Dr. Sramó András
A bajai Duna Fotóklub Egyesület – 2019-ben Magyarország második legjobb fotóművészeti alkotócsoportja – tavaly újabb lehetőséggel színesítette tevékenységeinek palettáját: megjelentette Baja fotótörténetét Görbe Ferenc tollából. A cím akár megtévesztő is lehet, mert azt sejteti, hogy monográfiát vehet kézbe az olvasó. Ismerve Baja városának gazdag múltbeli és jelenkori fotós életét ez képtelenség lenne. 2006-ban Bedekovits Tamás könyvtárosi buzgalommal végzett jelentős forráskutatást a témában: kiváló szakdolgozatát a bajai Türr István Múzeum könyvtára őrzi – de még ő sem juthatott el az átfogó, minden igényt kimerítő monográfiához.
A megjelent mű a kezdetektől 1955-ig fűzi sorra a bajai fotó-emlékeket. Milyen célt szolgálhat ez a 40 oldalas kiadvány, amely könyvnek kevés, füzetnek sok? Amitől több: az a szerzője, Görbe Ferenc, a Duna Fotóklub Egyesület tiszteletbeli elnöke, akinek neve és élete egybeforrt a város nevével és fotós életével – nem lehet Bajáról beszélni Görbe Ferenc nélkül, és Görbe Ferencről Baja nélkül, akinek már édesapja is fotókon örökítette meg Baja korabeli látványosságait. Ez a kiadvány túlmutat a „personal history” (személyes történelem) kategóriáján. Nem tekinthető egyszerűen emlékiratnak, mert a történések személyeken túlmutató távlatába helyezi el azon határköveket, melyeken az idő múlását, közösségek és környezetük megtapasztalt fejlődését mérhetjük. Ugyanakkor tudjuk, hogy az emlékek sem állandók: fejlődnek, módosulnak. A kiadvány is ennek megfelelően állt össze: egy idős fotós rendezgette relikviáit, kiegészítve személyes megjegyzésekkel, és így előfordul, hogy olyan információkkal találkozhatunk, amelyek a hivatalos történetírás szemszögéből korrigálásra szorulnak. Ligeti László volt a hűséges íródeák, aki segített az anyag összeállításában. Az egyesület nem vállalhatta fel a kritikai kiadást, éppen a személyes hangvétel miatt, ugyanis a megszületett mű abba a folyamatba enged betekintést, amely a fotózás művészeti és társadalmi fejlődését jellemzi. Az érző és értő szívű és szemű olvasó közelebb kerülhet ahhoz a motorikus reflexhez, amely ma is megmozgat mindenkit, akinek fényképezőgép vagy mobiltelefon kerül a kezébe.
A nagy kérdés ugyanis az, hogy miért fotózunk. Mi indul el egy fotós lelkében és agyában, amikor úgy gondolja, hogy a látványt rögzítenie kell? A felsorakoztatott képeket szemlélve hamar fölfedezhetjük, hogy gyorsan át lehet lépni a pillanat rögzítésének szándékán, ami nem több mint az idő lassú vagy gyors menetének megállítása. Tájak, házak, személyek, események megörökítése mellett megfogalmazódik valami más, amikor a fotós a megszületett képpel olyat kíván közölni, amihez kevés a szó. A fotózás történetében már nagyon korán megjelentek azok a megoldások, amelyek megengedték a képek manipulálását: nem a hazugság, hanem a többletmondanivaló érdekében, túllépve a tér-idő szűkítő korlátait.
A múlt században az elkészült képet kirakatba tették, vagy a tisztaszoba falára – ma pedig közösségi hálózatok üzenőfalára. Századunkra kiteljesedett a képekkel történő kommunikáció: megszokott látvány, hogy két egymás mellett ülő ember mobiljain képeket mutogat egymásnak. Régen a családi fotóalbum mellé ültünk le hasonló szándékkal.
Tisztelettel kérem önöket, hogy így vegyék kézbe ezt a kötetet: mint a bajai fotózás családi albumát, melyben a nagyapa mesél unokáinak arról, hogy kik voltunk, honnan jöttünk mi, bajaiak, fotósok, a Duna Fotóklub tagjai. Szeretettel és örömmel ajánlom mindannyiunk figyelmébe: fedezzék fel benne a várost, a fotósokat, és talán önmagukat is. (Görbe Ferenc: Baja fotótörténete a kezdetektől 1955-ig. Szerk.: Ligeti László. Duna Fotóklub Egyesület, Baja, 2019. Ingyenes kiadvány. Hozzáférhető a Duna Fotóklub Egyesület klubnapjain és rendezvényein)
