Virág Zsófia
Puhatalpú pillanatképek (verscsokor)
VADÁSZAT
Pici cica ül a fűben
Tágra nyitott szemmel,
Bámulja a sok csodát,
Mit elhozott a reggel.
Apró farka vadászosan
Tekereg mögötte,
Megpofozza a levegőt:
Elugrott a szöcske.
_____
REGGELI
Esők után újra nap:
Felfénylik a virradat.
Átragyog a lombokon,
Táncot jár egy homlokon…
Szürke homlok, mégsem bús:
Puha bunda, szürke, dús.
Macska jár a síneken,
Reggelit néz csendesen.
Egér lesz vagy más falat?
Eldönti a pillanat.
Nézi fenn a tágas ég…
Sátor-tágas messzeség.
_____
NAPFÜRDŐ
Harmat hullt a fűre,
Napfény csillan rajta,
Három szép szőrgombóc
Kigurult a napra.
Játszva sütkéreznek:
Három lusta macska…
Három gombóc: vörös,
fekete és tarka.
_____
REGGELI TORNA
Gerendagyakorlat…
Gerenda, de fémből.
Az aprócska tornász
Előlép a fényből.
Lábán nincsen semmi.
Kis lábai: mancsok.
Fekete bundát hord
A meglesett bajnok.
Sín-sétáját járja:
Fényben fürdő macska.
Róla íródott ma
Kis versem, e csacska.
Szabó Lívia
Macskalét
Élénk mancsok, dagasztók,
bőrre mintát kiszabók
kopogtatnak: ébresztő!
Szemhéj előtt nyávint Ő…
Nyávog, beszél, dorombol,
ásna ki az ágyamból…
Bajszával is megillet,
álmomból meg jaj, mi lett?…
Macskaországban vagyok,
a konyhába szaladok.
Tálcán sonka. Jó lesz-e?
Kézből adom! Én, persze!
S ha már pocak nem korog,
kecses lépttel sompolyog,
sürgős dolga akad még:
bundát nyalni; legyen szép!
Majd ha új a köntöse,
jól megnyújtva a törzse,
filmvászna az ablak lesz,
órákon át semmi nesz…
Eső kopog – éber les.
Levél hull – mily’ érdekes!
Lassan mégis sötét jő,
Fűtőtesten álom nő…
Szoba pihen szótalan,
mígnem végre árny suhan!
Csacska macska ébredez,
virgonc órák jele ez!
Felfordulás most a cél,
gombolyagnak lába kél!
Kerget mindent, karma vad,
szellemet lát, vér alvad…
Lakás teste szétesett,
ám ez nem túl nagy eset.
Macskám lelke viszont ép:
Nekem hízelgő e kép.
Újra vígan hempereg,
zokszó róla lepereg.
Nem is szidom, simítom,
szelídítem, csitítom…
Bajusz, zöld szem lágy szőrön,
paplanon a masszőröm…
Talpacskáin selymes bőr,
andalító dorombőr…