Rovatunk e havi írásában a Kedves Olvasót egy olyan étellel szeretném megismertetni, melynek alapanyagát, a csülköt, minden bizonnyal sokan ismerik, kedvelik, szeretik, vagy éppen ennek az ellenkezője az igaz. Mi tagadás, valóban megosztó étel ez. Legnagyobb ellenzői talán magas zsírtartalma miatt nem fogyasztják szívesen, ám mindez odafigyeléssel,a megfelelő sütési technológia kiválasztásával nagyban csökkenthető.
Mint az ételek nagy többségénél, mindenkinek megvan a saját, jól bevált receptje. Sokan vannak olyanok is, akik szinte egész életük során egyetlenegyféleképpen készítik el az ételt. Az általam most megismertetni kívánt csülkös étel, úgy érzem, mind elkészítési módjában, mind tálalásában különleges.
Mindig is vonzottak a lassan, hosszú idő alatt elkészülő ételek, melyek nagy többsége szinte alig igényel különösebb munkát. Összeállítjuk az étket, betesszük a sütőbe, vagy a tűzhelyre, és hagyjuk, hogy az idő nekünk dolgozzon. Nos, hát ez a fogás pontosan ilyen: este betesszük a sütőbe, lefekszünk aludni, reggel pedig készen vár minket egy olyan reggeli, mely igazán különlegessé varázsolhatja a napunkat.
Csülköt reggelire?! A Kedves Olvasó jogosan teheti fel ezt a kérdést. Tudom, sokan vagyunk – sajnos –, akik reggelire csak bekapunk valamit, és azzal próbáljuk kihúzni délig, többnyire sikertelenül. Ennek az írásnak nem is az a célja, hogy gyökeresen megváltoztassa reggelizési szokásainkat, hanem hogy alternatívát kínáljon. Magam is évente 1-2 alkalommal készítem el ezt az ételt, és mindig különleges élmény. De mindig megállapítom azt is, hogy azért mindig nem bírnám jóízűen elfogyasztani. Tipikusan olyan étel, amelyhez kedv, hangulat és leginkább hétvége kell. Hogy miért is hétvége? Az írás végére ez is kiderül.
Hogyan is álljunk neki? A legfontosabb alapanyag maga a csülök. Azon kevés csülkös ételek egyikével állunk szemben, melynél teljesen mindegy, hogy első vagy hátsó csülköt vásárolunk. Sokkal fontosabb, hány tagú a családunk. Kérjük meg a hentesünket, hogy a csülköt csontozza ki, nekünk otthon már sokkal egyszerűbb dolgunk lesz. A csontot pedig hozzuk haza, egy levesbe téve nagyon jó szolgálatot tesz majd.
Ha sikerült kicsontozva hazahoznunk a csülköt vagy csülköket, akkor terítsük ki bőrével lefelé, és szépen, ameddig tudjuk, hajtogassuk ki, hogy szinte vízszintes felületet kapjunk. Egy tálban keverjünk össze sót, borsot, kevés őrölt köményt és reszelt fokhagymát. Egy kis csülök esetén a fokhagyma mennyisége 6-8 gerezd legyen, nagy csülök esetén – különösen ha szeretjük a fokhagymát – akár egész fejet is tehetünk rá. Öntsük le annyi olívaolajjal, hogy kényelmesen kenhető masszát kapjunk! Nem kell túl sok belőle, hiszen a csülök maga is éppen elég zsiradékot tartalmaz. Keverjük össze tehát a fűszereket az olajjal, és alaposan dörzsöljük be vele a húst. Fedjük le szorosan alufóliával, majd tegyük be a hűtőbe pácolódni 6-8 órára. Este 8 körül vegyük ki a tepsit a hűtőből, óvatosan emeljük ki belőle a csülkünket, és tegyük félre egy tálra, amíg „megágyazunk” neki.
Két nagyobb darab hagymát hámozzunk meg, vágjuk vékony karikákra! Szintén két nagyobb darab édesköményt vágjunk ugyanolyan vastag karikákra, mint a hagymát. Az édesköményt nem fogjuk elfogyasztani – mint ahogy a többi, a csülök alá kerülő tételt sem, hacsak nem kíváncsiságból – épp ezért ne rémüljünk meg elsőre a kömény olykor bántóan ánizsos aromájától! Elkészült ételünkben ez csupán ízesítőként fog megjelenni, a húsnak igazán különleges aromát, illatot kölcsönözve. Ha nem jutunk hozzá édesköményhez, vagy csak nem találjuk szimpatikusnak az illatát, akkor duplázzuk meg a hagyma mennyiségét. Nem mondom, hogy ugyanazt az eredményt fogjuk elérni, de csalódni nem fogunk akkor sem. Ha tehetjük, válasszunk édesebb hagymát, vagy használjunk többfélét, de ebben az esetben a lilát kerüljük el!
Terítsük tehát le a tepsi aljába mindenféle zsiradék használata nélkül a hagymakarikákat, tegyünk a tetejére egy sor édesköményt, majd a maradék hagymával borítsuk be az édesköményünket! Tegyünk a hagymák közé 3-4 db babérlevelet egészben, valamint 2-3 db egész csillagánizst. Igen, azt a csillagánizst, amelyet egyébként télen, nagy hidegben a forralt borunkba is teszünk. Az íze az édesköménnyel keveredve feledhetetlen élménnyé teszi majd az elkészült ételt. Akinek pedig mindez még mindig nem elég pikáns, az megbolondíthatja az ételt néhány gerezd almával, répával vagy akár fehérrépával is. Szórjunk a csülök ágyára még 5-10 szem egész feketeborsot, tegyük rá a csülköt bőrével lefelé. Öntsünk alá a csülök méretétől függően 1,5-2,5 dl száraz fehérbort. Kerüljük a populáris, illatos fajtákat, válasszunk hozzá egy szürkebarátot (ha lehet, fahordós érlelésűt). Ha esetleg rendelkezünk olyannal, ami 6-8 éves, az az igazán tökéletes választás. Fedjük le szorosan a tepsit az alufóliánkkal, a sütőt melegítsük elő 200 ºC-ra. A hőfok elérése után helyezzük be a tepsit a sütőbe, és 5 percig hagyjuk 200 ºC-on felmelegedni. 5 perc után állítsuk a hőfokot 80-90 ºC-ra, mossuk meg a fogunkat, és menjünk el aludni.
Használjuk a sütő alul-felül sütő funkcióját, a légkeverést kapcsoljuk ki!
Másnap reggel első utunk vezessen a sütőhöz. Ellenőrizzük a hús puhaságát. Akkor jó, ha bőséges folyadék van az edény alján, a hús pedig annyira puha, hogy könnyedén, akár egy villával könnyedén le tudjuk fejteni a bőrről, el tudjuk választani a zsíros résztől. Ha nem ilyen, akkor tegyük vissza a sütőbe és fóliával, vagy most akár már anélkül is, süssük még 30-60 percet magasabb hőfokon!
Ha elkészült a csülök, a húsos részt válasszuk le, szedjük kis/nagyobb darabokra, tegyük át egy jénai tálba, ahol a tálalásig langyosra tud hűlni. Az elmúlt hónapban készített kovászos kenyérből vágjunk néhány szeletet, egy tányérra tegyünk tormát, mustárt ízlés és kedv szerint, ezzel és egy pohárka száraz szürkebaráttal tálaljuk a csülköt. Reggelire bort? Nos, igen, ez mellé lehet és kell is. A fajta különösen jó barátságot ápol a csülökkel és a tormával is. Nagyszerű élmény lesz, meglátják…
Jó étvágyat!