1945 decemberében 433 fő civil személy hiányzott a kecskeméti családok köreiből. A leventék, a fegyver nélkül munkaszolgálatra 1944 októberében kirendeltek, az iskoláskorúak, egyetemisták tömegesen estek szovjet fogságba.
A nemzeti trauma megyei vonatkozásának feldolgozásához egy projekt vette kezdetét, amelynek keretében több mint 100 oral history interjú készült a Kecskeméti Katona József Múzeum és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága együttműködése keretében. A kutatás és az élő emlékezetet megörökítő projekt kapcsán Hajagos Csaba történész tart előadást.
Az előadás Bács-Kiskun megye és Kecskemét szovjet megszállásának körülményei mellett a civil lakosság kényszermunkára történő elhurcolás (Bács-Kiskun megye déli területeit is ideértve) részleteibe nyújt betekintést, mely szerint Nagy-Kecskemét közigazgatási területéhez tartozó tanyavilágban, 1944. november 1. után foglyul ejtett személyeket igazolási eljárás alá vonták, amelyet – a hivatkozások szerint – az Állami Főreáliskolában hajtottak végre. A bírósági ítélettel elhurcolt hadifoglyok és civilek – 15-20 év kényszermunka büntetéssel – többen a GULAG büntető lágereibe kerültek, nagyobb részt Szibériába. A civilek közül sokakat internálás útján – egészen 1946 márciusáig – a Matkói úti volt Városi Téglagyár Trafó utcai munkáslakásaiból (mint internálótábor) vitték magyarországi elosztólágereken keresztül a Szovjetunió egyes kényszermunkatáboraiba.
