Igazán aktuális és forró témát választott előadása tárgyául Dr. Karsai Krisztina egyetemi tanár a Bajai Honpolgár-estek ötödik évadjának harmadik előadásán. Az embercsempészet az illegális migráció intenzívebbé válásával meghatározó bűnözési formává vált országunkban, különösen érinti ez szűkebb térségünket.
Bár a köznyelvben rendszerint az „embercsempészet” szót használjuk, a pontos jogi kategória az „embercsempészés”. Ugyanakkor a szűken vett kriminológiai terminus mellett használatos az előbbi kifejezés is. Az embercsempészés elkövetője az államhatár tiltott átlépését segíti elő különböző eszközökkel. Fontos megkülönböztetni az emberkereskedelemtől, mivel azzal ellentétben itt a benne részt vevők együttműködnek a bűnelkövetővel. Ez természetesen megnehezíti a bűnüldözők dolgát, hiszen a „kliensek” érdeke is, hogy az embercsempész ne bukjon le.
A határ tiltott átlépése önmagában csak szabálysértésnek minősül, viszont más megítélés alá esik, ha az a technikai határzáron keresztül, illetve annak megrongálásával valósul meg. Külön megítélés alá esnek azok a tiltott határátlépők, akik menekültek – azaz személyükben veszélyeztetve vannak hazájukban – és a jobb élet reményében érkező gazdasági bevándorlók. Az embercsempészés esetében is számos minősítő körülményt ismer az igazságszolgáltatás, többek közt a bűnszövetkezetben történő elkövetést, vagy például a rendszerességet.
Az embercsempészet táptalaját az illegális migráció képezi, ennek kezelése túlmutat a pusztán jogi megoldásokon, ugyanakkor a jognak reflektálnia kell a politikai és a humanitárius szempontokra is. A migráció esetében mérlegelnie kell a politikának, támogatja-e vagy elítéli azt. Előbbi mellett szól az egész Európát érintő munkaerőhiány, ellenben a migránsok integrációja komoly társadalmi kihívást jelent.
Számos adatot ismerhettek meg az előadás nézői, melyekből jól látható az is, hogy Magyarország számára rendkívül nagy teher az illegális migráció kezelése, nehezíti a dolgot, hogy továbbra sincs egységes európai álláspont a megoldást illetően. Egy lehetséges orvoslása térségünk életminőségének externalizációja a harmadik világ országai felé, ám ez óriási anyagi erőfeszítést igényel.
Az embercsempészés mint bűnözési forma változatos eszközökkel operál. Általában már saját szülőhazájukban megkörnyékezik a jövőbeli migránsokat, akikre hosszú és veszélyes út vár, ráadásul semmi garanciát nem kapnak, hogy valóban megérkeznek a célországba. Olykor leleményes módszereket alkalmaznak a migránsok szállításakor, az előadó kiemelte például, hogy még mentőautó alkalmazásával is próbálkoztak, de már a gépjármű kesztyűtartója mögött kialakított rekeszben is találtak csempészett személyt.
Az embercsempészés rendkívül vonzó bűnözési forma, mivel nem jár fizikai erőszakkal, nagy bevételt ígér (egy ember határokon átjuttatása mintegy 1500-3000 euró), sőt, még meg is ideologizálható, hogy „segíti a bajba jutottakat”. Épp népszerűsége folytán e bűncselekmény féken tartása nagymértékben megterheli a bűnüldözést és az igazságszolgáltatást is, sőt, már a büntetés-végrehajtó intézményekben is szűkössé vált a kapacitás az embercsempészésben érintett elítéltek nagy száma miatt. A válság kezdetén jellemző 2-3 éves büntetések helyett ma már rendszerint 4-5 év vár az elkövetőkre, általában különböző minősítésekkel súlyosbítva végzik tevékenységüket.
A helyzet konszolidálására egyelőre nincs kilátás, hiszen mind a bűnüldözés, mind az igazságszolgáltatás személyi kapacitása véges. Európai szintű együttműködésre lenne szükség a válság kezelésére, melyre akadnak ugyan példák, de messze nem elég.
