A 2023. április 20-i Bajai Honpolgár-est ismét népes nézőközönséget vonzott, a ragyogó napsütés és a több vele egyidőben rendezett program ellenére. Bizonyára szerepe volt ebben annak is, hogy újra bajai kötődésű előadó vezetett be szakmája rejtelmeibe: dr. Albert Sándor, a Szegedi Tudományegyetem nyugalmazott oktatója. Ugyanakkor maga a kissé titokzatos cím is sokak kíváncsiságát felkelthette, hiszen az olvasó ember nap mint nap szembesül műfordításokkal.
A kérdés tehát adott: mi a fordítás tárgya? A válasz egyszerűnek tűnik: szöveget. Itt viszont máris segítségül kell hívnunk a nyelvtudomány eszköztárát, hogy értelmezzük egyáltalán azt, mit értünk szövegen. Az adekvát meghatározás az, hogy a szöveg a nyelv legnagyobb összefüggő eleme. Ez lehet szépirodalmi, társadalomtudományi vagy egyéb természetű, a legfontosabb benne, hogy elemei – azaz a mondatok –– koherensek.
Meg kell különböztetnünk a szóbeli (tolmácsolás) és az írásbeli fordítást, az emberi és a gép által végzett fordítást, és az sem magától értetődő, hogy a folyamat két nyelv közötti különbséget hidal át. Az előadás elsősorban az ember által végzett, szakszóval élve interlingvális fordítást mutatta be.
Ugyan a nyelvészet a köztudatban szárazabb diszciplínaként szerepel, Albert Sándor előadása legalább annyira humoros volt, mint amennyire professzionális. Számos mulatságos félrefordítás került terítékre: a gép „szemrebbenés” nélkül fordítja le a „Time flies like an arrow” (Az idő úgy röpül, mint a nyílvessző) mondatot a következőképpen: „Az idő-legyek szeretnek egy nyilat”. De az emberek is képesek durva bakikat elkövetni: a „You could be mine” (Enyém lehetnél) mondatot véletlenül se „Lehetnél bánya”-ként értelmezzük, mint azt egy felvételiző hallgató tette.
Természetesen nem csak a gépi fordításnak vannak buktatói. Rendkívül nehéz egy célnyelvben megfelelőket találni az egyikben használatos reáliákra, hogy csak egy példát említsünk. Az előadó a versfordításokra külön kitért, példaként Macuo Basho közismert haikujának magyar változatait bemutatva. A haiku, mint szigorúan kötött forma csak az egyik akadálya a szöveghű fordítsnak, emellett csak akkor lehet jó a végeredmény, ha a mögöttes metafizikai tartalom is érvényesül. Kiderült, hogy legjelesebb irodalmáraink sem feltétlenül alkotnak megfelelő minőségi fordításokat, sőt, némelyik már az adaptáció felé hajlik.
Alber Sándor előadása – mint azt bevezetőjében ígérte is – egyensúlyt tartott a tudományosság és az ismeretterjesztés között, így téve a heterogén közönség valamennyi tagja számára tartalmassá és érdekessé a kora esti programot.