Emesz Margit versei

Emesz Margit versei

Csak élni akartam…

Szürke homályban
Fényes ablakok ülnek

Fényességük vak
Szűk keretbe szorultak

Szabadulnának
Zaklatnak esti szobát

És megérintett
Árnyas reggeli csoda

Cseppjeit ittam
Világosság mezején

Fejemre csorgott
Nem ittam ittas lettem

Szelet ember vagy
Kenyérdarab mára

Hűséggel kértem
Tenyérben ostyát fogtam

Saját templom volt
Nyitottam és csukhattam

Én ablakom volt
Falakon nem ült a fagy

Tenyeremben élt
Sötét és világosság

Élet kenyere
Szomjas szája házamnak

Nekem szentéjem
Szükség kérelem napja

Törékeny évek
Csordultig viszem ha kell

Én az élettel
Már csak élni akartam

 

Utólag

Szerelem
A szerelem hormonok játéka
Hordtam szívemben
Hogy könnyebb legyen

Örökség
Tüskés gombolyag megölik egymást
Nem is érné meg
Ha könnyű lenne