Szünder Dezső
Tavasz van – írom a címben. Ezt egyelőre sajnos csak a naptárból tudjuk, az időjárás ugyanis mindeddig egyáltalán nem volt kegyes hozzánk. Többet esett, mint sütött; egyetlen nap volt, amikor a meleg pulóvertől is szívesen szabadultunk volna, két nappal utána viszont már a nagykabátot kerestük. A természet azonban pontosan tudja, milyen időszakban is járunk.
Nekem a tavasz első jele az, amikor az első csokor medvehagyma megjelenik az otthonomban. A manapság egyre divatosabb zöld, illatos, fokhagymára emlékeztető illatú növény már szinte bárhol beszerezhető, a bajai piacon egészen biztosan, ezt tapasztalatból mondom. Ottlétem alatt csokorszámra hordtam haza, hogy aztán finomabbnál finomabb ételek – leves, pogácsa, különféle tésztaételek – készüljenek belőle. Úgy alakult, hogy Zala megyében nem kell piacra járnunk a medvehagymáért. Ugyanis egy kirándulás alkalmával tucatnyi helyen találtunk megszámlálhatatlan mennyiségben ebből a nagyszerű növényből. Életemben most először éltem át az érzést, hogy annyit vihetek belőle haza, amennyit csak akarok, persze észszerű keretek közt, hiszen szeretném, ha jövőre is lehetne „szüretelni”. Így aztán az étel egyik hozzávalóját nem megvásároltam, hanem magam szedtem.

A következő fő hozzávaló a ricotta vagy a túró. A ricotta olasz sajtspecialitás, némiképpen hasonlít az itthon kapható túróhoz, de állagra sokkal krémesebb, és enyhén sós íze van. Általánosságban elmondható, hogy az az étel, amelyben ricottát használnak, az bátran helyettesíthető túróval – legfeljebb a túrót alaposan át kell törni felhasználás előtt.
E havi rovatunkban egy itthon is méltán népszerű, ám kevés helyen, otthonban is jól elkészíthető, igazi olasz ételt mutatok be a Kedves Olvasónak, természetesen némi csavarral, szezonálisan. Ha pedig már kellőképpen felcsigáztam az Olvasót, akkor jöjjön az a bizonyos étel, amelyet fenti hozzávalókból készíthetünk el! E recept – mint semelyik másik sem – nem szentírás, ki-ki bátran kedve, pénztárcája, szabadideje szerint válogathat az elkészítési módok közül.
Ricottás, medvehagymás lasagne
Az étel ragus elemét, a bolognai alapú szószt érdemes már előző nap elkészíteni, hogy az ízek kellőképpen összeérjenek. Kevés olívaolajon megpárolunk egy apró darabokra vágott vöröshagymát, hozzádobunk 1-2 gerezd zúzott fokhagymát, majd a darált húst is hozzáadjuk. Halvány aranyszínre pirítjuk, hozzáadunk egy doboz aprított paradicsomkonzervet és 2-3 dl passatát. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, ízesítsük kedvenc zöldfűszereinkkel a kertből, cserépből, de akár szárítottat is használhatunk. Kerüljön bele oregánó, kakukkfű, bazsalikom mindenképpen, esetleg még majoránna is. Főzzük, amennyit csak tudjuk, ideális esetben 3 órát. Közben olykor kevergessük meg, az elpárolgott folyadékot vízzel pótoljuk. Az utolsó fél órában mehet hozzá 1 dl jófajta száraz vörösbor. Ha kész a mártásunk, akkor hagyjuk teljesen kihűlni.
Készítsük el a medvehagymás, ricottás besamelt! A besamel francia eredetű ételkiegészítő; olyan az ételnek, mint a só vagy a parmezán: magában nem olyan élvezetes, de az elkészülő ételhez elengedhetetlen. Maga a mártás nem más, mint egy tejjel felfőzött vajas rántás, amelynek természetesen nem kell színe legyen, a vajon a lisztet csak addig kell melegíteni és keverni, míg teljesen homogén nem lesz, és a vaj el nem kezd forrni. Utána mehet bele a tej, keverés mellett mártás sűrűségűre főzzük, és készen is vagyunk vele. Hagyjuk ezt is teljesen kihűlni. Keverjük hozzá a ricottát vagy az áttört túrót és az apróra vágott medvehagymát. Szezonon túl a medvehagyma kitűnően helyettesíthető spenóttal is.
A lasagne említése először a középkorban történik, hol máshol, mint Olaszországban, egészen pontosan Firenzében. Az étel maga annyira tradicionálisan olasz, hogy abban az időszakban külön szakmaként is megjelent: „Arte dei cuochi e dei lasagnari (azaz szakácsok és lasagnakészítők). A tészta egy eredetileg durumlisztből, vízből és tojásból készülő tésztalap, melyet még főzés előtt, szárazon töltenek meg különféle töltelékekkel. Manapság már nem sokan készítenek házilag ilyen tésztát, szerencsére az üzletek polcain megtalálható.
Ha minden „kéz alatt van”, akkor elkezdhetjük összeállítani a ételünket. Válasszunk ki egy sütőben használható edényt. Erre a célra a legpraktikusabb, de bizonyosan a leglátványosabb egy jénai tál. Válasszunk inkább téglalap alakú formát, mint kereket, ugyanis a lasagne lapokat így tudjuk majd a legjobban felhasználni. Az edény aljára kenjünk egy kevés medvehagymás besamelt, erre kerüljön egy réteg tészta. Ha a lapok nem férnek el, és nem töltik ki teljesen az edényt, akkor nyugodtan törjünk le belőlük akkorát, amekkorára szükségünk van, de semmiképpen ne darabokból álljon az egész, mert akkor nem tudjuk szépen eloszlatni rajta a mártásunkat. A tésztalapok tetejére kerüljön a bolognai szósz. A rétegezést addig folytassuk, amíg van hozzávalónk, vagy amíg meg nem telik az edényünk. A legfelső réteg a besamelmártás legyen. A bolognai szósz tetejére rakhatunk még extraként friss bazsalikomleveleket, vághatunk rá mozzarella sajtot. A legfelső besamelréteg tetejére reszeljünk bőven sajtot – leginkább parmezánt, de bármilyen kemény, félkemény sajt is megteszi, bár ízben azért az nem olyan lesz, mint parmezánnal. Toljuk a sütőbe 180-200 ºC-ra 30-40 percre, az utolsó 5 percben kapcsoljuk grill fokozatra. Miután letelt az idő, óvatosan vegyük ki a sütőből, és legalább 10 percet hagyjuk pihenni. Utána szeleteljük, tegyük tányérra, és egy pohár száraz vörösbor társaságában fogyasszuk el jóízűen. Jó étvágyat hozzá!
