Vannak vidékek
Ha azt mondjuk: patika, némelyeknek azonnal a gyógyszertár jut az eszükbe, másoknak viszont a papucs. Ilyen és ehhez hasonló példákkal illusztrálta dr. Németh Miklós nyelvész, egyetemi docens (Szegedi Tudományegyetem) azokat a folyamatokat, amelyek a trianoni döntés hatására következtek be a magyar nyelvben. Az előadó a Honpolgár-estek rendezvénysorozat keretében mutatta be a probléma több vetületét január 17-én, csütörtökön, az Ady Endre Városi Könyvtárban. Az egybegyűlt érdeklődők száma is bizonyította, hogy olyan témáról van szó, amely sokakat érint és érdekel, ugyanakkor valós tudással vagy adatokkal csak kevesen rendelkeznek felőle. Amint arra az előadó is utalt: a trianoni döntésnek leginkább a földrajzi-gazdasági vetületeit szokás emlegetni, arról sokkal kevesebb szó esett, hogy az elszakított országrészek magyar lakosságát milyen atrocitások érték az anyanyelvük miatt. A kérdésről a rendszerváltás előtt gyakorlatilag nem is illett beszélni – hiszen akkoriban még a hatalom azt elvet vallotta, hogy tekintettel kell lenni a szomszédos (többségi) népek érzékenységére –, 1990 óta azonban már ígéretes kutatásokat folytattak a témában, megjelent egy könyvsorozat is, amely a szomszédos országokban beszélt magyar nyelvváltozatokat elemzi és mutatja be, és ma már az egyetemi pedagógusképzés is kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a téma iránt érzékeny, megértő és támogató tanárokat neveljen. Az előadó idézte Szilágyi N. Sándor kolozsvári professzort, aki leszögezte: a magyar nyelv egyszerre nyolc országban változott, hiszen egyetlen nagy nyelvi közösségből több kisebb nyelvi közösséggé lett, ezzel a jelenséggel pedig a nyelvészeknek is kezdeniük kellett valamit. Ma már a szociolingvisztikában teljesen elfogadott a tény, hogy a magyar nyelvnek több állami változata is létezik, hiszen másként használják és beszélik a nyelvet a vajdasági, erdélyi, kárpátaljai, burgenlandi stb. magyarok, de fontos, hogy ezzel mindenki tisztában legyen. A rendszerváltást megelőző időkben ugyanis – az elhallgatásnak köszönhetően – sokan azzal sem voltak tisztában, hogy a határon túl is élnek magyarok, az általuk használt nyelvjárást pedig némelyek a mai napig hajlamosak lenézni. A 2003-ban megjelent Magyar értelmező kéziszótár már kísérletet tett arra, hogy anyagába beemelje a határon túl használt kifejezéseket is, jelenleg pedig már az a törekvés, hogy senki ne kérjen számon a magyar köznyelvi normát azokon, akik a határokon túl nőttek fel, és a magyartól eltérő többségi nyelvi környezetben szocializálódtak. Az előadó arra is felhívta a figyelmet: a határon túli magyarok nem rendelkeznek saját szaknyelvvel, mivel a szakképzések legnagyobb százaléka az állam nyelvén történik, és hasonló a helyzet a hivatali nyelvhasználattal is. Ezért is fordulhatnak elő nyelvi félreértések a határon túli és az anyaországi magyarok között, az előadó azonban kiemelte: ma már a felsőoktatásban kifejezetten ösztönzik a hallgatókat a saját nyelvjárásuk használatára, és ezt a törekvést szeretnék kiterjeszteni és általánossá tenni.
Sándor Boglárka