A régebbi történetírás az 1825-ös évet tekintette az ún. reformkor kezdetének. Ez főként gróf Széchenyi István nevezetes parlamenti felajánlásához köthető, amellyel hozzájárult az újonnan megalapítandó Magyar Tudós Társaság (későbbi nevén a Magyar Tudományos Akadémia) anyagi alapjainak megteremtéséhez. (Ráadásul Vörösmarty hazafias eposza, a Zalán futása is ugyanebben az évben jelent meg, így közélet és az irodalom új korszakát is össze lehetett kapcsolni egymással.) Az újabb történeti irodalom már úgy értékeli az 1825/27. évi országgyűlést, hogy az semmiképp sem tekinthető „reformparlamentnek”, hiszen annak nagy részében hagyományos kötélhúzás zajlott az uralkodó és rendjei között, a polgári átalakulást segítő törvényjavaslatokat egyáltalán nem tárgyaltak. Ám az Akadémia joggal tekinti november 3-át születésnapjának, és ez a nap kétségkívül egy kiemelkedő jelentőségű politikai karrier kezdete volt, így érdemes megemlékeznünk róla.
Mayer János
1. Az 1825– 27-es országgyűlés

Nem jutottak viszont előrébb a jobbágyság helyzetének javításának, illetve jogi státusának szabályozása kérdésében. Csupán annyit értek el, hogy bizottságokat hoztak létre azzal feladattal, hogy a következő országgyűlésre törvényjavaslatot dolgozzanak ki a szükséges változtatásokról. (E bizottságok több javaslatából végül az 1832–36-os országgyűlésre csakugyan született előterjesztés.) Ugyancsak eredménytelen maradt „a magyar nyelvről és nemzetiségről” szóló, még korábbi diétákról örökölt törvényjavaslat is, amelynek fő új törekvése a kétnyelvű – latin és magyar – törvények alkotása lett volna. (A magyar törvényhozás nyelve ugyanis még ebben az időben is a latin volt.) A magyar rendek még annyit könyvelhettek el sikerként, hogy az uralkodó kötelezte magát a diéta rendszeres – legalább háromévente történő – összehívására, egyéb céljaikat nem tudták megvalósítani.
A fentebb említett ügyeken hamar túllépett az idő, így elmondható, hogy – bár akkor ez még a legkevésbé sem látszott – ennek a parlamenti ciklusnak a leginkább maradandó döntése a XI. törvénycikk lett, amely kimondta, hogy egy „önként és szabad adakozással összeszedett tőke vagyonból Magyar Tudós Társaság állíttassék fel”. Ennek üzenete a történész szerint főként az volt, hogy a kor elitje bejelenti az igényét „a kornak a polgári viszonyok alakulásával oly nagy jelentőségűvé váló tudományos fejlődésbe való bekapcsolódásra; mindezt összekötve a nemzeti nyelv – mint az egész társadalmat összekapcsoló alapvető kommunikáció eszköz – fejlesztésével”. Hozzátehetjük, hogy ezzel párhuzamosan volt szándék és pénzmegajánlás egy magyar hadi akadémia (Ludovicaeum) létrehozására is, ám ez még sokáig nem jött létre.