Szabó Áronnal művészeti oktatásról, a köztéri szobrászat jelenéről és jövőjéről
Szabó Áron szobrászművész jelenleg az Eötvös József Főiskola oktatója. 1984-ben született Baján, középiskolai éveit a Pécsi Művészeti Gimnáziumban töltötte, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett diplomát szobrász szakon. Ezt követően a bajai Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskolában oktatott, majd a tanári pályát Pécsett folytatta. Tavaly nyáron tért vissza szülővárosába, ahol azóta szobrászként és művésztanárként tevékenykedik. Az eddigi munkáiról, doktori témaválasztásáról és a köztéri szoboralkotás kihívásairól, valamint az idén ősszel esedékes önálló kiállításáról kérdeztük, amelynek várhatóan az Eötvös József Kortárs Galéria ad majd otthont.
Szettele Katinka
– Mennyi időt töltöttél Pécsett, és hogy jutottál arra, hogy hazatérj?
– Négy évig voltam Pécsett, ugyanis 2017-ben kezdtem el ott tanítani a Művészeti Szakgimnáziumban, de a tavalyi év nyarán, mint említetted, visszaköltöztem, ugyanis felvételt nyertem a Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájába. Döntéshelyzet előtt álltam, mivel akkor már itt Baján, az Eötvös József Főiskolán is tanítottam, és a budapesti állomás már túl sok lett volna. Így elsősorban a három különböző helyszín és időbeosztás nehézsége miatt döntöttem úgy, hogy a pécsi tanítást befejezem, és csak a főiskolai munkámra és a doktori tanulmányaimra koncentrálok.
– Mivel jár egy ilyen költözés egy szobrász esetében?
– Mivel Pécsett nem tartottam fenn szobrászműhelyt, így sokkal egyszerűbben tudtam a költözést megvalósítani. Szerencsére nem kellett egy komplett műhelyt visszaköltöztetnem, mert azt itt Baján építettem ki, tehát az itt maradt. Persze ha a későbbiekben Pécsett maradok, akkor ott kellett volna egy műhelyt kialakítanom. De nem így alakult, helyette visszatértem Bajára, így ez a kérdés megoldódott.
– Ráadásul nem először tértél vissza, hiszen az egyetem elvégzése után több évig Baján működtél.
– Igen, előtte hét évig oktattam a Vizuális Iskolában. Rajzot, festést, mintázást tanítottam majdnem minden korosztály számára, az ovisoktól a felnőttekig.
– Mennyire meghatározó Pécs az életedben?
– A kötődésem tulajdonképp régre nyúlik vissza, hiszen négy évet töltöttem már szakközépiskolásként is a városban, így nagyon sok élmény és benyomás ért szakmai téren. Aztán később, már végzett szobrászként és tanárként visszakerülve nagyon más lett a viszonyom a városhoz. Másképp tudtam kapcsolódni az ottani kulturális lehetőségekhez, eseményekhez. Másrészt ez a négy év nem olyan sok, illetve ennek majdnem a fele a Covid-időszakra esett, ezért úgy igazán nem tudott beindulni ott a szakmai élet. De előtte nagyon izgalmas és pezsgő kulturális életet tapasztaltam Pécsett, amely számomra mindig is inspiráló, motiváló közeg volt.
– Amivel Baja nehezen tudja felvenni a versenyt… Nem bántad meg, hogy hazajöttél?
– Nem, mivel itt több szempontból is a helyemen érzem magam. A főiskolai munka azokat a kihívásokat hozta, amelyekre szükségem volt, és a városhoz is erősen kötődöm. Jól érzem magam ebben a kisvárosi környezetben, és fontos számomra a természet közelsége is. Másfelől, azért itt is vannak kulturális lehetőségek, és van lehetőség akár egy önálló kiállítás rendezésére is.
