Geiger Zoltán
Az első világháború után megkötött trianoni békediktátum értelmében Magyarországon meg kellett szüntetni az általános hadkötelezettséget, csak önkéntes, maximum 35 ezer fős haderő lehetett az országban. A szerződés megtiltotta továbbá a vezérkar felállítását, hadsereg- és hadtestszintek megszervezését. A rendelkezések betartását a Szövetséges Katonai Ellenőrző Bizottság ellenőrizte, így ezekben az években az úgynevezett „rejtett alakulatok” biztosították az ország védelméhez szükséges fegyveres erő magvát. Emellett indultak el a leventeszervezetek, amelyek a katonai előképzés legfontosabb szervezetei voltak az 1920-as évek elejétől a második világháború végéig.
A szervezet megalakulását a Vass József által előterjesztett és elfogadott 1921. évi 53. törvénycikk megjelenéséhez köthetjük. A testnevelési törvény értelmében minden olyan 12 és 21 év közötti magyar fiatal, aki nem járt iskolába, köteles részt venni a Levente Egyesületek keretei között megszervezett foglalkozásokon. Emellett az 52000/1924. V. K. M.-rendelet alapján minden leventeköteles fiatal legalább öt hónapon át heti két órában, legfeljebb nyolc hónapon át heti két órában és egy délután tartozik testgyakorlást végezni. A törvény lefektette a leventeképzés alapjait, amely a Honvédelmi Minisztérium irányításával a katonai előképzést szolgálta. Ez mondta ki továbbá azt is, hogy a testnevelés az állam feladata. A mozgalom elődje az 1868. évben létrehozott úgynevezett Ifjúsági Véderő volt, amely a katonai oktatást és testgyakorlást a népiskolai rendes tantárgyak sorába iktatta.
A két világháború között közel 1000 levente egyesület működött Magyarországon. Az akkor rendszerszinten tevékenykedő Levente Mozgalomra épültek a sportszervezetek, amelyek később rendkívül népszerűvé váltak. A vidéki településeken robbanásszerű módon terjedt el a labdarúgás, melynek oktatói a Levente Mozgalomból kerültek ki. Érsekcsanádon is valószínűleg a levente egyesület keretén belül alakult meg a labdarúgócsapat az 1930-as évek elején. (1930-ban a főoktató Bíber János, az oktató Csuka Zsigmond volt)
A pályát – amely a jelenlegi helyén volt már akkor is – kezdetben még a csanádi leventék gyakorló területként használták – mögötte volt a lőtér –, majd később alakították át labdarúgópályává. Kezdetben sportöltöző még nem volt a pálya mellett, így a játékosok Karajkó Lajos kocsmájában tudtak átöltözni, ahol a kocsmáros külön helyiséget biztosított erre a célra. A focicipőket mindenki magának szerezte be, a mezeket pedig Laki Mihályné érsekcsanádi asszony varrta meg, illetve a lelkes szurkoló hölgyek segítségével szerezték be azokat. Hetente két alkalommal tartottak edzéseket: kedden és pénteken délután.
Az 1940-es évek elején már járási labdarúgó bajnokságok indultak, amelynek részesei voltak Érsekcsanád mellett többek között Sükösd, Nemesnádudvar, Szeremle és Bajaszentistván csapatai is. Érsekcsanád Sükösd elleni mérkőzései már akkor is rangadónak számítottak. A Magyar Kommunista Párt segítségével jött létre 1948. március 15-én Érsekcsanádon az EPOSZ (Egyesült Parasztifjúság Országos Szövetsége) amelynek feladatai közé tartozott a falusi sportélet fejlesztése is. A szervezet keretein belül vett részt az MLSZ Megyei Bizottsága által rendezett alapfokú bajnokságban az érsekcsanádi labdarúgócsapat – Érsekcsanádi EPOSZ néven – egészen 1950-ig. Ez a kategória a megyei III. osztályú bajnokságnak felelt meg akkoriban. Többször előfordult, hogy a közeli Sükösd elleni mérkőzésre gyalog mentek át a játékosok. Máskor Sándor Gyula kisteherautójával vitte a csapatot néhány szurkolóval együtt a vidéki mérkőzésekre. Kenyeres Lajos volt labdarúgó elmondása szerint az 1940-es években a sportkör vezetőségi tagjai között volt Irázy Károly, Huber Péter, Honvágyó Pál csendőr, Sámán István, Erdős István titkár, Kuli József elnök. Edzőként, egyben játékosként is dolgozott a csapat mellett Markó Sándor („Kocka”).
Az utazási problémák miatt 1952-ben a járási labdarúgó bajnokságot két csoportra osztották. Érsekcsanád – Felsőszentiván, Csávoly, Nemesnádudvar, Bácsbokod, Bácsborsód és Sükösd mellett – az Északi csoportban folytatta a küzdelmeket.
A Bácskiskunmegyei Népújság 1954. augusztus 1-jei számában olvashatunk arról, hogy a bajai labdarúgó Játékvezetői Tanács (JT) tagjaiból alakítottak egy labdarúgócsapatot, mely felkereste a környékbeli községeket, és ott hírverőmérkőzéseken vettek részt. A mérkőzések célja az volt, hogy a falusi dogozókkal megismertessék a labdarúgás szabályait. Az első ilyen mérkőzést Érsekcsanádon rendezték meg a JT tagjai. A mérkőzés folyamán a közönséget állandóan tájékoztatták az egyes elkövetett szabálysértésekről, és a megjelent nagyszámú közönség nagy figyelemmel kísérte a mérkőzést és a hozzáfűzött magyarázatot is. A mérkőzés után az érsekcsanádi labdarúgók és szurkolók megígérték, hogy a jövőben szívesebben fogadják majd a községbe érkező játékvezetőt, és annak nagyobb megbecsülésben lesz része. (Ezt a mai napig sem sikerült igazán betartani.)
Bács-Kiskun megyében 1954 őszén 14 új Traktor sportkör, illetve Szervező Iroda alakult meg. Ezzel a Traktor sportkörök száma megyénkben 25-re emelkedett. Az újonnan alakult sportkörök közül – korabeli tudósítások szerint – a legjobb munkát az ágasegyházi, az érsekcsanádi és a bugaci végezte.
1956-ban – eltérően az előző évtől – nem kieséses rendszerben bonyolították le a bajnokságot. Bács-Kiskun megyében öt csoportot alakítottak, és a résztvevő csapatok körmérkőzés formájában döntötték el, melyik együttes lesz az első, és jut be a megyei döntőbe. A csoportelsők viszont nem körmérkőzéses, hanem kieséses rendszerben játszottak egymással. Az 1956-os forradalom, majd annak leverése után a Traktor Sportegyesületeket hivatalosan feloszlatták. Így az egyes sportkörök közvetlen szakszervezeti irányítás alá kerültek. Az egyesület tagjainak legfelsőbb fóruma az egyesületi közgyűlés lett.
Az 1959/1960. évi járási labdarúgó bajnokság végeredménye érsekcsanádi szempontból nem mutatott túl szépen, bár a sportélet az 1960-as év elején fejlődésnek indult. Sajnos ez nem tartott sokáig. Egy pedagógus, Kovács László vette a kezébe az irányítást, akinek a kezdeti lendülete az év vége felé alábbhagyott, és a sportág újra válságba került. A labdarúgócsapat felszerelése a tanács hozzájárulásával teljes egészében biztosítva volt, a csapat viszont váltakozó eredménnyel működött; nem volt, aki összefogja és kellően fegyelmezze a játékosokat. Ennek természetes következménye lett, hogy a szezon végén az utolsó helyen végeztek. A labdarúgás ebben az időszakban – 1961-ben – „gazdátlan” volt; sem a végrehajtó bizottság, sem a tanács nem foglalkozott ezzel a kérdéssel. A sportkörnek volt ugyan vezetősége, de köztük nem volt lelkes sportember, így maga a sportvezetőség sem foglalkozott megfelelően a sportélettel. Ezen hiányosságokat a végrehajtó bizottság a párt és a tömegszervezetek segítségével próbálta megoldani, de eredményre nem jutottak. Voltak olyan személyek, akik vállalták volna a labdarúgó csapat edzéseinek vezetését, de a feltételeiket elfogadni nem lehetett, mert az 1500-2000 Ft-os állás biztosítása lett volna, azt pedig egy ekkora község nem tudta biztosítani. A nehézségek ellenére az 1961/62-es bajnokság végén sikerült a csapatnak a középmezőnyben végeznie. A következő szezonban még feljebb tornázta magát a csapat: 4 győzelem, 2 döntetlen és 5 vereség mellett 18:17-es gólkülönbséggel 10 szerzett ponttal a 8. helyen végzett a bajnokságban.
A Bajai járási II. osztályban az érsekcsanádi csapat addigi legsikeresebb éve következett, ami azt jelentette, hogy az északi csoportban Bácsbokod mögött mindössze egy ponttal lemaradva a 2. helyet szerezték meg. 1965 júniusában a Testnevelési és Sportszövetség ellenőrizte az érsekcsanádi sportegyesület gazdasági munkáját. A szövetség az ellenőrzés során azt a megállapítást tette, hogy a sportkör eredményei nagyon jók. A rendezvény bevételeire 3000 Ft-ot irányoztak elő, ami már május elejéig teljesült, és még hátra volt az őszi szezon. A szép bevétel azt sejtette, hogy lelkes szurkológárdája van a sportkörnek, és a vezetőség, valamint a szurkolók kapcsolata is jónak mondható. Hasonlóan szépen alakult a tagdíjbevételi terv is. Az előirányzat 800 forint volt, ebből az ellenőrzéskor már 560 forint teljesült. Minden remény megvolt tehát arra, hogy az év végére jelentősen túlteljesítsék az előirányzatot. Ez azt bizonyította, hogy a sportolók és a pártoló tagok tényleg magukénak érezték az egyesületet. A sportkör vezetői elmondták, hogy a járási tanács 20 000 forintot biztosít a sportöltöző és a labdarúgó pályát körülvevő kerítés megépítésére. Az egyesület élén Husti János elnök járt elől minden munkában. Nagy érdeme, hogy jó közösségi szellemben tartotta a vezetőket, a sportolókat és a szurkolókat. Sokat fejlődtek a labdarúgók is, mióta Csicskó István társadalmi edző foglalkozott a játékosokkal. Ebben az évben már egy osztállyal feljebb jutottak, és a járási I. osztályban játszottak.
A községben ebben az időben valóban tömegeket mozgatott meg a sport. Fennmaradt egy járási tanácsi VB-ülés jegyzőkönyve 1965-ből, amelyből képet kaphatunk az érsekcsanádi labdarúgás akkori helyzetéről. Eszerint a községi sportkör, mint testület irányította a községben működő sport szakköröket. Az aktív sportolók száma 50 fő volt. Ebből futball szakkörben 30 fő, amelyből a fele az ifjúsági, fele pedig a felnőtt csapatban játszott. A szurkolótábor megközelítőleg 400-500 fős volt. A sportkör működésének tárgyi feltételeit az évi 15 000 forintos összeget kitevő költségvetés biztosította. A jegyzőkönyv szerint viszont a 15 000 forintos bevétellel szemben 20-22 000 forint szokott lenni az éves kiadás. A bevétel és a kiadás között mutatkozó 7000 Ft különbséget a község lelkes szurkolói szokták fedezni évente. A Tanács indokoltnak látta, hogy a község területén működő gazdaságok és önálló intézmények (ÁG, Erdőgazdaság, Szölfa, FMSZ, TSZ) a sportalapjukból évenként biztosított összeget teljes egészében utalják át a sportkörnek. Minthogy a községi sportkör képviselte és összefogta a község területén működő valamennyi gazdaság fiatal sportolni vágyó dolgozóit, képes arra, hogy sportvonalon a helyes irányba terelje a fiatalokat. A tárgyi feltételek biztosításának egyik legnagyobb nehézsége volt az is, hogy a község kézi-és futballpályán kívül sportöltözővel, tornateremmel nem rendelkezett. Próbálkozások, erőfeszítések történtek a tekintetben, hogy a több év óta igényelt és óhajtott sportöltöző felépüljön. Társadalmi alapon az épület tervezetét és költségvetését ismerős kőművesek készítették el. Indokolt volt, hogy a község – amennyiben a sportöltöző felépítéséhez szükséges járási és községi fedezeti forrással rendelkezni fog – olyan öltözőt építsen, amelyhez korszerű zuhanyozó, fürdő is kapcsolódik. Fontos volt, hogy az öltöző elégítse ki a község akkori és várható igényét előre 10-20 évre.
Az 1960-as évek második felében el is kezdődtek az építési munkálatok Schauer György kőműves mester irányításával. Schauer György 1962-ben került Budapestről az Érsekcsanádi Mezőgazdasági Termelőszövetkezetbe, ahol akkor indultak nagyobb beruházások. Dr. Kolozsvári Elek volt a Községi Tanács titkára, akivel jó barátságba kerültek, ő kérte át a szakembert a TSZ-től az öltöző építési munkálatainak vezetésére. Az építésvezető Petres János volt, ő adminisztrált, nála voltak a tervrajzok, a kőművesmunkát többedmagával pedig Schauer György végezte. Néhány név is megmaradt az emlékezetben: Bergmann János Császártöltésről jött át segíteni, mindig 250-es Jawa motorkerékpárral érkezett. További nevek: Bor Lajos, Marusa Sándor, Berger József, Szabó Dezső József. Hanák József érsekcsanádi lakos elmondása alapján a pártház (jelenleg könyvtár és orvosi rendelő) épületét id. Bálint Lajoséktól államosították. Az 1950-es és 1960-as években az épület déli szárnyában volt a pártiroda, az északi szárnyban és a pincében ifjúsági klub működött. Az épület udvara zárt beépítésű, tehát U alakú volt. A nyugati szárnyban volt a kocsiszín és egyéb gazdasági épület részek. Ezt bontották le, és ennek tégláiból épült az öltöző, amely végül 1969-ben készült el.
Ebben az időszakban Husti János volt a sportkör elnöke, titkára Berger József, gazdasági vezetője Ilka Margit, aki a Bajai ITSK-ban kézilabdázott, és állandóan tanította a helybeli általános iskolás lányokat. Többször elmondta, hogy úgy képzelte, belőlük lesz majd egy érsekcsanádi kézilabdacsapat. Az ellenőrző bizottság tagjai: Vörös János, Kenyeres Lajos és Horváth István. Itt fontos megjegyezni, hogy Husti János elnök az 1940-es években maga is aktív labdarúgó volt, majd az 1950-es évektől kezdve „mindenesként” vett részt a helyi labdarúgó csapat életében. Elkötelezettségét mutatta, hogy az 1958-ban általa megépített családi házának egyik szobája 8 éven keresztül szolgált öltözőül a játékosoknak. Ebben az időben még a mezek mosását is a család végezte. Meg kell még említeni B. Szabó Dezsőt is, aki az 1940-es években aktív labdarúgó volt, és csak egy sportsérülés miatt kellett befejeznie aktív pályafutását. Ezt követően is a labdarúgás közelében maradt sportvezetőként. Ő volt többek között az, aki termelőszövetkezeti tagként kapcsolatot tudott teremteni a labdarúgócsapat és a termelőszövetkezet vezetői között. Ennek eredményeként Oláh Tibor agronómus segítségével anyagi támogatást is kapott a labdarúgás Érsekcsanádon. B. Szabó Dezsőt 1994-ben a helyi sportkör munkája elismeréséül, kitüntetésben és jutalomban részesítette, melyet az Aranycsapat két kiváló játékosa, Buzánszky Jenő és Hidegkuti Nándor adott át neki. E két, kiemelkedő sportszerető ember munkája alapozta meg az érsekcsanádi labdarúgás aranykorát.
1968-ban kezdődött egy baráti kapcsolat a csehszlovákiai vinicai (ipolynyéki) Béke Földműves Szövetkezet és az érsekcsanádi Búzakalász Termelőszövetkezet között. Látogatások, tapasztalatcserék tették a későbbiekben emlékezetessé mindkét szövetkezet tagságának és vezetőinek kölcsönös együttműködését. Természetesen a két településen működő focicsapatok is kapcsolatban álltak egymással, és több mérkőzést is játszottak Vinyicán és Érsekcsanádon egyaránt.
Az 1970/71-es bajnokságtól kezdve megszűntek az osztályozó mérkőzések. Érsekcsanád labdarúgó csapata a megyei II. osztály déli csoportjában kezdte meg a küzdelmeket Csicskó István társadalmi edző vezetésével. Az 1972/73-as bajnokság meghozta az áttörést, és az utolsó fordulóra maradt a fő kérdés: Érsekcsanád vagy Császártöltés lesz-e a bajnok? 1973. június 24-én az első helyen álló Császártöltés focistáit fogadta a második helyen álló Érsekcsanád csapata. Az 1200 (!) néző előtt játszott mérkőzésen az érsekcsanádi csapat győzött 3:2 arányban, ezzel feljutott a megyei I. osztályba. A Déli csoport gólkirálya Geiger István lett 36 rúgott góllal, harmadik pedig Tüske János 27 találattal. A csapat Rizsányi András vezetőedző irányításával az 1976/77-es bajnokságban búcsúzott ugyan az első osztálytól, de a következő évben – már Bartha György vezetőedzővel – újra feljutott, majd az 1978/79-es szezonban eddigi története során utoljára szerepelt ebben az osztályban. Az 1970-es évek közepén az érsekcsanádi Búzakalász Termelőszövetkezet és a Bezdáni Mezőgazdasági Termelő Vállalat együttműködési megállapodást kötött, amelynek keretében intézkedtek a kulturális és sportkapcsolatok bővítéséről is. A bezdáni Sport labdarúgó csapat és Érsekcsanád labdarúgó csapata ezt követően 1974 és 1990 között több alkalommal játszott egymással Bezdánban és Érsekcsanádon is.
Az 1981/82-es bajnokság mélypontja volt, hogy Érsekcsanád az utolsó helyen végzett a bajnokságban és a megyei III. osztályban folytatta szereplését. Az 1983/84-es szezonban megnyert bajnokság után viszont újra a megyei II. osztály tagja lett a csapat. 1985-től új edzővel, Kovács „Tojás” Lászlóval kezdték meg felkészülésüket, az 1990/1991-es szezontól kezdve a megyei III. osztály kalocsai, majd déli csoportjában, 1993-tól már Horváth Ferenc edző vezetésével. Ott tíz évet kellett ismét arra várni, hogy 2001-től az érsekcsanádi labdarúgó csapat ismét egy magasabb osztályban, a megyei II. osztályban szerepelhessen. A 2000/2001-es bajnokság mérlege: 22 mérkőzésből 22 győzelem. A gólkirály Kazinczi Zoltán lett 30 rúgott góllal. A csapatnál ebben az évtizedben több edzőváltás történt. Baráth Lajos, Csongor Antal, Barákovics István, Onódi Tamás, Faddi Máté, Kernya Tibor, Zrínyi István és Koszorús János váltották egymást.
Az 1990-es és a 2000-es években a sportkör vezetősége, élén Felső Róbert Gyulával több alkalommal is híres vendégek, legendás labdarúgók meghívásával rendezett sportbált a községben. 1994-ben vendégként érkezett Érsekcsanádra az Aranycsapat két legendája, Hidegkuti Nándor és Buzánszky Jenő, valamint Bognár György válogatott labdarúgó, továbbá Dr. Bozóky Imre, a Bács-Kiskun megyei Labdarúgó Szövetség vezetője. 1995-ben Törőcsik András, Bognár György és Zombori Sándor volt válogatott labdarúgókkal, valamint Vágner László és Bozóky Imre FIFA-játékvezetőkkel találkozhatott a közönség. 2005-ben Bozóky Imre, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, Orell Zsolt, a Bács-Kiskun Megyei Labdarúgó Szövetség elnöke és Losonczi László BKMLSZ-főtitkár volt az érsekcsanádi sportbál vendége. Még Lothar Matthäus, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya is meghívást kapott a bálra, de egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott azon részt venni. 2007-ben Stadler József volt a sportbál díszvendége. 2009-ben Aranyos Dániel befejezte aktív labdarúgó pályafutását, és a búcsúmérkőzésén az érsekcsanádi csapat az NB II-ben szereplő Bajai SK-val játszott barátságos mérkőzést.
A 2010-es években az ifjúsági csapat Szombati József vezetőedző irányításával több alkalommal is megnyerte a bajnokságot, és 2012-ben még egy különleges összecsapásra is sor került a megyei II. osztály ifjúsági északi és déli csoportjának első helyezettjei között. A mérkőzést az érsekcsanádi csapat nyerte meg a kecskeméti gárda ellen 1:0 arányban. A felnőtt csapat irányítói ebben az évtizedben Koszorús János, Kollár Ádám, Tamaskó Attila, Vörös Dávid és Miokovics Milán voltak.



