Gondolná az ember, két ország, két kultúra, mely mind történetileg, mind politikailag nem egyszer közös rendszert alkotott, függetlenül a nyelvi hovatartozástól irodalmában fölmutathat bizonyos poétikai azonosságokat, különös tekintettel a szinte mindenütt teret nyerő kulturális globalizációra. Úgy tűnik, mind az osztrák, mind a magyar irodalom azonos korszakolásait figyelembe véve egymáshoz képest is zárványszerű, nyelvközpontú irodalmakat hoznak létre, s minden esetben éppen valamivel szemben definiálják újra magukat. Ez a törésvonalakkal teli, szűkös világirodalmi hatásnak engedő kulturális magatartás levezethető a huszadik század ideológiai és politikai direktíváinak többszörösen deformáló hatáselveiből, ugyanakkor a nyelvi koncentráció az autonómia, a belső művészi szabadság eszményeire utal. Az előadás e párhuzamosait messzi végtelenben sem találó, mégis-szomszédos osztrák / magyar irodalommal foglalkozik, s éppen a távol-közel irodalmi-nyelvi, kontemplatív és artisztikus formai metszéspontjaira kívánja felhívni a figyelmet.