Hajós kép-regényes története

Hajós kép-regényes története

Mayer István

Magyarországon a képregény műfaja viszonylag későn jelent meg. Az Egyesült Államokban az 1940-es években szárba szökkent irodalmi forma hosszú ideig nem volt kívánatos a szocialista blokk országaiban. Jó néhány évtizednek kellett eltelnie, hogy – ha nem is elsősorban amerikai mintára – hazánkban is felfedezték a képregény nyújtotta lehetőségeket. A magyar képregényrajzoló legenda, Zórád Ernő például számtalan kiváló feldolgozását készítette klasszikus, részben magyar irodalmi műveknek, többek közt a Füles folyóiratnak, jóval a nyugatról csempészett szuperhősös „comic bookok” korszaka előtt. A 90-es évektől után megnyílt a piac, a 2000-es évek után pedig magyar és nemzetközi szinten is a hagyományos könyvek piacának méltó vetélytársa a műfaj, amely megoldásaival jóval többet képes nyújtani, mint pusztán illusztrált szöveget.

A hosszúra nyúlt bevezető után fogjuk kezünkbe a Hajós történetét feldolgozó kötetet! A Die Bilder-Geschichte von Hajosch, illetve Hajós kép-regényes története címet viselő rövid, kétnyelvű kiadvány, mint a két névből kiderül, óvatosan bánik a műfaj-meghatározással. A „Bilder-Geschichte” németül kevésbé utal képregényre – igaz, a Comic-Book ebben az esetben stílusidegen lenne – a „kép-regény” is kissé szégyellős, habár nyilvánvalóan a „regényes” kifejezéssel is játszik. Mintha a szerzők bocsánatot akarnának kérni azért, hogy ehhez a szokatlan műfajhoz fordulnak az ismeretterjesztés céljából, vagy éppen nem mozognának otthonosan a terepen. Pedig ez utóbbi a rajzolóra aligha igaz. Bohner Ferenc, aki a 90-es években az Új Hajós folyóirat egyik szerkesztője volt (itt jelent meg eredetileg az alkotás), Giddy szerzői néven képregényrajzolóként és karikaturistaként később sikeres karriert futott be.

A cikk további része nyomtatott számunkban olvasható!