Egy dinasztiaalapító pékmester családjának sírja a Rókus temetőben

Egy dinasztiaalapító pékmester családjának sírja a Rókus temetőben

Mesélő bajai sírkövek 14.

Jász Anikó

A Rutterschmidt család kriptája a Rókus temetőben, a IV. parcella 8. sorában, a 3. sírhelyen áll. A síremléket női alakot ábrázoló márvány dombormű díszíti. A hasáb alakú talapzat homlokzati oldalán Rutterscmidt Károly és felesége, leányuk, Irma és egy unokájuk neve, az északi oldalon a feleség szülei és fiuk neve olvasható, a déli oldalon Istvánka nevű lányuk, valamint Ilona lányuk és annak férje neve szerepel. Nem minden családtag Baján halt meg, de ragaszkodtak a városhoz, és itt akartak temetkezni. A síremléket valószínűleg Rutterschmidt Károly halála után emeltette család.

A Rutterschmidt család sírja a Rókus temetőben

A 19. század második felétől a második világháborút követő államosításig – mintegy 75 éven át – legendás fogalom volt a budapesti Erzsébetvárosban és a Terézvárosban működő Rutterschmidt-féle finomsütöde. Alapítója egy bajai péklegény, Rutterschmidt Károly volt.

id. Rutterschmidt Károly

Rutterschmidt Károly szülei a német származású Rutterschmidt András és Schmidt Mária voltak. A házaspárnak öt gyermeke született, akik közül négyen érték meg a felnőttkort. Terézia (1846–1928) Latsny (Lacsny) Sándor műlakatossal kötött házasságot, Katalin (1848? –1924 után) Wagenblatt György felesége lett, András (később az Endre nevet használta, 1854–1904) az egyetem bölcsészkarán a tanári pályára készült, de a Nyugati pályaudvaron vasúti ellenőrként dolgozott, felesége Lenhardt Anna volt.

Harmadikként született Rutterschmidt Károly 1850. november 24-én. Kitanulta a pékmesterséget (feltételezés szerint apjától), és 1875-ben a Budapestre való költözéséhez szükséges, Baja város által kiadott „erkölcsi és elbocsátó bizonyítvánnyal” a zsebében a fővárosban kezdett új életet. Később mindegyik testvére követte őt, Budapesten összetartó családként egymás közelében laktak.

Rutterschmidt pékmester Budapesten

Rutterschmidt Károly a pék szakma hierarchiájában az előkelőbb réteghez tartozott, „finom pékárut” készített: elsősorban zsemlét, kiflit, perecet, kalácsot, de kenyeret is. A VII. kerületben telepedett le, valószínűleg 1880-ban lett önálló, mert az iparosjegyzékben abban az évben szerepel a neve először, akkori műhelyének címe a Kerepesi út 74. szám alatt volt bejegyezve. 1882–1890 között a Külső Dob utca (ma Dob utca) 24-ben, majd 1891–1897 között egy másik üzlete is volt az Erzsébet körút 50. szám alatt. 1895-ben Rutterschmidt Károly és felesége negyvenezer forintért megvásárolta a Dob utca 66. szám alatti telket, ahol felépítették kétemeletes házukat, a földszintjén a sütödével és a bolttal.

A Rutterschmidt sütöde reklámja 1891-1897 között

Rutterschmidt úr nagyon hamar elismert tagja lett a fővárosi pék iparosok közösségének. Éppen ez volt az az időszak, amikor a különböző szakmák felismerték, hogy az egymást segítő szabályozással érdekképviseleti szervezeteket kell alapítaniuk. Rutterschmidt Károly mindvégig aktív és megbecsült tagja volt a szakmai szervezeteknek, a fővárosi sütőiparos közösségnek. Alig két évvel Budapestre érkezését követően, 1877-ben a Budapesti Sütők Egyletének alapító tagja és alelnöke lett, 1885-ben a Budapesti Sütőipari Társulat igazgatósági taggá, 1892-ben elnökévé választotta, négy éven át viselte ezt a tisztséget. 1896-ban megalapította a Hungária Sütő Egylet égisze alatt az első magyar nyelvű sütőipari szaklapot, melynek hosszú évekig szerkesztője volt. 1907-ben fiával, ifjabb Rutterschmidt Károllyal a Budapesten rendezett I. Nemzetközi Sütőipari Kiállítás fő szervezői voltak.

Rutterschmidt Károly 1937. november 12-én Baján a Róna Szanatóriumban halt meg. Élete legnagyobb részét a fővárosban élte le, de kapcsolata szülővárosával sohasem szakadt meg. Mindvégig házat tartott fenn Baján és szőlője is volt kis házzal. Unokái tavasztól őszig felváltva Baján és az Óbudai nyaralóban vakációztak. Özvegysége miatt lelkileg megtörve, látását elveszítve utolsó éveit Baján élő gyermekei körében töltötte.

Rutterschmidt Károly felesége Vizay Anna családja

Vizay Károly Michael Carolus Hausenblasz (Hausenplasz) néven született Szegeden, 1810. szeptember 29-én. Az orvosi diploma megszerzése után nevét 1845-ben magyarosította Vizayra (Vizai). A Pesten tekintélyes sebész és szülészorvos Lancz (Lantz) Annát vette feleségül (1812?, Vácszentmihály – 1893, Baja) (A sírkövön mindkettőjük adatai tévesen szerepelnek.) Két gyermekük, Károly és Anna Pesten születtek. A kisfiút az anyakönyvi bejegyzés tanúsága szerint apja fivére, Hausenplasz József (1807–1860) keresztelte meg, aki katolikus pap, kanonok, a kalocsai egyházmegye tanodáinak főfelügyelője volt. Vizay doktor 1860-ban Baján kapott városi tisztiorvosi kinevezést. Röviddel a városba költözésük után két tragédia is érte a családot. 1860. szeptember 26-án meghal 7 éves fiuk, Károly, 1861. február 11-én pedig az apa, dr. Vizay Károly. Az anya egyedül maradt 5 éves Anna lányával, aki 1855. június 16-án Pesten, a Józsefvárosban látta meg a napvilágot. Később őt vette feleségül Rutterschmidt Károly. Nem található adat arra, hogy mikor és hol kötöttek házasságot Vizay Annával, de 1880-ban már biztosan házasok voltak, első gyermekük ugyanis 1881-ben született meg Budapesten.

Rutterschmidt Károly családja

Rutterschmidt Károly házassága Vizay Annával (a családban Nina) rendkívül összetartó kapcsolat volt. Német identitásukat mindvégig őrizték, és átadták gyermekeiknek. A családban csak németül beszéltek, őrizték a német eredetű kulturális szokásokat is. Vizay Anna özvegy édesanyja haláláig lányánál lakott, segítette a gyerekek nevelését, az első két gyermeknek a keresztanyja is ő volt.

ifj. Rutterschmidt Károly

A házaspárnak 1 fiú- és 7 lánygyermeke született (három lányt kicsi korban elveszítettek). Az első gyermek, Rutterschmidt Károly András 1881. január. 27-én született Budapesten, a Terézvárosban. Apját követve maga is pékmester lett, és már fiatalon bekapcsolódott a szakmai szövetségek életébe. Ifj. Rutterschmidt Károlyt 1909-ben a Magyar Sütők Országos Szövetsége alelnökévé választotta, majd 1913-ban a Fővárosi Sütőipartestület elnöke és a Sütőmunkaadók Szövetsége alelnöke lett. 1912-ben feleségül vette Matheidesz Katalint (1883, Aszód–1963, Budapest), akit apja korai halála után özvegy, gyermektelen nagynénje nevelt fel, majd 1917-ben örökbe fogadott és örökösévé tett. Matheidesz Istvánné Danihel Teréz mindent megtanított Katicának, amit egy pékfeleségnek tudnia kell. A házasság sajnos nem működött harmonikusan, de a feleség türelemmel kitartott férje mellett, aki igen bohém természetű ember volt. A vállalkozás jövedelméből szenvedélyesen üzletelt, házakat vásárolt, és évente többet is eladott. Szerette a hölgytársaságot, válogatás nélkül. Nyugodtan tehette, mert felesége értett az üzlet vezetéséhez, erős kézzel biztos hátteret adott a családnak, és mindig megbocsátott neki. Jómódú polgári életet éltek a Váci utca 55. számú házban, Óbudán nyaralójuk volt. Ifj. Rutterschmidt Károly hirtelen bekövetkezett halála 1926. március 18-án megrendítette a családot, négy fiút hagyott árván. Édesanyja belebetegedett egyetlen fia elvesztésébe, ő a következő évben, 1927. április 27-én hunyt el.

Ifj. Rutterschmidt Károly gyermekei

Az első fiút a Rutterschmidt Károly Mária István Sándor névre keresztelték (1912. április 2.–1979. február 7.). Magyar-német szakos tanár lett, az egyetem elvégzése után az irodalmi pályát választotta, és megváltoztatta nevét: Thurzó Gábor néven publikált, ismert író, kritikus, műfordító és forgatókönyvíró lett.

A második fiú, Rutterschmidt Endre (1913. szeptember 24.–2005. április 2., Hollywood, USA) a tatai Piarista Gimnáziumban és felső kereskedelmi iskolában tanult. Később aktív résztvevője volt a korabeli autó- és motorkerékpár-versenyeknek. Az ő életvitelén mutatkozott meg leginkább apja könnyed életfelfogása. A második világháborút követően az Egyesült Államokba emigrált, ahol 1958-ban feleségül vette a magyar származású Pap Olgát (1934– ). Thurzó Gábor meglátogatta öccsét Amerikában, ahol gyermekkoruk bajai emlékeit is felidézték. Úti élményeit Utazás az öcsémmel című írásában 1973-ban jelentette meg. Endre már nem érte meg, hogy felesége nevét 2006-ban az egész világon megismerjék. Olga Rutterschmidt barátnőjével 1999-ben és 2005-ben életbiztosítást kötött két hajléktalan férfi nevére, akiket autóbalesetet színlelve halálra gázoltak. A „gyilkoló kaliforniai nagymamák” több mint 3 millió dollárnyi összeget vettek fel az áldozatok után, ezért a bíróság fejenként 160 év börtönbüntetésre ítélte őket.

A harmadik fiú, Rutterschmidt Jenő (1915–1983) Mosonmagyaróváron okleveles gazda képesítést szerzett, majd 1943-tól a Váci utcai házban Kenyér, sütemény, kétszersült boltot majd fűszer- és csemegeüzletet vezetett. Később barátaival Piarista bor- és italszaküzletet nyitott.

A legfiatalabb fiú, Rutterschmidt Miklós (1917–1980) a tatai Piarista Gimnázium elvégzése után kitanulta pék szakmát, 1947-ben még dolgozott a Váci utcai műhelyben. Házasságkötésével megőrizte a családi hagyományt, 1942-ben a régi pékdinasztiából származó Holndonner Emmát vette feleségül.

Rutterschmidt Károly és Vizay Anna lányai

A család anyagi jóléte és társadalmi rangjának emelkedése lányaik házasságkötéseiben is megmutatkozott. Iskoláztatták és jó nevelésben részesítették őket. A polgárság felsőbb rétegéhez tartozó férfiakkal kötöttek házasságot, mind Baján, mind a fővárosban.

A család első leánygyermeke Rutterschmidt Irma (1883. szeptember 1.– 1949. február 9.). Nem ment férjhez, örök menyasszonya maradt vőlegényének, dr. Goszleth Géza (1875 – 1909) szigorló orvosnak, aki 1909-ben, 34 éves korában hirtelen elhunyt. Irma volt Thurzó Gábor keresztanyja, testvérei gyermekeinek szeretett nagynénije lett, áldozatosan ápolta idős édesapját.

A Váci utcai üzlet 1932-ben

A lányok házasságai révén különös rokoni kapcsolódások is kialakultak.

Rutterschmidt Erzsébet, „Bözsi” (1885. szeptember 6.– 1973?) Scherer Károly (1876 -1957) bajai kereskedőhöz ment feleségül. Rutterschmidt Istvánka (Stefánia) (1891. augusztus 20. – 1983. április 20.) szokatlan keresztnevét talán azért kapta, mert szülei fiút vártak, akinek az István nevet adtak volna. A sok félreértésre okot adó keresztneve helyett inkább a Stefániát használta. Az öt testvér közül ő volt a legfiatalabb, és ő érte meg a legmagasabb kort, 92. évében hunyt el Baján. Férje ifj. Timpauer Ferenc (1887–1933 ) sütőmester volt, aki 1929-33 között átvette a Rutterschmidt sütöde vezetését. Sógorával, Scherer Károllyal egyben unokatestvérek, id. Timpauer Ferenc bajai késesmester első, illetve második házasságából származó unokái voltak. Scherer Antal nővére, Jánossy Mihályné Scherer Anna fia, Jánossy Dénes (1891–1966 ) levéltáros, történész Baja neves szülötte mindkettőjük unokaöccse volt.

Rutterschmidt Ilona (1889. március 17.-1974. december 18.) 1908-ban dr. Goszleth Géza Irmát, öccse, Goszleth István Ferenc (1880–1914 ) Ilonát jegyezte el. Irma vőlegénye meghalt (1909), de Ilona megvalósult házasságával (1909) a kor híres udvari fényképészével, Goszleth Istvánnal (1850–1913 ) kerültek rokonságba.

A hat Rutterscmidt gyerek házassága révén nagyszámú rokonság alakult ki, az unokák és dédunokák és azok leszármazottai itt élnek közöttünk Baján és országszerte.

Amikor 1911-ben az ifjabb Rutterschmidt pékmester feleségül vette egy másik nagy múltú pékdinasztia hölgytagját, Matheidesz Katalint, a Dob utcából a Rutterschmidt sütöde székhelye átkerült a Váci utca 55. szám alatt régen ott működő Matheidesz pékműhely helyére.

A holló szobor a Váci utcai ház kapualjában

Ha ma valaki elsétál a Váci utca 55. számú ház előtt, csak egy szép kétemeletes épületet lát. Már nyoma sincs az utcára néző Rutterschmidt dinasztia péküzletének és az udvaron a pékműhelynek. Senki nem emlékszik arra a nagy kazánrobbanásra sem, amely 1912 júliusában rázta meg az épületet. A frissen felújított pékműhely új melegvizes tartálya műszaki hiba miatt felrobbant. Ma már csak egy márványtábla emlékezik meg arról, hogy 1976-ig itt lakott a Rutterschmidt dinasztia íróvá lett tagja, Thurzó Gábor. Csak helytörténészek kutatásaiból tudható, hogy az a XIX. század elején még egyemeletes ingatlan annak a gróf Buttler Jánosnak a tulajdonában állt, akinek életét Mikszáth Kálmán Különös házasság című regényében örökítette meg. A ház teljes második emeletének bérlője egy másik prominens személy, a svájci születésű építési vállalkozó, Schoch Frigyes és népes családja volt. Schoch úr lelkes amatőr fotós volt, sztereó kamerájával a házról, családjáról és a belváros utcáiról készített mintegy 670 felvételét a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. A dúsgazdag tőzsdespekuláns és ingatlanmágnás Schoch Frigyes az I. világháborút követően tönkrement, és önkezével vetett véget életének. Családja leszármazottjai még 2014-ben is a házban éltek.

A kapualjban volt egy 180 cm magas bronz oszlop, tetején állt egy csőrében kenyeret tartó holló szobra. Ez eredetileg a pálos rend számára épült egyetemi templom kerítésének darabja volt a Kecskeméti utcában. (A holló Remete Szent Pál jelképe.) Nem tudni, mikor és hogyan került család birtokába, de a csőrében kenyeret tartó holló a pékség cégére lett, és grafikai képe rákerült a kenyércímkékre is. Sajnos a műemléki leltárban is szereplő, oszlopon álló hollónak mára nyoma veszett. 2012-ben az öntöttvas oszlop – a holló nélkül – még állt a kapualjban, 2020-ban azonban ez is eltűnt.

Emlékek és legendák

A Rutterschmidt család eredetéről hiteles adatok nem állnak rendelkezésre, csak a családi szóbeszéd őrzött meg néhány bizonytalan és valós eseményeken alapuló történetet. Ezeket és a család történetét írásban a legifjabb Rutterschmidt Károly, azaz Thurzó Gábor örökítette meg a Belváros és vidéke című, 1977-ben megjelent visszaemlékezés-kötetében.