Milbacher Róbert
Sárkány János 1857-ben a következőképpen emlékezik meg Petőfivel való találkozására: „Pesten találkozván vele, midőn őt Petrovics néven szólítám, egész komolyan válaszolá: ‘Csalódik ön, én nem vagyok Petrovics.’ Én kissé megütközve mondám: ‘Ne tréfálj Sándor, hisz fogad is elárul.’ Mire ő félig komolyan, félig tréfásan válaszolá: ‘De úgy van, barátom, én nem vagyok többé Petrovics, hanem Petőfi. Atyámmal keményen meghasonlottunk, – kitagadtuk egymást.’”
Ez az egyetlen olyan emlékezés, amely Petrovics-Petőfi névváltás okára enged következtetni. Mintha arról lenne szó, hogy az 1844-ben már Petőfiként ismert költő (persze számos álnevet használt a Becskerekitől az Örömfy Vidoron át a Pönögei Kis Pálig) az apjával való szakítás miatt váltott volna nevet, és vele egy új identitást vett volna föl. Ez az új identitás egyben egy új, szimbolikus apa megjelölésével is járt, ugyanis Petőfi 1847-es Úti levelében Vörösmartyt nevezi meg az új élet adójaként, aki immár a szellemi térben költőként „nemzi újjá”: „E férfi, kinek én életemet köszönöm, s kinek köszönheti a haza, ha neki valamit használtam vagy használni fogok, e férfi: Vörösmarty.”
(A szerző irodalomtörténész, író, a PTE Klasszikus Irodalomtörténeti és Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének egyetemi docense; írása Bajai Honpolgár-estek keretében 2022. december 8-án elhangzott előadásának rövid, szerkesztett változata)
