Betelepülés régen

Gergely Gyula

Hazánkban – és úgy hírlik, egész Európában – indulatoktól sem mentes politikai vita, helyenként tiltakozás folyik a bevándorlás, a modern kori honfoglalás ellen. A higgadt, mértéktartó gondolkodást segítendő, nyúljunk vissza a régi idők ügyintézéséhez, a valódi demokratikus döntések világába. Vizsgálódjunk kicsit Rém község közgyűlési határozatai között!

Elöljáróban (a megyét nem ismerő olvasók tájékoztatásául): a tárgyalt község Bács-Kiskun vármegye déli részén, Bajától kb. húsz kilométerre, a Duna–Tisza közén található. 1800-as évek elején még Bajához tartozó Rém pusztának nevezik a közokiratokban. A többnemzetiségű községet németek, magyarok és bunyevácok lakták. A vármegyei alispán 19952/alisp. 1902 sz. a község és határnevek rendezése tárgyában kiadott rendelete végrehajtása értelmében megerősítik a község nevét, imigyen: „A község neve az országos bizottság megállapodása szerint Rém, a törzskönyvezendő puszták neve pedig Borota és Dzsida lesz.” (Borota és Dzsida puszta elszakadásának ügyét 1909. október 26-án tárgyalta és szavazta meg a rémi önkormányzati ülés. Rém község ügyiratai, BKMÖL V.371. 148. p. 12.sz. 1902. (május 22.) közgyűlési határozat. ) Ettől az időtől hivatalosan közigazgatási egység Rém. Ebben a községben nagy felelősséggel döntöttek a legkülönbözőbb kérdésekben a választott képviselők. Ezek közül a betelepülésre és a szociális segélyekre vonatkozó közgyűlési határozatkört emeljük ki.

Betelepülni az összefogást, erőt mutató községbe majdnem lehetetlen volt. A legtöbb betelepülési kérvényt azzal utasították el, hogy a kérelmezőnek sem apja, sem anyja nem lakott a településen. De nem csak a származásra vonatkozóan végeztek vizsgálatokat a képviselők, hanem a betelepülő szaktudására, erkölcsi tartására, adózási hajlandóságára, magatartására vonatkozóan is. Példa erre a 13. sz. 1897 (október 10.) közgyűlési határozat, amely Bodor Imre lakosság kötelékébe való felvétele tárgyában fogalmazódott, imigyen: „Bodor Imre csizmadia segédnek Tataháza község által kiállított erkölcsi bizonyítványának és munkakönyvének hozzáadásával … kifogástalan viselkedését és mesterségét Rém község kötelékébe ezennel díjtalanul felvétetik s rémi illetékességűnek elismertetik.” 1932-ben a jánoshalmi papucsos mester részére kiállított hatósági erkölcsi bizonyítványa mellett szólt, hogy a községben nem volt papucsos, ezért csak „öt pengő települési díjat tartozik fizetni” – szól a határozat. Figyelemre méltó a 26 jkv. 1933 sz. július 21-én hozott határozat is: „Rém község képviselő testülete az Amerikából visszatért 1885. évi születésű Richter Antal magyar honos, Rém községi illetőségűnek ismeri el, mert szülei, ő is rémi illetőségű volt, távolléte alatt örökség útján itt vagyont szerzett, mely után Rémen lakó felesége fizette a helyhatósági adót, s a képviselő testület tudomása szerint magyar állampolgársága és rémi illetőségéről nem mondott le.” Mások nem voltak ilyen szerencsések. A 6. sz. 1914. (jún. 14.) közgyűlési határozat szerint „Pankovics Menyhért rémi illetőségét nem fogadja el [ti. a közgyűlés – G. GY.], mert 20 év előtt Slavóniába költözött, ott ingatlannal bír … ott illetőséget szerzett”. E néhány példa is elég annak bizonyítására, hogy a választott testület körültekintő, felelősségteljes döntéseket hozott, pl. a letelepülés kérdésében is.

A képviselő-testület felelősséget érzett a szegények, a nincstelenek iránt, és a községi orvossal, a bábával már eleve úgy kötött szerződést, hogy a látogatásért, a kezelésért, a szülés levezetéséért nem kérhettek pénzt a szegényektől. Segélyezték a kórházi és gyógyszerellátásra szoruló szegényeket. Gyámolították az elesetteket. Pl. „Rém község képviselő testülete özv. Kett Jánosné ellátására évi 144 pengőt megszavazza s azt a szegény alap terhére kiutalványozza.” (51. jkv. 1930 sz. (11.30.) Garisa Mihálynak „a községi szegény alap terhére 1934 július 1-től évi 3 q rozsot és kettő kocsi rőzsét állapít meg természetbeni segélyként élete végéig.” 1938-ban a „szegény iskolás gyerekek tejellátására előirányzott 400 pengő”. A segélyeket sem osztogatták felelőtlenül. Az elöljáróság személyesen ismerte a kérelmezőket. Pl. egy 22 éves fiatalember a felettes hatóságot is megjárt kérvényét azzal utasították el, hogy „elég gazdag az apja, tartsa el ő” – nemes egyszerűséggel szól a határozat. Bogdán János kérvényében népes családja eltartására hivatkozott. Nem volt ugyan három felesége, ezt ő családon belül oldotta meg, a helyiek szerint egyszerre volt a Jancsi gyerek apja és nagyapja. A közgyűlés János bácsinak sem a férfiasságát, sem a családszeretetét nem méltányolta. Rend volt a faluban.

Nem kellene nekünk tanulni valamit az elődeinktől? Esetleg az önfeladás küszöbén álló Európának ettől az alföldi kis falutól? Kérdés: a globalitással szembemenő, lokalitásra törekvő gondolatok hogyan illeszthetők be a jelenlegi közigazgatási rendszerbe? Lehet, hogy kénytelenek leszünk – több európai országban – ezen is elgondolkodni.

Hét kisfilm népszerűsíti ősztől Bács-Kiskun vármegye értékeit

Trázer Ágnes

Hét kisfilmmel népszerűsíti Bács-Kiskun vármegye értékeit szeptembertől a kecskeméti Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület. Az Agrárminisztérium és a Hungarikum Bizottság támogatásával készült ismeretterjesztő filmek egy-egy kvízbe ágyazva jutnak el a vármegye oktatási intézményeibe.

A Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület tagjai vallják, hogy a hungarikumokat védeni, őrizni szükséges. A szervezet vezetése ugyanakkor fontosnak tartja a nemzeti értékek ápolása és a nemzeti tudat erősítése érdekében a népszerűsítésüket is. Ezúttal ismeretterjesztő filmek készítésével, közzétételével és megosztásával néhány Bács-Kiskun vármegyei kötődésű hungarikum, illetve kiemelkedő nemzeti érték minél szélesebb körű megismertetését tűzték ki célul.

Az Agrárminisztérium a nemzeti értékek és hungarikumok megismertetését, illetve népszerűsítését célzó pályázatának köszönhetően a Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület hét kisfilm elkészítésére nyert támogatást. A szervezet a bajai halászlé, a kalocsai népművészet és fűszerpaprika-őrlemény, a halasi csipke, a Piros Arany és Erős Pista ételízesítők, Mathiász János életműve, valamint a lakiteleki hungarikum kiállítóház bemutatására vállalkozott.

Az ismeretterjesztő kisfilmek legtöbbje egy-egy, a filmet meghatározó kerettörténetre épül, amelyet epizódszerű kitekintések szakítanak meg. Az összefoglalókon végigvonuló szálból ismerhetjük meg a kalocsai fűszerpaprika-őrlemény kapcsán a paprikás kácsi elkészítését, a halasi csipke egyedi varrása mellett pedig a jelenkori felhasználását is. A kalocsai írás, hímzés és pingálás szorosan összefügg a hagyományos népviselettel is, így az alkotók ennek egyes jellegzetes darabjait is felelevenítik. A hungarikum kiállítóházat általános iskolások járják körbe és mutatják be, miközben az is kiderül, kinek melyik a kedvenc nemzeti értéke. A „borok királyáról” készült rész Mathiász János életműve mellett a szőlőnemesítésről és a szüret változásairól is számos érdekességgel szolgál. A bajai halászlét megismertető kisfilm a hungarikummá minősített étel és kiegészítője, a gyufatészta elkészítésének minden egyes fázisát bemutatja, miközben az is kiderül, ki volt Nepomuki Szent János, és hogyan működtek a hajómalmok. A Piros Arany és az Erős Pista receptje szinte semmit nem változott az elmúlt évtizedekben. A ma már hungarikumnak számító ételízesítőket a világon egyre több országban fedezik fel és válnak a mindennapok részévé, megízesítve a nemzeti konyhák ételeit, miközben Magyarországon már édességbe keverve is megkóstolhatjuk.

A nagyjából negyedórás összefoglalók újszerűsége továbbá, hogy minden egyes film egy-egy interjúfüzér, nincs benne narráció, így tulajdonképpen minden információ a felkért szakemberek közvetítésével derül ki.

A videókat készítő stáb tagjai nem törekedtek minden egyes apró részlet, tudnivaló átadására az egyes hungarikumok, nemzeti értékek kapcsán, az angol felirattal is ellátott alkotások inkább figyelem- és impressziókeltő célzattal készültek. A filmek zárásaként általában arra fókuszáltak, hogy örökségünket, a magyar kultúra évezredes értékeit, a magyarság szellemi és anyagi alkotásait, ember alkotta és természet adta értékeit hogyan őrzik az adott térségben élők.

Valamennyi film egy-egy kvízbe ágyazva jut el a vármegye általános és középiskoláiba. A fiataloknak a videót megelőzően a hungarikumokra általánosságban jellemző kérdésekre, míg a filmet megnézve az adott nemzeti értékre vonatkozó felvetésekre kell kiválasztaniuk a megfelelő választ a felsorolt lehetőségek közül. A bajai halászléről szóló kisfilm az alábbi linken érhető el: https://youtu.be/RoMSBy_rLq4?feature=shared

15 éves a Rezét Kupa városismereti verseny

Masa György, Husti Hanga és Gyenis Márkó

A Rezét SE 2008 óta rendezi meg bajai városismereti versenyét. A szervező sportegyesület elsősorban az áramszolgáltató cég munkatársaiból alakult azzal a céllal, hogy szabadidős sportprogramokat biztosítson a részt vevő munkatársainak, családoknak és más érdeklődőknek. A természetjárás és turisztika iránt elkötelezett egyesület élénk kapcsolatokat alakított ki más hasonló profilú társaságokkal, így rendszeresen vettek részt túraversenyeken, illetve más városokban megrendezett városismereti versenyeken, ahol nagyon eredményesen szerepeltek. A városismereti verseny ötlete innen ered, főként a Villamosenergia-ipari Országos Természetbarát Találkozókról (VOTT), ahol más települések ezen a módon mutatták be városuk értékeit és nevezetességeit. A Rezét SE köreiben úgy érezték, hogy nemcsak versenyzőként, hanem rendezőként is kipróbálnák magukat a városban, hiszen Baja is nyújt annyi érdekességet és szépséget, hogy érdemes legyen ilyen módon bemutatni ezeket céges munkatársaiknak, vidéki barátaiknak, bajai érdeklődőknek és nem utolsósorban az ifjúságnak. Versenyszervezésben is volt már tapasztalatuk, hiszen ekkorra már több éve létezett a Rezét Kupa gyalogos természetjáró tájékozódási túraverseny Franczva László egyesületi elnök főszervezése alatt.

A versenyre két fős csapatokkal vagy családdal lehet nevezni több kategóriában is. A feladatok megoldásához hosszabb sétát kell tenni a város utcáin előre elkészített menetutasítás alapján. Nem szabad internetet használni, a válaszokat a helyszínen lehet megtalálni. A séta során alaposan meg kell figyelni a környezetet, apró részleteket, képeket kell felismerni. Minden verseny programjába bekerül valamely kulturális vagy egyházi intézmény, kiállítás meglátogatása. A feladatlapok évről évre változnak, tematikusak: egy-egy városrész megismerését célozzák (minden városnegyed sorra került már), híres bajaiakhoz kötődnek (idén például Jelky András volt a téma), de kerültek már bajai oktatási intézmények, templomok, évfordulók is a fókuszba. A feladatok egyáltalán nem könnyűek, annak ellenére sem, hogy megoldásuk többnyire nem igényel különösebb előismeretet. A jó megfigyelőképesség azonban elengedhetetlen az eredményes versenyzéshez, illetve a TOTÓ kérdéseinek megválaszolásához sem árt előre tájékozódni az aktuális témáról. Tapasztalat az, hogy még a felnőtt bajaiak számára is meglepetéseket okoz, mennyi apró részlet mellett megyünk el a hétköznapok során.

A verseny szervezői külön figyelmet fordítanak a diákokra. Az általános és középiskolások külön kategóriában indulnak, a helyezettek és a legaktívabb iskolák oklevélben, éremben, jutalomban részesülnek. A sikeresség bizonyítéka, hogy a gyerekek és a felnőttek között is számos visszatérő csapat van. A résztvevők száma a kezdetektől sokáig emelkedett, a rekordnak számító 2015-ös évben 94 csapat versenyzett (ez 206 főt jelentett), ebből 106 fő diák volt. Az érdeklődés a következő években is magas maradt. A koronavírus járvány sújtotta 2020-as évben nem lehetett kiírni a versenyt, az utána következő időszakban pedig némi visszaesés tapasztalható az érdeklődésben, elsősorban az iskolák részéről. A szervezők remélik, hogy a pedagógusok segítségével ismét növekedésnek indul a csapatok száma, hiszen a bajai diákoknak ez a verseny remek, játékos alkalom szülővárosuk alaposabb megismerésére.

Marosvásárhelyi Adrienn könyvtáros az indulástól fogva a verseny feladatainak készítője. Elmondása szerint a jó kérdéssor elkészítése komoly munkát és nagy elhivatottságot igényel, már augusztusban neki kell kezdeni, hogy az októberi rendezvény előtt próbaversenyen tesztelni tudják a feladatlapot és a megoldásra adott időkeretet. Tulajdonképpen egész évben nyitott szemmel kell járni a várost, észre kell venni az újdonságokat, tudni kell az aktualitásokról, változásokról, hogy minden évben ezeket is bemutathassák a verseny során. Évről évre fejtörést jelent az újabb és újabb kérdések és útvonalak kitalálása, hogy a verseny megőrizze azt az igényességét, amely méltóképpen mutatja be a várost és az érte tevő elődöket. Adrienn bízik benne, hogy mindig lesznek Baját szerető és megismerni akaró fiatalok, és akkor ez a verseny sokáig fenn tud maradni.

A lebonyolítás csapatmunka, amelyben minden alkalommal 10-20 fő egyesületi tag és önkéntes vesz részt. A versenyző csapatok beérkezése után következik a feladatlapok javítása. Ez utóbbi tartogathat váratlan meglepetéseket: idén például kiderült, hogy egyes versenyzők szerint a híres bajai Jelky-szobor főalakja hátizsákot hord a tarisznyája helyett.

A versenyt több támogató is segíti. A kezdetektől együttműködő partner az aktuális kiállítások megtekintésében a Türr István Múzeum, a kiállítóhelyek közül az Éber-emlékház szinte minden évben lelkesen hívja, várja a résztvevőket. Az Eötvös József Főiskola az utóbbi években a versenyközpont helyszínét biztosítja. Anyagi támogatást nyújt vagy ajándékokkal támogatja a versenyt Baja Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Bethlen Gábor Alapkezelő, a Dél-Bácska Szolár Kft., a Gemenc Zrt, a GLOBÁLPRAXIS Bt., a Reptéri Vizsgabázis, a KARIBU Lakásdekor és Ajándékbolt, az MVM-Elektromos SE és a Nemzeti Együttműködési Alap.

Az alább következő beszámolóban Husti Hanga és Gyenis Márkó, az idei verseny középiskolás kategóriájának győztesei osztják meg élményeiket: „2023. október 1-jén, vasárnap rendezte meg Baján a Rezét Sportegyesület a XV. városismereti versenyt, melyről iskolánkban, a Bajai III. Béla Gimnáziumban tanáraink útján értesültünk.

A versenyen bárki részt vehetett, összesen 5 kategóriát indítottak, mi a középiskolás mezőnyt erősítettük. Játékos formában ismerkedhettünk meg Baja város híres embereivel, történetével, szobraival, emlékműveivel és meg megkereshettük a város rejtett kincseit. A versenyen 3 óra állt rendelkezésünkre, ami elegendőnek bizonyult a feladatok megoldására. Telefont nem használhattunk segítségül, így jó megfigyelőképességünkre különösen nagy szükség volt.

Kis csapatunk izgatottan várta a kezdést, a rajt 8 órakor az Eötvös József Főiskolán volt. A feladatokat átvettük, majd kezdődhetett számunkra a verseny. A városban való navigáláshoz szöveges menetutasítást kaptunk, a kezdeti nehézségek után kifejezetten jól belejöttünk az itiner használatába, a tájékozódásba. Kétféle feladatunk volt: az egyik a kb. 60 feladat teljesítése, a másik a képtotó, amelyben az utunk során kellett beírnunk, hol is találkoztunk az adott tárggyal, emlékművel. A versenyen 3 nagyobb állomás is volt: a Nagy István Képtár, a Ciszterci Ház, illetve az Éber-emlékház. Az első állomáson, a képtárban Nagy István életútjával, festményeivel, rajzaival ismerkedhettünk, miközben a változatos feladatokat oldottuk meg. A második állomás a Ciszterci Ház volt, ahol egy totót kellett kitöltenünk Jelky András kalandos életútjával kapcsolatban. Ez bizonyult számunkra a legnehezebb feladatnak, sokat gondolkodtunk rajta. Az utolsó állomás, pedig az Éber-emlékház volt, ahol megismerkedhettünk az Éber család festményeivel, munkásságával.

A verseny során számos tapasztalattal gazdagodtunk, melyeket a jövőben remélhetőleg kamatoztatni fogunk. A más kategóriában induló versenytársakkal jó kapcsolatot alakítottunk ki, segítettünk egymásnak a megoldhatatlannak tűnő feladatokban is. Tekintettel arra, hogy csapatunk egyik tagja vidéki, különös megtiszteltetés számunkra, hogy kiálltuk a próbát, sikeresen vettük az akadályokat és megszereztük a középiskolás kategóriában a városismereti verseny első helyezését, amelyért éremben és oklevélben részesültünk.

Husti Hanga és Gyenis Márkó a verseny eredményhirdetésén

A III. Béla Gimnázium is hozta a formáját, hiszen megnyertük A Legaktívabb Iskola díjat. Az elért siker motivál minket a jövő évi versenyen történő részvételre.”

A képek a Rezét SE oldaláról származnak

Egykor bélás diákok, ma ismert emberek

Új portrésorozat a Bajai TV-ben

Lusztig Ágnes

Közismert tény, hogy városunk legrégebbi oktatási intézménye, a Bajai III. Béla Gimnázium fennállásának több mint 250 éve alatt tömegével bocsátotta ki a valamely területen kiemelkedő sikereket elérő diákokat, akik közül jó néhányan utóbb hatalmas ismertségre tettek szert, és szakmájuk kiválóságai közé tartoznak/tartoztak. A Bajai III. Béla Gimnázium és a Bajai Televízió együttműködésében szeptembertől Akkor és most – portrésorozat egykori bélás diákokkal címmel 9 részes műsorfolyam indul, amely egy-egy interjú keretében ilyen jeles személyiségeket mutat be, akiket az köt össze egymással, hogy egykor mind az iskola diákjai voltak, időközben pedig más területen tudtak érvényesülni. Valamennyi interjút az iskola sajtókapcsolatokért felelős, angol-spanyol szakos tanára, Lusztig Ágnes készítette a Bajai Televízió munkatársainak segítségével.

Az interjúalanyok kiválasztása során arra törekedett, hogy olyan egykori diákokkal beszélgessen, akik máig rendkívül büszkék „bélás” gyökereikre. Mindannyian jól ismert, köztiszteletben álló bajai és környékbeli (vagy legalábbis innen származó) polgárok, akik nagy szeretettel emlékeztek az iskolában eltöltött éveikre, és mind egyöntetűen azt vallották, hogy bélásnak lenni bizony nagyon jó volt.

A 9 elkészült portré természetesen csak szűk, a szerkesztő által kiválasztott keresztmetszetét adhatja a sikeres egykori bélások körének. A szerkesztő-riporter – a teljesség igénye nélkül – arra törekedett, hogy a különböző területekről (tudomány, kultúra, művészet, gazdaság, oktatás stb.) mutasson be olyan a portréalanyokat, akik örömmel vállalkoztak arra, hogy felidézzék bélás múltjukat. Minden ilyen beszélgetés egy igazi utazás, lelki és mentális feltöltődés volt a szerkesztő számára, hiszen kiderült belőlük, régen sem csak az iskola és a szigorú tanárok álltak a középpontban: az interjúalanyok valós emberi érzésekről, sikerekről és kudarcokról, nehéz megmérettetésekről is meséltek, amelyek aztán így vagy úgy utat mutattak nekik a jövőjük felé.

A sorozat elkészítésének célja elsősorban az iskola hírnevének megerősítése és terjesztése volt. Célközönségét alkothatják az egykori bélások, akikben nosztalgikus érzést válthat ki egy-egy beszélgetés; a jelenkori bélások, akiket mindez megerősíthet abban, hogy nagyon jó helyen, biztos kezekben vannak, de akár olyan leendő középiskolások is, akiknek segítséget adhat döntésükhöz, hogy olyan iskolába jelentkezzenek, ahol lehetőségük lesz arra, hogy tehetségüket kibontakoztassák és a bélás tanári kartól komoly értékeket kaphassanak. De érdekes lehet a sorozat minden, a város kultúrája, oktatása, közélete iránt érdeklődő, a gimnáziumhoz közvetlenül nem kötődő nézőnek is, hiszen az egyes epizódokban általuk máshonnan ismert személyiségek új oldalát, érdekes, izgalmas életutakat ismerhetnek meg. A tervek szerint a csatorna minden hónap harmadik szombatján tűzi műsorra a portréműsort. Az évad során a következő személyiségekkel láthatnak életút-interjút: Koch Csaba, a Koch Borászat tulajdonosa (szeptember), Kolti Helga színművész, rendező (október), Taskovics László szakközgazdász, a K&H Bank pénzügyi igazgatója (november), Harsányi Zsolt, az Axiál Kft. ügyvezető-tulajdonosa (december), Arnóczki János tanár, a gimnázium korábbi igazgatója (január), dr. Mencser Zoltán idegsebész főorvos (február), Varga György református lelkész, Szeremle polgármestere (március), dr. Buda László pszichiáter, pszichoterapeuta (április), Faldum Gábor olimpikon triatlonista (május). Az első beszélgetés várhatóan 2023. szeptember 16-án 19 órai kezdettel lesz megtekinthető.

Szeretettel ajánljuk a műsort a Bajai Honpolgár olvasóinak is!

A hópehely

Emlékképek Gergely Józsefné Békei Irén hagyatékából 9.

Közzéteszi: Marosvásárhelyiné Gergely Anna

December, január, február – ezek a téli hónapok, még akkor is, ha a XXI. századi időjárás meg is tréfál bennünket. Ha ritkábban is, de időnként nagy pelyhekben hull a hó, kedves emlék idéződik fel bennem 1935-ből.

Harmadikos elemista voltam a Zárdában. Tisztelendő Mária Violanta nővér természetismeret órát tartott. Egyszer csak azt vettük észre, hogy nagy pelyhekben szállingózni kezdett a hó. Mi mindannyian ujjongani kezdtünk, s az óra felbomlott rendjét csak nagy nehezen lehetett visszaállítani. Tízpercben szellőztettünk, hogy friss levegőt engedjünk be, de az egyre erősödő szél a hópihéket befújta a terembe. Violanta nővér figyelte örömünket, amikor egy-egy hópelyhet a tenyerünkbe zártunk. Az apácanővér egyszer csak hozzám fordult:

– Irénke! Menj át édesapádhoz az üzletbe, és kérjél tőle egy nagyítólencsét!

Gyorsan magamra kaptam a kabátomat, és átszaladtam a Békei Optika feliratú boltba, amely a mai Erste Bank bejárata mellett volt. (Időközben a bank is elköltözött a Tóth Kálmán térről – a szerk.) Apám, Békei Sándor optikus nemcsak szemüvegekkel foglalkozott, hanem orvosi műszereket és fényképészeti anyagokat is árult, természetesen voltak nagyító lencsék is. Gyorsan elhadartam, hogy mi a jövetelem célja, mert mondanom sem kell, apám nagyon meglepődött, hogy tanítási időben én nem az iskolában vagyok.

– Csak egyet kér? Hányan vagytok az osztályban? – kérdezte apám, hiszen ő mindenféle nagyítót tartott: kicsit, nyeleset, még szálolvasót is, amelyen a legkisebb dolgokat is látni lehetett.

Apa elővett egy dobozt és belerakott többfélét, hiszen mi húsznál is többen voltunk.

A ropogós havat örömmel taposva szaladtam vissza a Zárdába. Féltem, hogy mire odaérek, eláll a hóesés. Tisztelendő Mária Violanta nővér meglepődött, amikor felnyitotta a dobozt és mindannyiunknak adott egy-egy nagyítót.

– Gyerekek! Nyissátok ki az ablakokat, fogjatok egy-egy hópihét és vizsgáljátok meg a lencsék alatt. Mialatt mi boldogan nézegettük a kis hópehely kristályos szerkezetét, az apácanővér felrajzolta a táblára és bennünket is arra biztatott, hogy amit láttunk, azt rajzoljuk le a füzetünkbe.

Nagyon boldog voltam, amikor láttam osztálytársaim arcán az örömöt és az ámulatot, amit egy kicsi kis, könnyen olvadó csoda jelentett. Az óra végén visszaraktuk a nagyítókat a dobozba és diadalittasan vittem vissza az üzletbe.

Mária Violanta nővér egy kis papírra ráírta: „Békei Úr, köszönöm! Nagyon sokat segített nekem a kislányok tanításában, hiszen ők maguk tapasztalhatták meg az élővilág hihetetlen szépségeit!”

Nekem azóta is ez a történet jut eszembe, amikor az ablakon át meglátom, milyen nagy pelyhekben hull a hó és beborítja a tájat.