld epedett;”. Ki is az, akinek születésén örvendeznünk kellene: „Mária karján égi a lény: isteni kisded szűznek ölén.” A hatalmas Isten kis gyermekként jött közénk, hogy sorsközösséget vállaljon az emberrel a legvégsőkig, és Benne megmutassa a Hozzá, az Örök Életre vezető Utat. „Nem ragyogó fény közt nyugoszik, bársonyos ágya nincs neki itt; csak ez a szalma, koldusi hely, rá meleget a marha lehel.” Ilyen egyszerűen érkezett közénk a Mindenség Királya, ahogyan az utolsó évközi vasárnapon szólítjuk Jézust. „Egyszerű pásztor, jöjj közelebb!” – ez lehetne a mi válaszunk is az Ő közeledésére.

Egy alkalommal az éjféli szentmise előtt volt a gyerekek pásztorjátéka, és kivették a jászolból a kis Jézust. De utána elfelejtették azt visszatenni, és üres volt a jászol a szentmise kezdetén. Megrázott egy pillanatra, hogy mennyire jelképes, üres jászollal, Jézus nélkül ünnepelni a karácsonyt, és ez ma is nagyon „menő”. Már le sem merik írni „adventi vásár” kifejezést, csak „téli vásárról” esik szó. Vásári bazárrá vált az istálló (bevásárlóközpont), óriási haszon a boltokban, de csak a fenyőfa ünnepe, szeretet ünnepe vagy csak munkaszüneti nap lett a karácsonyból – nem kell dolgozni, ennyi, és nem több. A legtöbb karácsonyfa alatt nincs betlehem, nincs ima, ének, szentírási felolvasása Jézus születésének. Sok helyen hiányzik a szerető család közössége is. Üres a jászol.

Az interneten beütöm a keresőbe a „karácsony” szót, a 300. kép után van csak egy kép Jézus születéséről, majd újra a feldíszített fenyőfa, süti, ajándék, társaság, díszkivilágítás stb. Ennyi lenne csak, ezért jött el Jézus? Azért ma is vannak sokan, ha nem is túl sokan, akik számára ma is az Úr érkezésének ünnepe a karácsony. Akik nem csak az egyszer megtörtént születésre emlékeznek, hanem a mindennapjaikban velük élő Jézust köszöntik születése napján, őt ünneplik, és vele ünnepelnek.

Az ünnep nem „rájuk tört”, hanem az adventben készültek rá, imával, bűnbánattal, jó cselekedetekkel, együtt és egymásért imádkozva. Nem csak az otthonukat, hanem a szívüket is felkészítették az ünnepre. A karácsonyi, az éjféli szentmise nem az egyetlen az évben, amelyen megjelennek, hanem egyik csúcsa a vasárnapi szentmiséknek, amelyet együtt ünnepelnek a Krisztusban hívőkkel hétről hétre.

Hogy ki mit és hogyan ünnepel, az mindenkinek személyes döntése, egyfajta válasz Jézus érkezésére: visszautasítja vagy elfogadja Őt. Ha elfogadjuk Őt, kövessük a pásztorok példáját: „Egyszerű pásztor, térdeden állj, mert ez az égi s földi Király!” Áldott karácsonyt kívánok mindenkinek!