Nebojszki László
„Mikoviny térképező munkássága az 1765-1783-ig terjedő első katonai felvételt évtizedekkel megelőzte. Ő volt tehát az első, aki hazánk területéről pontos felmérésre támaszkodó, részletes topografiai térképeket készített. Fellépése előtt a térképek mérés helyett hozzávetőleges becsléseken alapuló, vagy éppen hallomásból, találomra készített távlatos rajzok voltak.” – írta Irmédi-Molnár László a Mikoviny Sámuel térképfelvételi módszere című, a Térképészeti Közlöny 1930/I. számában megjelent cikkében. Továbbá megjegyezte, hogy Luigi Ferdinando Marsigli 1726-os hágai kiadású hatkötetes Duna-monográfiájának térképei irányt mutattak Mikoviny munkásságának, akinek mappái az alapos felmérések nyomán pontosságukkal tűnnek ki. Az említettekről szólva és az életút alapján tekintjük át cikkünkben a 275 éve elhunyt tudós munkásságát.
Mikoviny Sámuel
Mikoviny Sámuelről hiteles portréval nem rendelkezünk. Faller Jenő a Bányászati Lapok 1961. 1. számában megjelent Mikoviny Sámuel négy portréjáról című írásában foglalkozott a kérdéssel, és más kutatók érvelésével egyetértve megállapította: a Bél Mátyás Compendium Hungariae Geographicum című – több kiadást megélt – munkájának bevezető illusztrációján látható tekintélyes megjelenésű, ülő, jobb kezében a Duna-Tisza mentének térképét tartó és baljával a háttérben látható pozsonyi várra mutató férfi Mikoviny Sámuel. A képet Zeller Sebestyén pozsonyi rézmetsző készítette, cikkünkben az ebből kivágott mellkép részletet közöljük portréként.
Mikoviny Sámuel (1698/1700–1750) szüleinek harmadik gyermekeként a ma Szlovákiához tartozó Ábelfalván jött a világra. Apja, idősb Mikoviny Sámuel (1658–1730), 1693-ban nyerte el a település evangélikus lelkészi állását, anyjának csak Ilona keresztneve ismert. A leszármazási vonal az 1600-as évek kezdetétől követhető, a magyar nemesi család eredetileg kisebb földbirtokokkal rendelkezett. Ábelfalva Bendefy László 1976-ban megjelent Mikoviny Sámuel megyei térképei című munkája szerint az 1700-as évek elején mintegy 50-60 házból álló, 3-400-as lélekszámú, szlovákok lakta falu volt. A helyi iskolát az evangélikus egyház tartotta fenn, kezdetben ezt látogathatta Mikoviny is. Besztercebányára 1710 körül került, ott ismerte meg az 1708-ban Magyarországra visszatérő és az evangélikus algimnáziumban előbb tanárkodó, majd igazgatóvá választott Bél Mátyást. A mester és tanítvány közötti tisztelet alapozhatta meg a későbbiekben kialakuló barátságot és jó munkakapcsolatot. Mikoviny tanulmányait a pozsonyi evangélikus gimnáziumban folytatta, majd az egyház támogatásával előbb a Nürnberg melletti Altdorf, utóbb Jéna egyetemén tanult, ahol 1723-ban matematikusi (mérnöki) diplomát szerzett. Altdorf kapcsán érdemes megemlíteni, hogy ottani matematikai és csillagászati tanulmányai során szívesen látogatta annak a Johann Heinrich Müller (1661-1731) professzornak az előadásait és obszervatóriumát, akinek testvére Johann Christoph Müller (1673-1721), a Marsigli-térképek rajzolója-szerkesztője volt. A közeli Nürnbergben pedig virágzott a kézművesipar, művészi fokon művelték a térképek sokszorosításában fontos szerepet játszó rézmetszést is, így a mesterséget Mikovinynek kitanulhatta. Ebbéli tehetségét jól mutatja, hogy – más munkák mellett – Bucholtz György rajza nyomán elkészítette a Deményfalvi-barlang és a nadragulya rézmetszetét: mindkettő szerepel Bél Mátyás 1723-ban kiadott Prodromusában.
