Éppen 8 évtizede, 1945 szeptember 2-án ért véget a legutolsó, egész világa kiterjedő fegyveres konfliktus. Ezzel a cikkemmel erről emlékezem meg: az alábbiakban röviden az 1945 áprilisa és szeptember 2. közt lezajlott legfontosabb ázsiai harci eseményeket mutatom be, amelyek elevezettek a második világháború végleges lezárásához.
Az okinavai csata (1945. április 1 – június 22.)
Okinava a Rjúkjú-szigetek egyik vulkanikus szigete, mely ma is Japán része, ekkor a már az anyaország belső védelmi övezetének fontos tagja (563 km-re fekszik Kjúsútól délre), és Ivo Dzsima márciusi eleste után a japán főszigetek elleni tervezett amerikai invázió előtti utolsó akadálya volt. Ennek elfoglalása már támaszpontot és katonai bázist teremtett volna Japán megszállásához.
A japán császári haderő ekkor már nagyon komoly gondokkal küszködött. A légiereje minőségileg és mennyiségileg is alulmaradt a brit–amerikai koalícióval szemben. A tapasztalt pilóták elvesztése után sebtében kiképzett tapasztalatlan hajózó állomány nem volt képes megakadályozni az amerikai légierő tömeges bombázásait japán nagyvárosok, kikötők és repterek ellen. A krónikus üzemanyaghiány is komoly gondot jelentett. A hadiflotta legértékesebb része, az anyahajó-állomány zöme a nagy tengeri csatákban (Fülöp-szigetek, Mariana-szigetek) elsüllyedt. A hadihajók (köztük volt a világ akkori legnagyobb hadihajója, a Jamato) a kikötőkben rekedtek, ahol zömüket az amerikai légierő tömegesen támadta 1945-ben. A japánok ekkor már csak a fanatizmusban bíztak. Jellemző volt rájuk, hogy inkább öngyilkos támadásokat hajtottak végre, megadás helyett. A légierő 1944 októbere után kamikaze-támadásokkal fiatal pilóták ezreit áldozta fel, hogy megállítsa az ellenséget.
