Kasza Béla
Történt, úgy az ezredfordulón, hogy Thuma Géza barátommal „túl a Dunán” kirándultunk. A Móric-Duna medrében gyalogoltunk, túlnyomórészt az összetört jégtáblákon, miközben bámultuk a természet nyújtotta csodákat. Egyszer csak megláttunk egy nagy fát a parton. Azt mondtam Gézának, hogy ez a fa nagy, de ahogyan majd közeledünk feléje, egyre nagyobb lesz, és az utolsó lépéseket megtéve már szinte óriás. Így is lett.
Leírtam a fához vezető utat, ezt Baráth Andrásné az ADUVIKÖZIG honlapján vagy más internetes felületén nyilvánossá is tette. Én egyébként azt gondoltam, addig jó, amíg a fa rejtve marad, mert félő, hogy egy fűrész-függő valaki az önmegvalósítási útkeresése nyomán, erősebb lévén, kivágja a fát. Mások viszont azt mondták, éppenséggel a nyilvánosság az, ami védelmet jelenthet számára.
Mindenesetre levelet írtam a Duna-Dráva Nemzeti Parknak, hogy van itt egy ilyen nagy fa.
2001. november 20-án kelt válaszában többek között ezt írta Dr. Iványi Ildikó igazgató:
„Köszönöm levelét, amiben tájékoztat a Móric-Duna közelében található óriási feketenyárfáról. Örömmel olvastam természetszeretetéről és arról a lelkes turistákból álló csapatról, akikkel folyamatosan fedezik fel lakókörnyezetük természeti szépségeit. Köszönöm a mellékelt fényképeket is. Levele megerősítés volt számomra, hogy egy adott terület természeti értékeinek védelme fontos az ott lakók számára, hiszen ezzel elősegíthetjük kikapcsolódásukat, természeti értékek megismerése iránti vágyukat.”
Természetesen tudni akartam, mekkora ez a fa, ezért megmértem a mellmagassági törzskerületét. Nem műszerekkel és nem mérőeszközökkel, hanem öleléssel. 1140 cm lett az eredmény. Vittem oda baráti csoportot, fényképek is készültek erről.
Ezután újabb levelet írtam egy másik illetékes helyre.
A Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatalának Tájvédelmi, Erdészeti és Területfenntartási Főosztályától is jött válasz. Ezt írta Dr. Kovács Mátyás főosztályvezető 2001. november 28-án kelt levelében: „A Duna-Dráva Nemzeti Park területén, a pörbölyi erdőben fellelt óriási méretű feketenyárfa az Ön által közölt méretei és egészségi állapota alapján valóban érdemes arra, hogy a hazánk nagy fáiról készített felsorolásokban, tájékoztatókban szerepeljen. Az egyedi idős fák listáját azonban nem a TvH-nál, hanem a soproni egyetemen vezetik, melyről Dr. Bartha Dénes egyetemi tanár úrtól lehet kérni tájékoztatást, akinek figyelmét magam is felhívom az ön által leírt feketenyárra.”
Még szép, hogy írtam Sopronba is! Kaptam is választ az Erdészeti- és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Kar Növénytani Tanszékéről, Dr. Bartha Dénestől 2002. február 2-án.
„Kedves Kasza Béla! Megtisztelő levelét köszönettel megkaptam. Hálás vagyok a küldött fotóért is, ezt az archívumban helyeztem el.”
Kb. a 2010-es évek elején egy ismerősöm ezt írta nekem: Felfedezték mások is az általad már felfedezett fát! És tényleg, mert egy cikket is mellékelt, amely e nagy fa felfedezéséről szólt. Nyilván nem csupán utánam, hanem már előttem is felfedezték ezt a fát, többen is, például Bokody József vízitúra-szakíró, akinek szintén írtam erről a fáról. Ő azt hitte, ez a fa már nem is létezik, mert bizony emlékszik egy ilyen nagy fára valamikor régről, amikor erre járt.
Nem beszélve az erdészeti dolgozókról…
A későbbiekben is el-eljártam a nagy fához, talán három alkalommal vittem csapatot is.
Ez az én személyes élményem ezzel a fával. A fa felfedezés-történetének egyik fejezete. Gondoltam, elmesélem, hadd legyen minél több információ erről a fáról, amely Magyarország legvastagabb fája, és még Facebook-oldala is van. Ez utóbbit a Bajai Honpolgár 2026. júniusi számából tudtam meg.