Sarlós István
1933-ban a Várady érsek út – ma: Szegedi út – belvárosi szakaszát, a vasúti átjárótól a Mátyás király térig (ma: Jelky András tér) átfogó területrendezés alá vették. A szerb megszállás óta eltelt több mint 10 év során a mai városképet is meghatározó építkezések zajlottak, elég csak az új megyeháza megépítésére, a vonatkert átrendezésére és bővítésére, valamint a Bácska tér körüli utcák kialakítására és elnevezésére gondolnunk. Az egy évtizednyi szinte folyamatos építkezés után logikus lépés volt a városvezetés részéről az ide tartozó „főútvonal”, a Szeged felé vezető országút első szakaszának városképi szempontok szerinti végső műszaki és kertészeti rendezése. A már elkészült épületek, a meglévő utcaszerkezet mellett a járdák, parkok, fasorok és zöld területek kialakítás volt az utolsó lépés, amelyet 1932-ben tervezett be a város a kertészet költségvetésébe, és 1933 első felében valósítottak meg. A munkálatokat Alszeghy Dezső városi műszaki tiszt és főkertész vezette, folyamatosan tájékoztatva a polgármesteri hivatalt az előrehaladásról és a felmerült problémákról. Problémák pedig szép számban adódtak, mivel a lakosság nehezen alkalmazkodott az új helyzethez, régi megszokásai alapján közlekedett, élte mindennapi életét. Alszeghy május 24-én benyújtott jelentése, valójában inkább panasza a kisgyűlés elő került.
