A halkereskedelem városi „adója”

A halkereskedelem városi „adója”

Sarlós István

Az általános forgalmi adó már a dualizmus korában is létezett, de akkor törvényhatósági szabályozás alá tartozott, és bevételei a törvényhatóság (a helyi önkormányzat) költségvetését erősítették. Az 1886. évi XXI. törvénycikk paragrafusai értelmében minden törvényhatóság egyénileg döntött arról, hogy a területén milyen kereskedelmi illetékeket vezet be. Az illeték mértékét nem a ma ismert százalékos arányban, hanem kimérési egységenként egy összegben határozták meg. A részegységek után is kellett fizetni valamennyit.

Minden törvényhatóság élt a lehetőséggel, és kivetették a kereskedelmi illetékeket, bár a szomszédos területek folyamatosan egyeztettek az összegekről, mivel az aránytalanság súlyosan torzíthatta a piacot. Természetesen minden területnek megvolt a maga sajátos árucikke, helyi terméke, amelynek forgalmazásától a helyi közigazgatás többletbevételt remélhetett. Az 1886-os törvényben értékálló pénzzel számoltak, ezért vezették be a kimérési egységhez kötött fix tarifákat. Az adott törvényhatóság területén élő iparosok és kereskedők érdekképviseleti szervezete – ipartestület, ipartársulat, egyesület, iparos-, vagy kereskedő szövetség – szabadon megállapodhatott a törvényhatóság vezetésével a tételenként fizetendő illeték egy összegben történő megváltásáról, egy feltétellel. Az adott érdekképviseleti szervet minden érintett elfogadta, a döntését magára nézve kötelezőnek tartotta. Ha egy tag ellenezte a megállapodást vagy a megváltási összeg felosztásában nem tudtak vele megállapodni, akkor az egész egyezség kútba esett, maradt a tételes fizetés. A nagy tömegben értékesített áruk esetében a tételes fizetés számtalan problémával járt, amelyet minden kereskedő nyűgnek tartott, így mindenki az egyszerűbb, átalánydíjas megállapodásra törekedett.

Az élelmiszerek közül húsfélék árusítása jelentett ilyen bevételi forrást a törvényhatóságok számára. Baján a húsfogyasztásában mindig kiemelkedő szerepet játszott a hal, így a bajai városvezetés a halászcéhhel – később ipartársulatként, és kereskedő társulatként működött – kötött külön megállapodást. Az I. világháborút követő gazdasági helyzetben az Osztrák-Magyar Monarchiában elfogadott korona hiperinflációja mellett a kimérési tételhez beállított fix összegű illeték is folyamatosan értéktelenedett, így a pénz romlásával az összeg folytonosan nőtt; ennek következtében a megváltási szerződéseket is folyamatosan újratárgyalták. 1923-ban a bajai városi tanács a 20 – ½ kg és az alatti – és 50 – ½ kg feletti – koronás vásárlási illetéket 100 koronára; a havi megváltási összeget 2.000-ről 100 000 koronára emelte. Az 1923. december 1-től életbe léptetett új elszámolással kapcsolatban megindultak a tárgyalások a bajai halkereskedők egyesülete és a javadalmi hivatal között a megváltásról.

„17.837/ kig. [közigazgatási] 1923. szám 319. közgy. [közgyűlési] szám.

Halkereskedők ajánlata, a halak után fizetendő városi fogyasztási illeték megváltására.

Véghatározat.

A törvényhatósági bizottság ifj. Czigler Ferenc, Reitmann Ernő, Schmidt Lajos, Berger István, Strommer István, Áy Ferenc, Czigler Sándor és özv. Kocsis Istvánné bajai halkereskedők által egyetemleges kötelezettséggel tett egyezségi ajánlatot, mely szerint az eddig 2000 K. azaz Kettőezer korona havi átalányösszeg helyett, folyó évi december hó elsejétől kezdve havi 100.000 K. azaz Egyszázezer koronát hajlandók a halak után fizetendő városi fogyasztási illeték fejében, mint átalány összeget a városi javadalmi hivatalnál befizetni, – további intézkedésig elfogadja és megbízza a városi tanácsot, hogy indokolt esetben a fenti átalány összegnek ajánlattevők között méltányos megosztás iránt intézkedjék.

Halak, mindennemű friss, pácolt, besózott, a város bármely vizéből előállított, vagy bárhonnan behozott, a hatóság által e célra kijelölt, vagy jövőben kijelölendő halpiacon, vagy üzletekben eladott, vagy magánosok által vidékről beszerzett mennyiség a fentiek szerint egyezségre nem lépett egyének által kilogrammonként 100 K. azaz Egyszáz korona városi halfogyasztási illeték fizetendő a javadalmi hivatalnál. A halak után 1923. évi június hó 18. napján tartott közgyűlésből 9.095/ kig. 1923. 114. kgy. jkvi. [jegyzőkönyvi] szám alatt hozott határozattal a halak után fél kilogrammonként megállapított 20 korona és fél kilogrammon felüli súlyban megállapított 50 korona városi fogyasztási illetékkel szemben.

Ezen határozat meghirdetendő és a 15 napi hirdetési határidő lejártával e város polgármestere útján a hirdetési határidőn belül benyújtandó netáni fellebbezésekkel együtt a m. [magyar] kir. [királyi] belügyminiszter úrhoz jóváhagyás végett felterjesztendő.

Miről 1. a városi tanács, 2. a számvevőség, 3. a javadalmi hivatal, 4. ifj. Czigler Ferenc és társai ezen határozattal értesítendők.

Baja város törvényhatósági bizottságának 1923. évi december hó 29-én tartott közgyűléséből.

Weisz Nándor, polgármester helyettes.”

A 100 ezer korona szétosztása a bajai halászok és a zsákmány eladásával foglakozó halkereskedők között nem ment zökkenőmentesen, így csak január elején egyeztek meg a javadalmi hivatallal az összegről, amelyet december 1-ig visszamenőleges hatállyal fizettek be. Végül egy a lehetőségekhez mért „egyenlő” elosztásban állapodtak meg, amelyet egy összegben ifj. Czigler Ferenc elnök fizetett be a városi pénztárba előre teljesítve minden hónap elején.

„Jegyzőkönyv.

Felvétetett Baján a városi gazdasági hivatalban 1924. január hó 8-án délután ½ 4 órakor a halkereskedők által a halak után fizetendő városi fogyasztási illeték tárgyában az 1923. december 29-én tartott közgyűlésből 17.837. kig. 1923 / 319. közgy. jkvi. szám alatt hozott határozat folytán.

Jelen voltak az alulírottak. Az átalányösszeg megállapítása iránt egyezségi ajánlatot tett kereskedők idézés folytán megjelenvén kijelentik, hogy a 100.000 K. havi átalányösszeget egymás között a következő módon osztották fel.

1.) ifj. Czigler Ferenc fizet 8.000 K. ½ bárka, ladik van.

2.) Czigler János fizet 8.000 K. ½ bárka, ladik van.

3.) Reitmann Ernő fizet 8.000 K. 1 bárka, ladik van.

4.) Schmidt Lajos fizet 8.000 K. 1 bárka, ladik van.

5.) Berger István fizet 8.000 K. 1 bárka, ladik van.

6.) Strommer István fizet 8.000 K. 1 bárka, ladik van.

7.) Az Ferenc fizet 8.000 K. –––, csak ladik van.

8.) Czigler Sándor fizet 8.000 K. 1 bárka, ladik van.

9.) id. Czigler Ferenc fizet 8.000 K. csak ladikja van.

10.) Horváth János fizet 8.000 K. 1 bárka, ladikja van.

11.) özv. Kocsis Istvánné fizet 8.000 K. 1 bárka, ladik van.

12.) özv. Kniszbek Istvánné fizet 4.000 K. se ladik, se bárka.

13.) özv. Kinder Vencelné fizet 4.000 K. se ladik, se bárka.

A többi kettőnek a halpiacon helye nincs, csak a heti vásárok alkalmával a Flórián utcai kispiacon és a Gróf Zichy Bódog tér sarkán árusítanak kosárban kisebb mennyiségű halat, amely halat a többi bajai halkereskedőtől veszik elárusítás végett. Özv. Kocsis Istvánné kijelenti, hogy a városi halfogyasztási átalány összegnek a fenti módon történt felosztásához hozzájárul, abban megnyugszik és a reá eső havi 8000 K. azaz Nyolcezer koronát 1923 évi december hó elsejétől kezdve a fenti halkereskedők megbízottja, ifj. Czigler Ferenc halászmester társüzleti elnök kezeihez pontosan befizetni fogja és pedig a lejárt kéthavi részletet azonnal és jövőben havonként előre.

Alulírott többi egy-tizenhárom tételig felsorolt halkereskedő a fenti fogyasztási átalány felosztást a maga részéről szintén elfogadja.”

A havi 100 ezer korona önmagában nagy összeg, de 1924-ben a vágtató infláció és a folyamatosan növekvő árak mellett alacsonynak mondható. Visszaszámolva ez azt jelentette, hogy Baja minden halkereskedőjének összesen kb. 1 tonna halat kellett értékesítenie, hogy ezt az összeget a tételes elszámolás mellett kitermelje. A 13 bajai kereskedő „egyenlő” arányba osztotta fel egymás között az összeget, így 11-en 80 és 2-en 40 kg hal értékestése esett az illeték alá, a többiről elmondhatjuk, hogy „illetékmentes” volt. A korabeli bajai halfogyasztásról nincsenek adataink, de feltételezhető, hogy Baján a hal kiemelt szerepet kapott az itt élők asztalán.