1939. szeptember 1-én a nemzetiszocialista Német Birodalom és a szlovák állam hadüzenet nélkül megtámadta Lengyelországot és a támadáshoz a sztálini Szovjetunió 1939. szeptember 17-én „csatlakozott”. Franciaország és a Brit Birodalom hadat üzent ugyan a Németbirodalomnak, de érdemi lépéseket nem tett. A nyugati fronton a „Sitzkrieg” volt a meghatározó.
A Magyar Királyság – amely 1938-ban és 1939-ben sikeres revíziós eredményeket érte el – semlegességet hirdetett. A lengyelek ellen semmikép nem kívánt fellépni, ellenben polgári menekülteket és katonákat sok ezres nagyságrendben fogadott be.
Ez a semleges állapot gyakorlatilag 1941 tavaszáig maradt fenn. 1941. április 11-én a magyar királyi Honvédség kijelölt sereg- és csapattestei a szétesett Jugoszláv Királyság területére nyomultak be és az 1920-ban elcsatolt területek egy részét visszafoglalták. Az 1940. augusztus 30-án meghozott II. bécsi döntés után ezzel a hadművelettel a Magyar királyság a vágyott, kitűzött revíziós céljainak jelentős részét elérte. Többre nem volt lehetősége.
A remény, hogy ezzel az európai háború lezárul és a Brit Birodalom és a Német Birodalom közötti háború két nagyhatalom háborúja marad 1941. június 22-én „elszállt”, amikor is a hitleri Németbirodalom megtámadta a sztálini Szovjetuniót.
Magyarország az adott helyzetben – szolidaritását kifejezendő a Német Birodalommal – megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval, de semleges helyzetét fenntartotta.
Ezt változtatta meg a Kassa városát 1941. június 26-án ért légitámadás – melyet szovjet támadásnak jelentettek és a kivizsgálás is azt erősítette meg –, továbbá a bizonyítottan szovjet repülőgép általi megtámadása a Kőrösmező és Budapest között közlekedő gyorsvonatnak.
1941. június 27-én Bárdossy László miniszterelnök – és egyben külügyminiszter – az Országgyűlés képviselőházában bejelentette: Magyarország és a Szovjetunió között a hadiállapot beállott.
Mi következett ezután, hogy alakult Magyarország helyzete, miként került ki 1942 tavaszán több mint 200 ezer katona és munkaszolgálatos a keleti hadműveleti területre, milyen veszteség érte a magyar királyi 2. honvéd hadsereget, hogyan próbált megegyezni a nyugati szövetségesekkel Magyarország, miért nem sikerült a háborúból való kiválás 1944 októberében? Megannyi kérdés és ezekre adandó válaszok Szakály Sándortól, a Károli Gáspár Református Egyetem kutatóprofesszorától, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatójától. Ahogy ő mindezeket a korabeli források ismeretében és tükrében több, mint nyolc évtized után látja.