Tomaskovity Szabolcs
Régi hidak mellett, avagy a barokk városközpontok Szentháromság-oszlopain rendszerint feltűnik egy reverendába, karingbe, stólába és birétumba öltözött papi alak szobra, aki egyik kezében a vértanúság jelképét, pálmaágat tart, másik keze mutatóujját pedig szájához emelve, csendre készteti az arra járót. Nem más ő, mint a barokk kor legünnepeltebb szentje, a gyónási titok és az igazságszeretet mártírja, Nepomuki Szent János, akinek népszerűségét jól mutatja, hogy Terbócs Attila kutatásai szerint köztéri szobrainak száma csak hazánkban meghaladhatja az ezret. Baja, a „vizek városa” szintén egybeforrott szentünk kultuszával: emlékét többek között a Duna melletti városrész és kápolnája őrzi, ill. a liturgikus emléknapjához, május 16-ához legközelebb eső hétvégén fényes egyházi szertartás és népünnepély keretében emlékeznek meg vértanúhaláláról az ún. Jánoska-eresztés keretében.

















