Rupáner Ágnes
Szombat este nagy kíváncsisággal ültem be a Bácskai Kultúrpalota nézőterére a RÁBL Színpad és Zenei Közösség előadására. Kicsit aggódtam, hogy már megint túl korán érkeztem, hiszen már 17:50-kor elfoglaltam a helyemet, és egy igazi színházi előadás – számolva az esetleges késlekedőkkel – szigorúan 7 perc késéssel kezdődik. Pontosságomat azonban nem bántam meg, mert volt időm egy kis nézelődésre. A díszlet aprólékossága, és összképe magával is ragadta a figyelmemet az elkövetkezendő percekre. Ilyen precízen kialakított, pontosan megtervezett díszletet öröm volt látni, dicséretére válik alkotóinak.
De nem csak a díszletre, az egész előadásra jellemző volt ez a pontosság. A két főszereplő, George (Kasza Péter) és Louise (Kuti Barbara) játéka gyönyörű ívben rajzolta meg számunkra az előadást, tökéletes ritmusú, átgondolt, mégis könnyed stílusban. George, az életével megfelelő mértékben elégedett nyugdíjpénztári alkalmazott könnyedén, sikkesen vezet be minket imádott hétköznapjaiba, elhitetve saját magával is, hogy élete csak abban a formában lehet teljes és tökéletes, ha az általa rögzített forgatókönyvet követi lépésről lépésre, keddről szerdára. George figurája az első felpillantásától szerethető, kacagtató és elgondolkodtató saját életünk mókuskerekén keresztül tekintve. Ez a karót nyelt figura egyáltalán nem könnyen megformálható, hiszen könnyen válhat önmaga karikatúrájává. Kasza Péter azonban kiválóan megbirkózott ezzel a feladattal.
Nem sokat kell várnunk a várható váratlan hurrikánra, Louise-ra, akit Kuti Barbara alakít. A hurrikán szót tökéletesnek találom Barbara megjelenésére. A figurája összetett, sziporkázó, érzelmes, meghökkentő és szókimondó. Minden pillanatával, minden megszólalásával gondolkodásra késztet, soha nem hagyja lankadni a figyelmet. Az elejétől kezdve kiváltja a nézőben a vágyat, hogy szeretne a lelke mélyére tekinteni, szeretné látni, a kiinduló pontot, a „hurrikán gyökerét”, mi mozgatja a „hippi muff”-ot? Mi lehet a célja? Van-e célja egyáltalán?
Meg kell említenem, hogy évekkel ezelőtt játszottam együtt Barbarával, és izgatottan vártam az előadást. Aztán megjelent Louise, és zavarba jöttem. Élesen koncentráltam színészi játékára, és tekintetem folyton az arcára tapadt. Ismerem én ezt a lányt egyáltalán? Olyat láttam tőle, ami megdöbbentett, és pozitív értelemben iriggyé tett. (Igen, számomra van pozitív tartalmú irigység.)
Dave-et, a felső szomszédot Bajzák Valentin alakítja. Bár sokkal kevesebb ideig láthatjuk őt, mint Barbarát és Pétert, mégis hasonló horderejű szereplőt ismerhetünk meg, a mában élés mintapéldányát, aki szeretné kívül rekeszteni az élet bonyolultságát és felelősségét. Humoros figurája szépen rajzolt, erőteljes, mégsem giccses, gondoskodik további felhőtlennek tűnő szórakozásunkról.
Meg kell említenem a két további szereplőt is. Schaffer Rebeka és Bíró Bence játéka is szépen simul bele a történetbe, és mutatja meg nekünk, hogy nem csak emberekről, egész generációkról szól a dilemmánk, hogy hogyan képesek megférni egymás mellett, bennünk van-e a megértés képessége a másik felé. Többet között ez is oka annak, hogy jelenleg is teljesen aktuális tud maradni számunkra ez a színmű.
A rendezés, bevallom, nagy örömömre hagyományos formát követ, amennyiben azt tekintjük, hogy adott egy korhű módon berendezett, jelenünkben is tökéletesen megtalálható lakás, melyben a szereplők természetes játékán, érzelmein, vágyain és konfliktusain van a hangsúly, a nézőtérre pattogó gondolatokon. Ebben a darabban számomra minden akkor hangzott el, és abban a formában, ahogy érkeznie kellett. Nem volt hiányérzetem. Sőt, a nagybetűs SZÍNHÁZ-ban éreztem magam.
Komédia? Naná! Azonban a rendező, B. Szabó Orsolya most is, mint mindig, tartogat a számunkra még valamit. Imádja, hogy ha nevetünk, de nem elégszik meg ennyivel, gondolkodásra késztet, és a legvégén sok nevetés és taps után még mindig a helyemen ülök a második sorban, a díszletet bámulom, és könnyes a szemem. (Gene Stone és Ray Cooney: Miért nem marad reggelire? A Rábl Színpad és Zenei Közösség bemutatója. Rendezte: B. Szabó Orsolya)
