Székesfehérvár visszafoglalása egy szemtanú visszaemlékezése alapján

Székesfehérvár visszafoglalása egy szemtanú visszaemlékezése alapján

80 éve történt

Közzéteszi és a bevezetést írta: Pencz Rudolf

Az alábbiakban közölt beszámoló Vadon Pál magyar királyi honvéd repülő százados tollából származik, aki harccsoportja élén vett részt Székesfehérvár a szovjetektől történt visszavételében 1945. január 20-22-én, a Budapest-erőd felmentéséért folytatott Konrad III. hadművelet keretében, a Herbert Gille SS-tábornok által vezetett IV. SS-páncélos hadtest alárendeltségében.

vitéz Vadon Lajos százados, 1905-1973.jpg

Vadon Pál 1902. december 10-én, 5 fivér közül harmadikként született Kézdivásárhelyen. A kemény fából faragott székely férfi, aki elszenvedte az első világégés borzalmait, a történelmi Magyarország szétdarabolását és hazája elvesztését, katonatiszti pályára lépett, és 1932-ben – az akkor még titokban kiépített – Magyar Királyi Légierő kötelékébe lépett. Repülőként a keleti fronton harcolt 1944 márciusáig, amikor – immár századosi rangban – sebesülése miatt a földre kényszerült: „Repülnöm orvosi rendeletre nem volt szabad, de Isten és a Haza parancsára kötelességemnek tartottam harcolni a szovjetek rabló hadserege ellen” – emlékezett 1992-ben. Felgyógyulása után belépett a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetségbe, melyben vezető tisztséget töltött be. A KABSZ önkéntesekből álló harccsoportot állított fel, amelyet 1944. október 20-án egy külön egyezmény alapján a Waffen-SS saját kötelékébe vett át, és a Veszprém megyei Súron, a 22. SS-lovashadosztály keretében szerelt és fegyverzett fel. Ez volt a – parancsnokáról, dr. Ney Károly, a KABSZ elnökéről elnevezett – Ney SS-harccsoport. Vadon Pál e harccsoport egyik, mintegy 400 főből, főként egykori honvéd-repülőfegyvernemi katonákból álló zászlóaljának lett a parancsnoka, és ennek élén vívta ki 1945 januárjában a magyar fegyverek utolsó jelentős győzelmét: Székesfehérvár visszavételét.

Folyamatos további harcokat és visszavonulásokat követően Vadon Pált a háború vége Stájerországban érte, ahonnan a Ney-dandár mintegy 1 000 katonájával együtt átverekedte magát a Salzkammergutba, ahol amerikai hadifogságba esett. A háború után sokáig Angliában élt, majd Grazba költözött, ahol a stájer bajtársi közösség aktív tagja volt. Meg kellett élnie egyetlen fia, az orvos ifjabb Pál autóbalesetben bekövetkezett halálát (1985), és megélte a rendszerváltást is, amikor repülő őrnagyi rendfokozatba előléptetve rehabilitálták. Élete utolsó éveiben átköltözött öccséhez Sopronba, ahol 1999. október 8-án, 97. életévében megkapta utolsó behívóját az égi seregek urától.

A cikk további része nyomtatott számunkban olvasható!