Szettele Katinka: Miniatűrök (részletek)

11. az is elég

valamiért a parkok vonzanak
naturverbunden − itt így mondják

nézem az eső utáni zöld gyepet
ahogy elterül rajta a napfény

ha itt lennél, tollasozhatnánk
vagy leülhetnénk a padra

de ha csak itt vagy az is elég

erre gondolok és
majdnem elütök közben
egy meztelen csigát

15. kérdés

azt hiszed, az ember
csak úgy van, vár, lesz
míg világ a világ
mégis mire
megkötözöl, visszatartasz
egy tapottat se tovább
engem ugyan nem
nehéz lesz így
megmagyaráznod
hogy hol maradtál el
majd én megmondom
az odaadó gesztusoknál
például hogy elhiggyem
mit a közhelyeknek szokás
helyett visszakozol és
némaságra intesz
– szívem lángját elaltatod
testem vágyát megcsalatod –

mire vagy érdemes hát?

19. a dunánál
(sweet home)

nyikorgó szárnycsapások
a folyó felett kacsák
sztereó gágogása
különben csend van és
hamisítatlan duna-illat
(a közeli szennyvíztisztító
szagáról nem beszélve)

egy motorcsónak berregve
kúszik a vízen, horgászok
egymásnak intenek

kisváros ez, miniskanzennel
ne várj fényreklámot, sem
plakátmagányban ázó éjeket

határol, ami meghatároz
mégis minduntalan
visszatévedsz

25. Vallomás

Kvarckristályok a
finomszemcséjű
homokban.
Feltörő források a
meder alján.
A tó vize lassan
ülepszik.
Lehorgonyoztál.