A társadalmi osztály, ahová tartozunk, nagyban meghatározza a mindennapi életünket azzal, hogy milyen és mennyi anyagi, társadalmi és kulturális erőforráshoz jutunk. Az erőforrásokhoz való hozzáférés hat a személyes és szociális identitásunkra, ez pedig nagyban befolyásolja vélekedéseinket, érzelmeinket és viselkedésünket, pl.: milyen célokat tűzünk ki magunknak, milyen elvárásaink vannak magunkkal szemben, stresszhelyzetekkel hogyan tudunk megküzdeni, vagy hogyan viselkedünk döntési helyzetekben. Ezek fontos tényezői annak, hogy mennyire tudunk sikeresek lenni az iskolában.
A tanulók iskolai teljesítményében mutatkozó különbségek jórészt visszavezethetők társadalmi – anyagi különbségekre. Szocioökonómiai teljesítményszakadék kifejezést használják a nemzetközi szakirodalomban az alacsony és magas státuszú tanulók teljesítménykülönbségére, és ez a jelenség a legtöbb országban megfigyelhető. Például a PISA felmérés 2018-as adatai szerint átlagban 89 százalékpontnyi (kb. 3 tanévnyi) különbség van a leghátrányosabb és legelőnyösebb helyzetű tanulók szövegértési teljesítménye között, magyar diákok esetében ez a különbség 114 százalékpont. A teljesítményszakadék hátterében mind a család, mind az iskola szocioökonómiai státuszának a hatása megtalálható.
A családok anyagi helyzetén túl a társadalmi és kulturális erőforrásokhoz való hozzáférésük is közrejátszik a tanulók iskolai sikerességében. Szegényesebb tárgyi feltételek, ingerszegényebb környezet, elbizonytalanodott, anyagi gondokkal küzdő szülők, akik nehezebben vagy nem megfelelő módon tudnak bevonódni a gyermek tanulmányaiba, egyaránt negatív hatással lehetnek a gyermek iskolai teljesítményére. Az iskolai sikeresség legfontosabb meghatározója összességében maga a szülő, azaz a szülő nevelési stílusa, bevonódása és az, ahogyan az iskolával, tanulással kapcsolatos értékeket átadja, képviseli, azonban az optimális szülői segítség sok tényezőtől függ, pl.: a család társadalmi háttere, a gyermek életkora, képességei, motivációja, az iskolai környezet.
Másrészről az iskolától általános elvárás, hogy csökkentse a társadalmi egyenlőtlenségből származó teljesítménykülönbséget. Az erre vonatkozó kutatási eredmények ellentmondóak, és több nemzetközi elemzés is azt találta, hogy az iskola inkább újratermeli a társadalmi különbségeket, mintsem csökkentené. Ennek része az is, hogy a hátrányosabb helyzetű lakókörnyezet iskolája sok helyen szegregálódik, leginkább hátrányos helyzetű gyerekek járnak oda, ezáltal nehezítve a jó színvonalú oktatás fenntartását.
Az előadó a Károli Gáspár Református Egyetem Kompetenciamérés Kutatócsoportjának a tagjaként az Országos Kompetenciamérés adatainak másodelemzésével foglalkozik, a kompetenciamérésen elért eredményt a társadalmi háttértényezők és a szülői bevonódás vonatkozásában elemzi. Az eredmények szerint a képzéstípus határozza meg leginkább a teljesítményt, de a szülők munkájának a rendszeressége, a család anyagi helyzete és a lakókörnyezet is hozzájárul a teljesítményhez. A szülői bevonódás mértékét meghatározza a család státusza, az elvárt legmagasabb iskolai végzettség, a tanulási nehézség, valamint a gyerek életkora.