avagy karácsonyi menü 2050-ben
Szünder Dezső
Ilyenkor, november végén gyakran vegyes érzések uralkodnak bennem. Egyrészt szívesen írnék Márton-nap kapcsán ludas ételekről, lúdláb tortáról. De mire a lap megjelenik, az már jócskán mögöttünk van. Egy hét múlva kezdődik az advent, hamarosan beköszönt a karácsony, egyelőre mégis nehezemre esik, hogy ezzel a témával foglalkozzam. Azt sem szereten, hogy már október végén tele vannak az üzletek csokoládé Mikulásokkal, november közepétől pedig úgy tűnik, mint ha már másnap lenne szenteste.
Emiatt ezúttal újabb receptek helyett egy rendkívül fontos és aktuális témát boncolgatnék. Már bajai időszakom alatt is fontosnak tartottam azt, hogy mikor mi kerül az asztalomra. Igyekeztem tudatosan, előre vásárolni, otthon olyan ételeket készíteni, melyek többnyire egészségesek, de minden alkalommal jóízűek, egyben élményt, gasztronómiai ízutazást, maradandó emléket adnak. Aztán egy nap arra ébredtem – immár egy Zala megyei kis faluban –, hogy szakács lettem. Munkahelyem pedig a fenntarthatóság egyik hazai élharcosa. Nap mint nap ott dolgozva ismerkedtem meg magam is testközelből e a szemléletmóddal, melynek elsajátítása hosszabb időt igényel. A folyamatot nem lehet siettetni, hiszen az otthoni háztartás után egy másfajta szemlélet, gyakorlat elsajátítása nem egyszerű.
Mit jelent a fenntartható fogyasztás a hétköznapi ember számára? Egy mondatban: felelősségteljes viselkedéssel keressünk különféle, mindig megújuló, aktuális helyzetünknek megfelelő megoldásokat a társadalmi és környezeti egyensúlyhiányokra. A fenntartható fogyasztás szorosan összefügg a termeléssel, az előállított termékek használatával, és azzal, mennyi idő múlva válnak ezek feleslegessé. Feltétele pedig az, hogy egy-egy felhasznált termék, szolgáltatás teljes életciklusát felismerjük és maximálisan kihasználjuk. A használt termékeink nyersanyagai, szállítási, gyártási költségei, csomagolása mind-mind hatással vannak környezetünkre, de ránk is. A fenntarthatóság felé tartó fejlődés olyan út, mely bár biztosítja a jelenlegi igényeinket az élvezhető, teljes életre, mégsem gátolja, hogy ezeket az értékeket, javakat a következő generáció is hasonlóképp élvezni tudja. Bár a fenntartható fogyasztáshoz szükséges változtatás feltételeinek megteremtése a kormányok, civil szervezetek, üzleti vállalkozások feladata, felelőssége, de nekünk, fogyasztóknak is kulcsszerepünk van abban, hogy őket jobb, gyorsabb cselekvésre ösztönözzük a cél elérése érdekében. A világon – még belegondolni is borzasztó – több mint 2 milliárd embernek lenne szüksége többre, mint amihez hozzájut. Ráadásul itt nem csupán olyan extra dolgokról van szó, amelyek nélkül lehet élni. Ugyanis a hiány esetükben azt jelenti, hogy abban szenvednek hiányt, ami a túléléshez szükséges… Közös feladatunk tehát, hogy a következő években a kétszer jobb élet mellett értékes erőforrásainkból fele ennyit használjunk fel. A termelési erőforrások hatékonyabbá tétele mellett ez járulhat hozzá, hogy mindenki egyenlő (de legalábbis igazságosabb) mértékben férhessen hozzá a szükségleteihez. Az étkezés terén sem rózsás a helyzet: a Földön jelenleg több mint egymilliárd ember éhezik, illetve a világ népességének 65%-a olyan országban él, ahol az éhezés okozta túlsúly több embert öl meg, mint amennyi az éhezők száma.
De mi közünk is nekünk mindehhez, egyáltalán ránk tartozik mindez? A válasz erre pedig az: ha mindenki a saját „háza táján jól sepreget”, előbb-utóbb mindenhol rend és tisztaság lesz. Ha pedig valaki a téma nem érdekel, számíthat rá, hogy már a következő nemzedéknek (gyermekeinek, unokáinak) szinte lehetetlen problémákkal kell majd szembenéznie. A kérdést tehát illik komolyan venni. De mit és hogyan tehetünk?
– Ismerd meg a helyi gazdát, termelőt! A találkozás arcot társít az elfogyasztott élelmiszer mellé. Tudjuk kitől, milyen termelési, előállítási mód után helyezünk ételt szeretteink tányérjára. Nagyon szoros lesz a kapcsolat termelő és fogyasztó között, tehát lépjünk bátran oda a kistermelő elé a piacon, kérdezzünk tőle, beszélgessünk vele!
– Egyél szezonális terméket! A helyi, szezonális élelmiszerek megvásárlásával komoly szerepet vállalsz az élelmiszerek szállításával összefüggő gazdasági és környezeti hatások csökkentésében. A pénzed egyenesen a gazdához, közvetlen környezetedbe kerül, nem pedig a multi zsebébe vándorol.
– Haladéktalanul vess véget az élelmiszer-pazarlásnak! Túl az éhezése problémáján, évente közel 1,5 milliárd tonna élelmiszer vesz kárba, végzi a kukában. Az oktalan és értelmetlen pazarlást az étkezések előre megtervezésével, étteremben kis adagok kérésével, a felesleges élelmiszerek eladományozásával segítheted elő. Pénztárcádnak és környezetednek is hasznos lehet, ha tudatosan vásárolsz: a kevésbé szép, közeli lejáratú alapanyagok felhasználása olcsóbb, mint egy tökéletes, prémium minőségűnek kinéző, ám olykor agyonpermetezett, több tízezer km-ről származó terméké. Légy kreatív az ételek elkészítésekor, a mindenképpen megmaradó élelmiszereket pedig hasznosítsd komposztálással.
– Népszerűsítsd az egészséges életmódot! Földünkön közel 2 milliárd ember elhízott vagy túlsúlyos. A felesleges fogyasztás csökkentése az ő táplálkozási szokásaik megváltoztatásával is csökkenthető, ráadásul életminőségük is javul ezzel. Fontos a megelőzés is: aki rendszeresen sportol, vonjon be még egy embert, az pedig még egyet… Aki már tudatosan étkezik, az mutasson példát erre mindenhol: otthon, vendégségben, étteremben, nevelje erre gyerekeit. Erősítse bennük, hogy nem a gyorsétterem a menő, hanem az odafigyelő, magunkat és környezetünket építő táplálkozás, vállalkozás.
– Légy elkötelezett a mezőgazdaság ellenálló-képessége ügyében! Napjainkban az élelmiszer-termelés nagy részét takarmányozásra és üzemanyagok előállítására fordítják. A sok helyütt zajló, nagyvállalatok érdekeit szolgáló földfoglalások, vásárlások az élelmiszer-ellátás bizonytalanságát, kistermelők elvándorlását, konfliktusokat, környezeti pusztítást és vízveszteségeket okoznak. Hétköznapi emberként persze annyit tehetünk, hogy ha lehetőségünk van, ne multitól, nagykereskedőtől, hanem kistermelőtől vásároljunk.
– Főzz és egyél helyi növényeket! A mungóbab, borsó, csíra sokak számára ismeretlennek lehet, de ezeket a világon mindenütt kisbirtokos gazdák termesztikt. Becsüljük meg a hasonló, még létező élelmiszereket, mert sajnos a Föld genetikai erőforrásainak háromnegyede mára kihalt, és egyes előrejelzések szerint 2050-re a maradék harmad is eltűnik.
– Vásárolj vagy termelj bioélelmiszert! Testünk és természeti erőforrásaink védelme érdekében ezen élelmiszerek termelésével, de már vásárlásával is elősegíthetjük erőforrásaink védelmét.
– Tarts minden héten legalább egy húsmentes napot! A marha- és a sertéshús előállítása során a hatalmas mértékben vesszük igénybe Földünk vízkészletét, melyre sok helyütt égető szükség lenne. Ezért meg kell fontolnia mindenkinek az elfogyasztott hús mennyiségét és fajtáját. Ugyanis fél kg marhahús előállításához 6800 liter, míg ugyanennyi sertéshús előállításához 2200 liter vízre van szükség.
– Légy szakács! (no, szó szerint…) Főzz otthon, használd otthoni erőforrásaidat gazdaságosan. Az otthoni ételkészítés közösségi, családi élmény lehet, egyúttal a gyerekeket is neveled, tanítod vele – honnan származik az alapanyag, hogyan készül a kedvenc ételed, stb. Hívj vendégeket, a közös vacsorák alatti hasznos beszélgetések másokat is inspirálhatnak. Nem kell semmit erőltetni, csak mondd el, te hogyan, mit csinálsz, adj tippet, ötletet, de csak ha kérik, és nyitottak rá.
– Gondold át a fogyasztandó étel valódi költségét! Csupán ár alapján az olcsó éttermek, a gyorsétteremláncok szinte mindig nyernek a helyi vagy a bioélelmiszerrel szemben! De csupán az árcédula nem képes elmesélni a teljes történetet: a minden területre kiterjedő költségszámítás teszi lehetővé, hogy megértsük és átlássuk, hogy a gyorséttermi ételek előállítása mennyi költséggel, erőforrásra felhasználásával jár (beleértve az antibiotikomokat, műtrágyákat, szállítási költségeket is).
– Ismerd meg és támogasd a családi gazdálkodókat! Kis létszámuk ellenére fontos szereplői ők a munkahelyek teremtésének, az egészséges termékek előállításának, fellendítik a helyi piacokat, közben védik természeti erőforrásainkat is. Ha tőlük vásárolsz, e célok elérésében magad is szerepet vállalsz.
– Biztosítsd a tudásod megosztását generációk között! Az idős embereknek sokszor kihívásokkal kell szembenézniük az egészséges élelmiszerekhez való hozzájutás kapcsán. Segítsd őket azzal, hogy tanácsot adsz, vásárolsz helyettük. Ők is adhatnak tanácsokat családi gazdaságodat érintő kérdésekben. A tapasztalatokat, elért eredményeket oszd meg velük és gyermekeiddel is, így biztosítva a folytonosságot és fenntarthatóságot.
Mindezek alapján milyen is lehet az ünnepi menü 2050-ben? Úgy látom, hogy pulykasült lesz az asztalon. Hogy mellette még mi lesz, rajtunk is múlik.
Ma, egy egy háború is okozta gazdasági válság idején csak cselekedve tehetünk azért, hogy joggal reméljük, hogy a következő generáció is élhető bolygón éljen. Egyéni cselekvéssel, mégis együtt lehetünk az a generáció, mely megoldásokat találhat a bolygó, illetve a rajta élő emberek táplálására. „Néha egy nemzedékre hárul, hogy nagy legyen” – írta Nelson Mandela. Legyünk mi ez a nemzedék! Áldott ünnepvárást mindenkinek!
