Sarlós István

Az 1920-as trianoni békediktátum számtalan közigazgatási feladatót rótt Bács-Bodrog vármegye új székhelyére, Bajára. Ezek közé tartozott a csempészet elleni küzdelem is. A szerb megszállás alatt egyes hiánycikkek Magyarországról történő beszerzése létkérdésnek számított. A megszálló hatóság rendfenntartó erői folyamatosan küzdöttek ellene. A csempészáru Bajaszentistván északi határánál cserélt gazdát, mivel a szerb hadsereg megszállta az akkor még Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez tartozó települést is.
1918–21 között kialakultak azok a csempészútvonalak, amelyeket utána a Horthy-korszakban is használtak az emberek. Magyarország a gazdasága – elsősorban ipara – védelme érdekében erős védővámokat alkalmazott, sok tekintetben visszatértek a kora újkorban alkalmazott merkantilista irányvonalhoz. Ennek logikus következményeként az új államhatáron, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság és Magyarország között „szinte mindent” csempésztek. Tovább bonyolította a helyzetet a jövedéki termékek (alkohol és dohány) értékesítése és szállítása, amelyet az országon belül is követtek, és – mai szóhasználattal élve – jövedéki adóval terheltek. Baja város számára a csempészés elleni küzdelem az 1930-as évek első felében vált sarkalatos ponttá, ami több esemény együttes velejárója volt. A nagy gazdasági világválság következtében a mindennapi megélhetés is nehézzé vált. A mezőgazdasági termelésből élő lakosság sokkal jobban megszenvedte a válságot, elsősorban annak elhúzódását, mint az ipar és a kereskedelem; ezért a jövedéki adó megkerülése általános jelenségnek számított. Baja és Bajaszentistván egyesülése után a megyehatár a szentistváni határ északi részére került, őrzése Baja város feladata lett. Külterületként ez a Bács–Bodrog vármegyei csendőrség feladatkörébe tartozott – Baján önálló törvényhatósági jogú város lévén rendőrség tevékenykedett –, amelynek tevékenységét a városi szervekkel kellett összehangolnia. Az új helyzet egyértelműen a hatékonyság rovására ment, így 1934-ben már a polgármester írt a helyi csendőrparancsnoknak a csempészek elleni küzdelem összehangolásáért.
„XXX. 13.436/1934 kig. [közigazgatási] sz. [szám]
Tekintetes M. [Magyar] Kir. [Királyi] Csendőr Szárnyparancsnokságnak
Baja
Bizonyára ismeretes a tekintetes Parancsnokság előtt, hogy a borfogyasztási adó kijátszására a borcsempészés a város felé mily nagy arányokban folyik. A város törvényhatósági bizottsága e kéréssel ismételten foglalkozott, mert egyrészt a törvényes jogosítvánnyal bíró italmérők megélhetését teszik a csempészek lehetetlenné, másrészt a bajai szőlőtermelők borainak eladhatatlanságát okozzák, és végül a város számadásában a borfogyasztási adóbevétel állandó esését idézik elő.
A város törvényhatósági bizottsága a maga részéről már minden eszközzel megkísérelte a csempészést megszűntetni, vagy legalábbis csökkenteni. Felírt a kir. kormányhatóságokhoz is, és felhívta a figyelmet a kérdés rendezésének fontosságára és sürgősségére. Elhatározta továbbá a városi ellenőrző személyzet létszámának felemelését, hogy az állami közbiztonsági szervek helyi hatóságainak figyelmét is hívja fel a csempészés elleni küzdelem fontosságára.
A tekintetes Parancsnokság részéről a borcsempészet elleni küzdelmünkben mindenkor a legteljesebb megértéssel találkoztunk, és a kir. csendőrség közreműködésével mindenkor eredményt is tudtunk elérni.
Minthogy azonban a csempészet az utóbbi időben még határozottan növekedőben is van, arra kérjük a tekintetes parancsnokságot, szíveskedjék utasítani közegeit arra, hogy a külterületi szolgálatuk során észlelt csempészet ellen a legnagyobb eréllyel lépjenek fel. E tekintetben közlöm, hogy a jövedéki kihágási eljárásról szóló 1928. évi 18.400 sz. P.M. [Pénzügyminisztériumi] rendelet 17. és 33. §-ai értelmében úgy a csempészés tárgya (:bor:), mint az annak szállítására szolgáló tárgyak ideiglenes őrizetbe vehetők és lefoglalhatók; s azok a pénzbüntetésnek és az eljárási költségeknek fedezésére szolgálnak.
Kérem továbbá a tekintetes parancsnokságot, hogy a város külterületén eljáró borfogyasztási adóellenőrök részére karhatalmi segédletet biztosítani szíveskedjék. Különösen kérem ezt az Aligvárda nevezetű határrészen, ahol a csempészet nagyon elharapózott, de viszont az ott lakó, minden gócponttól távoli, nagyobb tömegű lakossággal szemben a városi ellenőrök fellépése egymagában eredménytelen, de könnyen veszélyessé is vállhatik [sic].
Kérem végül közölni, hogy mikor volna a tekintetes parancsnokságnak módjában Aligvárdán egy-egy ellenőrző szemlére közegeit kiküldeni.
Baja, október 27.
Dr. Borbíró”
Aligvárda helyének a meghatározása nem egyértelmű. A legegyszerűbb Mártonszállással azonosítani, de ez nem teljesen fedi a valóságot. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején készült katonai felmérések térképein Aligvárda a Sashegy és a Kék-hegy között húzott észak-dél irányú egyenes mellett helyezkedik el a Kék-hegy közelében. Baja-Mártonszálláson van az Aligvárdi utca, amely beérve a településre, egy jobb kanyarral kelet felé fordul a csávolyi Vodica irányába. Ezen az úton szűken 2 km-t haladva nyugat felé érjük el a Kék-hegy és Sashegy közötti észak-dél irányú egyenest: a történelmi Aligvárda „központja” itt lehetett. A területen több földes út vezet ma is, valamint a Kék-hegy jó megfigyelési pont, ezt a korabeli csempészek kihasználták, de ezt a csendőrök is pontosan tudták.
A dohány csempészete még a „boldog békeidőkből” maradt meg, csak a mértéke változott meg, sokkal nagyobb tételben űzték. Az alkoholos italok közül Baján és környékén a borcsempészet állt az első helyen, a legtöbben bort és fröccsöt ittak ekkor. A pálinkát mindenki magának főzte vagy főzette; a sörözés még másodlagos volt. A nagy tételben folytatott borcsempészéssel szemben a magányos városi ellenőrök tehetetlenek voltak, mindenképpen szükségük volt a csendőrség segítségére a csempészetből jelentős kiegészítő jövedelemre szert tevő helyiekkel szemben. A csendőrség és a városi adóhivatal ellenőreinek együttműködése sem volt mindig zökkenőmentes. A csendőrjárőrök mozgását nem mindig sikerült összehangolni az ellenőrök kiérkezésével, és a közös akcióknak is gyorsan híre ment, így a helyiek és a csempészek alkalmazkodtak az új helyzethez, óvatosabbak lettek. A Baja határában folyó csempészést igazából a gazdasági helyzet jobbra fordulása mérsékelte igazán a II. világháború előtti néhány évben.