Kitüntetések 2017 végén

Városunk önkormányzata december 16-án tartotta ünnepi testületi ülését, amelyen hagyományoknak megfelelően átadták a város 2017. évi díjait és kitüntetéseit. A díjazottak listája a következő:

– DR. OBÁDOVICS J. GYULA Baja Város Díszpolgára

– BÓCSA FERENC BARNABÁS Baja Városért

– DR. ÁDÁM ANTAL Baja Város Közszolgálatáért

– DR. PÁPAY MÁRIA GIZELLA Baja Város Közszolgálatáért

– ANTAL JÓZSEF Baja Város Közneveléséért és Felsőoktatásáért (posztumusz)

– KOVÁCSNÉ GYŐRFI RITA Baja Város Közneveléséért és Felsőoktatásáért

– A LUCIANO PAVAROTTI MESTERKURZUS TANÁRAI (GULYÁS DÉNES, KIRÁLY MIKLÓS, MAZALIN WANDA ÉS NEUMARK ZOLTÁN) Baja Város Kultúrájáért

– TORMA ISTVÁNNÉ Baja Város Kultúrájáért

– DR. FEHÉR PÁLMA Baja Város Egészségügyéért

– DR. SOMOS ÉVA Baja Város Egészségügyéért

– RADICS ATTILA Baja Város Sportjáért

– SZABADOS IMRE Baja Város Sportjáért

– BAJAI HAJÓMALOM EGYESÜLET Baja Város Fejlesztéséért

– ERŐS KÁROLYNÉ Baja Város Szociális Feladatai Ellátásáért

– KOVÁCS MÓNIKA Baja Város Pro Caritate Díja

– HORVÁTH RÓBERT Baja Város Közbiztonságáért

SCHWAN LÁSZLÓ Baja Város Közbiztonságáért

– DR. PENCZ KORNÉL Baja Város Nemzetiségeiért

– SZAUTER TERÉZIA Baja Város Nemzetiségeiért

URBÁN PÉTER Az 1956-os Forradalom Emlékdíja

„Ha valaki mindent szeret, semmiben sem ér el komolyabb eredményt…”

Lapunk szeptemberi számában is egy egykori testnevelő tanárt mutattam be, aki akkortájt töltötte be 75. születésnapját. Jelen interjúalanyom a „változatosság kedvéért” egy másik nyugalmazott testnevelő tanár, aki december 26-án töltötte be 75. életévét. Hivatásukon és életkorukon túl sok egyéb szál is összeköti Rátvay Zoltánnal, így mindenekelőtt a 80-as évek közepének nagy bajai kosárlabdacsapata, ahol Kovács József vezetőedző oldalán éppen egymást váltották a másodedzői poszton. Beszélgetőtársam ezúttal SCHMIDT LAJOS, aki évtizedekig tanította a III. Béla Gimnázium diákjait a mozgás, a sport örömére, szépségeire, emellett több sportágban is edzősködött. Beszélgetésünk során azonban nemcsak erről a korszakról, hanem az odáig vezető útról is mesélt.

Kicsiként a zárda óvodájába jártam, és az a hatalmas megtiszteltetés ért, hogy Mindszenty József bíboros hercegprímásnak én adhattam át a virágcsokrot, amikor 1948 júniusában a Mária-napok keretében Baján misézett. Általános iskolás koromban nagyon mozgékony voltam, a központi fiúban (az egykori Polgári Fiúiskola, majd a már nem létező Központi Általános Iskola – Z. L.) labdarúgással és tornával is foglalkoztam. Az iskola focicsapatával nagy rangadót vívtunk nyolcadikos koromban az alvégi iskolával, ahol akkor a Dunai II Anti is játszott, és mi nyertünk! Elmondhatom magamról, hogy már hétéves koromban bélás diák voltam, ugyanis a központi néhány osztálya ideiglenesen itt kapott helyet. A Deák Ferenc utcai épületben délelőtt-délután, két műszakban zajlott a tanítás, de a kicsiket valószínűleg nem akarták ennek kitenni, ezért máshova kerültünk. Később, valódi középiskolásként reáltagozatra jártam, az osztályfőnököm Rácz Sándor testnevelő, a legendás „Saca” volt. A III. Béla Gimnáziumban (ahol akkor kizárólag fiúk tanulhattak) kezdtem el komolyabban tornázni, mert általánosban csak talaj és szekrényugrás volt. Közben párhuzamosan játszottam a Bácska ifjúsági focicsapatában is, majd egy idő után választanom kellett a kettő között, ezért maradtam a tornánál. Mellette azért kosaraztam is az iskolai együttesben, a kezdő ötösben voltam, azaz elég sok mindent csináltam. Talán az is a baj, hogyha valaki mindent szeret, akkor semmiben sem ér el komolyabb eredményt…

Zalavári László

A teljes cikk nyomtatott lapszámunkban olvasható.

Új év, új arculat

Üdvözlet az olvasónak, boldog új évet kívánok!

A 2018-as első lapszámmal egy külsejében megújult folyóiratot tart most a kezében. Évek óta terveztük, hogy évek óta folyamatosan fejlődő, de régi értékeire is büszke folyóiratunk az új idők kihívásainak is megfelelő, modernebb, ízlésesebb külsőt kapjon. A szándék, az egymásnak sokszor ellentmondó elképzelések mellett szerencsére mára a technikai lehetőségek is rendelkezésre álltak, így megvalósulhatott az a „ráncfelvarrás”, amelynek következtében lassan érett férfikorba lépő lapunk fiatalosabbá válik. Bár – mint a mondás tartja – nem a ruha teszi az embert, sokan ítélnek a külső alapján, s úgy éreztük, hogy legfőbb ideje, hogy a városban köztiszteletnek örvendő periodikum külsejében is túllépjen az igényesen szerkesztett iskolaújságok színvonalán – és mindezt áremelkedés nélkül. Reméljük, az új külső elnyeri olvasóink tetszését, de természetesen megjegyzéseiket, javaslataikat is szívesen fogadjuk.

Az arculatváltás természetesen nem jelenti alapértékeink, érdeklődési területeink megtagadását; kedvenc rovataik többségét azok olvasói ezután is megtalálják lapunkban. Néhány változtatásra természetesen a tematikában is lehet számítani, elsősorban azért, hogy tágítsuk a horizontot, és új olvasókat is meghódíthassunk. 13 év, 150 rész és ugyanennyi bemutatott élőlény után egy időre elbúcsúztatjuk a Védendő védtelenek sorozatot, de jelen lapszámunkban még gyönyörködhetnek a széria legszebb fotóiban. (Ez nem azt jelenti, hogy a jövőben ne foglalkoznánk környékünk természeti környezetével, csak a ezt más formában tesszük majd, és a sorozat többségét jegyző Nebojszki László kollégánk sem lesz tétlenségre kárhoztatva.) A „védendők” helyét utolsó oldalunkon a gasztronómiai, illetve borkultúrához kapcsolódó írásokat tartalmazó Kockás abrosz című, új rovatunk veszi át, amelynek felelőse, Szünder Dezső könyvismertetővel és karácsonyi ételrecepttel jelentkezett már a Honpolgár hasábjain. A jövőben rendszeresen olvashatják egyéni stílusú ételreceptjeit, bor- és étteremkritikáit.

Egyúttal felhívom olvasóink figyelmét egyre nagyobb ütemben frissülő honlapunkra (www.bajaihonpolgar.hu) is, ahol számos, a lapban nem látható szöveges és képes anyagot és fontos információt is találnak, és böngészhetik régebbi lapszámainkat is. Törekszünk arra, hogy a nyomtatott folyóirat és a weblap jól kiegészítse egymást, és kedvet csináljanak a másik megjelenési formához. Facebook-oldalunk mellett olvasóink itt is tájékozódhatnak a lapunkkal kapcsolatos eseményekről, kiadványokról, és a lapkészítőkről is többet megtudhatnak.

Idei első, dupla lapszámunk tematikai sokszínűségére igazán nem lehet panasz; bőséggel olvashatnak város- és köztörténeti, természettudományos, kulturális jellegű írásokat, eredeti forrásokat, és a szokásos nagyinterjúink sem maradnak el. A jövőben is ehhez a változatossághoz szeretnénk tartani magunkat, de hogy törekvéseinket siker koronázza, ahhoz nemcsak minőségi szerzői gárda, hanem érdeklődő, kritikus olvasóközönség is szükséges. Mindebben számítunk a minket több mint negyedszázada követő „törzsgárdára” éppúgy, mint az azóta felnőtt, ifjabb generációkra. Mindenki elvárásainak megfelelni persze lehetetlen, de abban bízunk, hogy sokaknak tudunk érdekességeket nyújtani. Ennek szellemében kérem, hogy legyenek bizalommal a megújult Bajai Honpolgár irányában is: ajánljuk magunkat!

Mayer János

főszerkesztő

„Apám emléke – Görnyedtem grúz gulágon” – Requiem egy megalázott nemzedékért

Hét évvel ezelőtt jelentette meg egy regénybe beleszőve édesapja naplóit Jankovics (eredeti nevén Sarok) Éva bajai származású írónő, Az ötödik napon címmel. A naplókból egy egész életre fény derül: a paraszti gyerekkortól az orosz hadifogságot túlélő, lelkiismeretes és alázattal teli öregkorig. Olyan életre, amelyben a szeretet, az optimizmus, a mindenkori derű és az emberi jóságba vetett hit a legerősebb fonál. Olyan életre, mely a Másik elfogadására, a humánum megőrzésére és keserűségtől mentes életre ösztönöz. Bennünket is. A film alapját képező könyvről folyóiratunk 2009. évi 12. számában Bálint László írt recenziót.A könyvből a közelmúltban egy film készült, melyet városunkban forgattak.

A film szerzői jogok miatt módosított változatát Pálmai József tette közzé YouTube-csatornáján. Az ő ajánlására tesszük közzé a filmet honlapunkon.

„Apám emléke – Görnyedtem grúz gulágon” – Requiem egy megalázott nemzedékért

Hét évvel ezelőtt jelentette meg egy regénybe beleszőve édesapja naplóit Jankovics (eredeti nevén Sarok) Éva bajai származású írónő, Az ötödik napon címmel. A naplókból egy egész életre fény derül: a paraszti gyerekkortól az orosz hadifogságot túlélő, lelkiismeretes és alázattal teli öregkorig. Olyan életre, amelyben a szeretet, az optimizmus, a mindenkori derű és az emberi jóságba vetett hit a legerősebb fonál. Olyan életre, mely a Másik elfogadására, a humánum megőrzésére és keserűségtől mentes életre ösztönöz. Bennünket is. A film alapját képező könyvről folyóiratunk 2009. évi 12. számában Bálint László írt recenziót.A könyvből a közelmúltban egy film készült, melyet városunkban forgattak.

A film szerzői jogok miatt módosított változatát Pálmai József tette közzé YouTube-csatornáján. Az ő ajánlására tesszük közzé a filmet honlapunkon.