Minden út Rómába vezet… vagy legalábbis nagyon sok azok közül, amelyeken visszatérő honfitársaink az európai kultúra kincseit hozták haza a dunai tájra. Természetesen lehetetlen akár csak vázlatosan is áttekinteni 1000 gazdag esztendő kapcsolattörténetét. De vállalva a szelíd önkényt, olyan választékot kínál az előadás, amelyben bizonyára mindenki talál kedvére valót. Az államalapító nagy király zarándokházat építtetett a vatikáni domb oldalán, Szent Péter sírtemploma közelében. A pálosok, majd a jezsuiták máig a gazdái a Szent István Kerektemplomnak, amely a legtöbb középkori magyar emléket őrzi az Örök Városban. A Santa Maria Maggiore hatalmas domborművein a pápai csapatok Esztergomot foglalják vissza a töröktől a 15 éves háborúban. Liszt Ferenc karjan kislányával, Cosimával sétálgat Bellagióban, a Comói-tó partján, miközben a Vándorévek dallamvilága muzsikál a lelkében…. Türr István tábornok, a garibaldista hős saját szobrát nézi a nápolyi Prefettura barokk palotájának bronz domborművén… Felzümmögnek a Ganz-transzformátorok Tivoliban, a Villa d’Este alatti völgyben, ahol a varázslatos parkon átcsobog az Aniene folyó vize, hogy végül meghajtsa az Örök Város villanyvezetékeiben sercegő áramot termelő turbinákat… Damkó József remek Kossuth-büsztje fölpillant a torinói házra, amelynek első emeleti lakásában töltötte életének utolsó évtizedeit a magyar nemzet 1848/49-es szabadságharcának száműzött kormányzója. Az isonzói-doberdói frontvonal számtalan sírkertjében tíz-és tízezer Nagy István és Kovács János sírkövén apró piros-fehér-zöld szalag jelzi, hogy a haza számontartja az értelmetlen világháborúban lemészárolt fiait. Salernóban és a Posilippón emléktáblák jelölik a házakat, ahol a pártállami diktatúra elől menekülő Márai Sándor, a 20. század egyik legnagyobb magyar írója merengett az európai polgári kultúra végnapjain… Minderről és még sok más, szépséges és izgalmas magyar emlékről mesél a Római Magyar Akadémia egykori igazgatója, Csorba László egyetemi tanár.
Az előadóról:
