Gere Zsolt irodalomtörténész előadásának népes hallgatósága talán egy illúzióval szegényebben, de tudásban és tanulságokban mindenképpen gazdagabban tért haza az esemény után. Vörösmarty Mihályról rengeteg dolgot tudunk – vagy vélünk tudni –, ám az újabb kutatások még okoznak meglepetéseket.
Az előadó jelenleg egy hosszú évek óta időszerű Vörösmarty-monográfián dolgozik, az ehhez szükséges kutatások során bukkant rá néhány anomáliára az életműben. A köztudatban úgy él, hogy Vörösmarty felesége Csajághy Laura volt, és ő ihlette szerelmi költészete nagyobbik részét. Ezzel szemben az anyakönyvi és egyéb hivatalos iratok egyértelműen mutatják, hogy a feleség neve Csajághy Eleonóra. A Laura név, mint a múzsa elnevezése, nem újkeletű, elég itt Petrarcára gondolni. Felvetődik viszont a kérdés, hogy Csajághy Eleonóra azonos-e Laurával.
Gere Zsolt számos kéziratot egybevetett, köztük több névnapi köszöntőt is. Ezek az alkalmi versek rendkívül népszerűek voltak a korszakban. Névre szólóak voltak, az átadást követően az ünnepelt tulajdonába kerültek. Vörösmarty névnapi köszöntői különösnek tűnő átalakuláson mentek keresztül kötetbe kerülésükig, ráadásul nehezen megmagyarázható két egyazon papírlapon található vers későbbi eltérő dátumozása, illetve hangvétele.
A logikusan végigvitt vizsgálat alapján az előadó arra a következtetésre jutott, hogy Vörösmarty eredetileg Csapó Máriához házasságkötése előtt írt versét a későbbiekben úgy írta át, mintha az feleségéhez szólni. Így lett Máriából Lórika (amely az Eleonórának és a Laurának egyaránt beceneve) – ám ennek nyomát a kéziratból nem sikerült maradéktalanul eltüntetni.
Vörösmarty költeményei kiadása során tudatosan járt el, a Laura név azonban nem szükségszerűen feleségére, hanem a felmagasztosított múzsára utal.
