2019. március

Ady Endre és a gasztronómia

100 éve hunyt el hazánk egyik legnagyobb költője, Ady Endre. 1991-ben, amikor az érettségi vizsgámat letettem, és magyar irodalomból Ady egyik versének elemzését sikerült megkapnom, bizony nem is gondolhattam arra, hogy egyszer róla fogok írni. Arra meg aztán végképp nem, hogy mindezt a költő és a gasztronómia vonatkozásában teszem majd.

Pedig nagy költőnktől bizony nem állt messze a gasztronómia szeretete, ő is szerette a hasát. Feljegyzések egész sora tanúskodik arról, mikor, hol, mit fogyasztott szívesen. Rendszeresen feljegyezték, mit kért a New York Kávéházban, hogy nála a legjobban a párizsi fogyott ecettel, olajjal és vöröshagymával, no és azt is, hogy a költő a szardíniát jobban kedvelte, mint a hazai szalonnát. Ady édesanyjától pedig azt is megtudhatjuk, hogy a költő mit kért tőle leggyakrabban, amikor Visegrádi úti otthonukban meglátogatta őket: gulyáslevest, lencsefőzeléket, túrós palacsintát és fánkot.

Zilahon – ahol Ady a tanulmányai egy részét végezte, és ahová mindig különös szeretettel tért vissza – egy fiók mélyén lapult egy megsárgult papírlap, melyen a költő édesanyjának, az „Idesnek” (Ady Lőrincné sz. Pásztor Mária) két receptje volt található. Ady Endre halálának évfordulója kapcsán most ezzel a két recepttel emlékezünk a költőre.

Főétkezéseinknek az évek során kialakult az a rendje, amelyről manapság rohanó mindennapjainkban szeretünk megfeledkezni. A sorrend, hogy egy étkezés levessel kezdődik, fő fogással folytatódik, és a desszert után egy finom kávéval végződik. Mint ahogy a kedves olvasó talán észrevette, az oldal hasábjain is jobbára a főételeken volt a hangsúly. Legalábbis idáig…

Jöjjön tehát két remek desszert Ady Endre édesanyjának receptkönyvéből! Úgy gondolom, a költő halálának évfordulója mellett mindkét receptnek van aktualitása. Az almás pitét nagyon kevesen nem kedvelik, nem eszik szívesen, bízom benne, hogy ezzel a régi, de nem régimódi, érdekes recepttel sokan fognak szimpatizálni. A fánknak pedig mikor, ha nem most, a farsangi időszak közepén van aktualitása?

Az Ides almás pitéje

A töltelék hozzávalói:

  • 1,5 kg alma

  • 1-2 evőkanál kristálycukor

  • ½ citrom lereszelt héja

Az almát kicsumázzuk, megtisztítjuk, apró darabokra vágjuk, majd egy edényben a cukorral sűrű péppé főzzük, majd összeturmixoljuk. Ízesítjük a citrom lereszelt héjával, és egy éjjel hűvös helyen letakarva pihentetjük.

A tészta hozzávalói:

  • 480 g liszt

  • 200 g vaj

  • 4 db tojássárgája

  • ½ csomag sütőpor

  • kevés tejföl (csak ha szükséges)

  • egy csipet só

A hab hozzávalói:

  • 4 db tojásfehérje

  • 200 g kristálycukor

  • 50 g darált dió

A tészta összes hozzávalóit összegyúrjuk, tejfölt csak akkor teszünk bele keveset, ha a tésztánk nagyon kemény, nehezen nyújtható lenne. Két részre vágjuk, az egyik részt kinyújtjuk, és a tepsink aljába fektetjük úgy, hogy kis pereme is legyen. Belesimítjuk az almapürét, majd a sütőben elősütjük, de inkább csak szárítjuk: 160 ºC-on 10 percet, majd 130-140 ºC-on résnyire nyitott sütőajtónál 15-20 percet sütjük. Amíg a tésztánk a töltelékkel sül, addig elkészítjük a habot: a tojásfehérjéket a cukorral kemény habbá verjük, az elősütött, kissé hűlni hagyott tészta tetejére simítjuk, majd megszórjuk a darált dióval. A maradék tésztarészt kinyújtjuk, majd a sodrófa segítségével a hab tetejére helyezzük. Villával óvatosan megszurkáljuk, visszatoljuk a sütőbe, majd 160-170 ºC-on készre sütjük.

Burgonyafánk

Hozzávalók:

  • 500 g liszt

  • 200 g főtt, áttört burgonya

  • 1 evőkanál kristálycukor

  • 1 kávéskanál só

  • 1 db tojássárgája

  • 1 db tojás

  • 4 evőkanál olvasztott vaj

  • 40 g élesztő, kevés cukros langyos tejben megfuttatva

  • olaj a sütéshez

A tésztához valókat alaposan összegyúrjuk, kidagasztjuk. Alaposan lisztezett deszkán azonnal kinyújtjuk, majd fánkszaggatóval kiszúrjuk. Egy kisebb, kör alakú szaggatóval a közepükbe is szúrunk egy lyukat, majd meleg helyen 30-40 percet kelesztjük. Bő, forró olajban kisütjük, alaposan lecsepegtetjük a felesleges zsiradéktól, majd vaníliás porcukorban meghempergetve vagy lekvárral tálaljuk.

Szünder Dezső

„… alszol az ágyacskádban…”

Fürödni hát, vagy nem fürödni?- teszi fel a kérdést Varró Dániel a Túl a Maszat-hegyen című verses meséjében, ami valljuk be, néha valóban fogós kérdés, főképpen a gyermek bizonyos életkori szakaszaiban, amikor mindennel dacol. Előbb fürödni nem akar, majd a kádból kijönni nem akaródzik neki. Ha végre mégis sikerül fürdésen túlra kerülni, akkor alvásidőben bizonyosan újabb ellenállásba ütközünk. Van olyan gyermek, aki könnyebben megadja magát, ám némelyek ilyenkor fáradtság ide vagy oda, hosszú ideig képesek tartani a frontot. Ilyenkor jöhet a titkos fegyver, a könyv, például Balázs Bernadett a péceli Katica Könyv Műhely Kft. gondozásában megjelent Álomba ringató című verses gyermekkönyve.

Érdekes dolog ez, mert bár mesecsatornával vannak tele a tévék, mégis, ha kinyílik egy képeskönyv, mesekönyv, s a szülő valóban képes odaadóan letelepedni az ágy szélére és komolyan venni a gyermeket, a mesélést, bizonyosan mindketten nyernek vele. A kicsi tekintete elidőzik a képeken, a beszéd ritmusa pedig hamarosan megnyugtatja, elringatja, s az ellenállás/frontvonal feladására készteti a gyermeket. Győz anya, apa vagy az álommanó, és győz a mese! S talán még könnyebb a dolgunk, ha maga a mese is az aktuális témát, azaz az alvást járja körül. Gondoljunk csak Carl-Johan Forssén Ehrlin svéd pszichológus néhány esztendeje magyarul is megjelent Aludj el szépen, Bendegúz című meséjére, mely mindamellett, hogy egy elaludni nem akaró, nem tudó kis nyuszi történetét meséli el, ellazulást, elalvást segítő technikákat, meditációs módszereket is felhasznál.

Az esti altatáskor (is) remek társunk lehet Balázs Bernadett második gyermekkönyve, mely nem véletlenül kapta az Álomba ringató címet. A szerző kedves, dallamos verseivel segíti hozzá kis olvasóit, hallgatóit az esti meghittséghez, megkönnyítve a rutint, s terelgetve a gyermekeket az ágyacskába vezető úton. A könyv szövegét tekinthetnénk egyetlen álomba ringató vers tizenöt strófájának, mely szakaszok mindegyike szundikáló, elalvásra készülődő állatkölykökről szól. Láthatjuk, melyikük hogyan készülődik az alváshoz, vagy milyen módon, hol tölti e nyugalmas órákat.

Míg a könyvecske páratlan oldalain a szöveg, addig a páros oldalakon a kapcsolódó, kedves illusztrációkon láthatjuk a fa odvában, fészekben, kosárban, barlangban szendergő állatokat. Szöveg és kép szépen kiegészíti egymást, de egyik a másik nélkül is megállná a helyét, ha másféle szerkesztésben került volna kiadásra.

Tudvalevő, hogy a mondókák, gyermekdalok, versikék nagyon fontosak az apró gyermekek számára, hiszen fejlődik képzelőerejük, ritmusérzékük, emlékezetük. Az egyszerű, de mégis jól formált szövegeknek köszönhetően könnyen felkelthető és fenntartható az érdeklődés, ami a formának és tartalomnak egyaránt köszönhető. Mivel az állatvilág bizonyos szereplőivel már igen korai életszakaszban megismerkednek a gyerekek (gondoljunk csak arra, hogy az állathangokat már milyen korán utánozzák a kicsik!), egészen picik számára is érdekes olvasmány lehet. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb gyermek szívesen nézegeti az állatos könyveket, főképpen, ha mesélünk is nekik a bennük szereplőkről. Ezek a színes képek és az őket kísérő versek tehát nem csupán alvásidőben lehetnek érdekesek.

A gyermekirodalommal szemben joggal támasztott elvárás, hogy egyszerű, mégis élvezetes legyen. Nem kezelhető a gyermek a szöveg együgyű hallgatójaként, sőt a beszédtanulás és beszédfejlődés, a nyelvi fejlődés érzékeny szakaszában lévő kisgyermekek számára elengedhetetlen a nyelvileg igényes szöveg.

Mindezekre gondot fordít e kis könyv szerző-illusztrátora, Balázs Bernadett. Ha annyit emelek csak ki ennek kapcsán, hogy a tizenöt szakasz mindegyike az alvásról szól, de az alszik ige csupán egyetlen egyszer szerepel a szövegben, s a többi szakaszban más-más rokon értelmű kifejezéssel él a szerző, máris jól látható e törekvése. A kis négysorosok kellemesen ringatják az olvasót és hallgatót, ügyelve arra, hogy a könyvecske célközönsége értse, élvezze, egyben tanulhasson is belőlük.

A könyvet magam is próbára tettem, két kisebb gyermekemmel többször is elolvastuk. Első alkalommal leginkább a képekről beszélgettünk, s hozzájuk kapcsolódva hamarosan több érdekes kérdés is felmerült hamarosan háromesztendős fiamban. A kérdések megválaszolását követhette a hozzá tartozó szakasz elolvasása, melyeknek megértésével nem volt probléma. Egyetlen szó volt csupán, amely feladta a leckét, mégpedig a tyúkpör, mellyel hosszú ideig nem sikerült zöld ágra vergődnünk. Mivel s strófák közül néhány különösen könnyen megragad, már be is épült az altatós verseink mondókáink közé. S becsülettel bevallom, hogy még dallamot is sikerült találnunk hozzá, így már énekelni is tudjuk.

Lex Orsolya

Akikkel nem árt vigyázni…

Folytatjuk a böngészést az egykori Szabad Európa Rádió archívumánan bajai vonatkozású anyagaiban. Mayer János ezúttal olyan vallomásokat választott, amelyekben az emigránsok azon bajai kommunistákat nevezik meg az 1950-es évek elején, akikkel nem ártott vigyázni… (Sipos Lorand grafikája)

bty