Baja köztéri szobrai 6
N. Kovács Zita
„A Hüvelyk Matyi szobor talán a legjobb példája annak a bájnak és humornak, ami Telcs természetében volt, és amely kvalitások visszatükröződnek minden munkáján. A kis Hüvelyk Matyi, ki hatalmas csizmával lép előre, a kis pufók parasztgyerek egy keveréke a valóságnak és mesének, amire csak Telcs volt képes.” – írja egyik levelében Mészáros Andor építész, Telcs jó barátja.
Telcs Ede Baján született 1872. május 12-én, iskoláit azonban már részben Szabadkán végezte. Emlékirataiban, amelyeket nem a nyilvánosság számára szánt, szeretettel emlékezik iskolaéveire, egykori tanítóira, tanáraira és sokszor küzdelmes, de sok derűvel meg csínytevésekkel is átitatott gyerekkorára. Tehetsége, művészeti érdeklődése korán jelentkezett, sok mindent ellesett a környezetében, a Bácskában élő iparosoktól, s több helyen való próbálkozás után Bécsben végezte a Képzőművészeti Akadémiát. Jó alkalom volt ez számára, hogy megismerkedjen a Monarchia bécsi szellemiségével, írókkal, művészekkel (és tanuljon is tőlük ). Európai műveltsége itt alapozódott meg. Első sikerei is Bécshez fűződnek, de az elismerések később más nemzetközi fórumokon és természetesen itthon sem maradtak el. Telcs tehetséges, érdeklődő és nyitott ember volt, ezért a hazai művészkörökkel, tudományos szakemberekkel korán kapcsolatba került. Tehetségét eleinte Izsó Miklós hatását is tükröző figurális alkotásokban, „meghatóan emberi” népi ihletésű munkákban, majd kisplasztikákban, síremlékekben, éremművészetében mutatta meg.
A Bácskából indult, de valódi európai utat bejárt szobrász- és éremművész 20. század első felét átívelő impozáns életműve a historizmus fénykorában született. Sokoldalú szobrászati tevékenységet folytatott: portrékat mintázott, historizáló zsánerszobrokat, architektonikus műveket, díszítőplasztikákat, síremlékeket készített. Monumentális köztéri emlékművei: a kecskeméti Kossuth-szobor, Kallós Edével közösen a budapesti Vörösmarty-szoborcsoport, a Városligetben Alpár Ignác szobra, a Millenniumi emlékművön Szent László és III. Károly szobra. A magyar éremművészet megteremtője volt, egész éremnemzedéket nevelt fel. Még életében, 1948-ban a Türr István Múzeumnak ajándékozta szobrait, plakettjeit, festményeit, személyes tárgyait, dokumentumait.
Telcs szobrászatának vissza-visszatérő eleme a gyermek. A bécsi akadémián készült első munkája is egy Madonna-kompozícióra emlékeztető anya-gyermek plasztika volt. Gyermekábrázolása leggyakrabban egészen kicsi, karon ülő, puttószerű, ritkábban (mint a köztéri szoborként felállított Hüvelyk Matyi esetében is) a gyermek alakja kicsit idősebb vonásokat ölt. A zsáner-, mitológiai, vallási témájú szobrok gyermekalakjainál jóval sajátosabbak gyermekportréi, amelyek modelljéül a hozzá közel álló családi barátok gyermekei szolgáltak. Legismertebb páros gyermekportréja Hubay Jenő hegedűművész, zeneszerző, a Zeneakadémia főigazgatója fiairól, Hubay Andorról és Tamásról 1902-ben készített márványszobra. Telcs később Hubay Andor mestere lett, aki az 1920-as években a Herendi Porcelángyárban vezető beosztásban dolgozott. A porcelángyár megújulása ebben az időben indult, Hubay Andor pedig meghívta Telcs Edét művészeti tanácsadónak. Valószínűsíthető, hogy ennek köszönhető Telcs Hüvelyk Matyijának színes porcelán változata is. Egy lexikonban lényeglátóan így emlékeznek róla: „Herend kisplasztikai alkotásain hosszú ideig nyomát találjuk Telcs művészetének, amelyet mindig a tiszta körvonal, a sűrített forma, a mindennapi élet aprólékos megfigyelése jellemez.”
A portré jellegű művektől eltávolodva Telcs Ede időről-időre visszatért a köztéri, monumentális műfajokhoz. Emlékmű- és síremlékszobrászata mellett köztéri és épületszobrászati munkákkal, kutak készítésével is hozzájárult az ország több pontján a városkép díszítéséhez.
A két világháború között Budapesten előszeretettel helyeztek el a játszótereken a gyerekek fantáziájához közel álló szobrokkal díszített kutakat. Ennek a törekvésnek mentén kapott felkérést 1932-ben Telcs Ede, hogy a korábban több kiállításon (többek között 1938 februárjában a Nemzeti Szalon tavaszi kiállításán) nagy sikert aratott Hüvelyk Matyi kisplasztikáját díszkút céljából megmintázza. A művész 1932 őszére készült el a szoborral, amelynek bronzba öntése és felállítása 1933-ban történt meg. A mesehős alakja a Mészáros Andor építész által tervezett, nyolcszögletű talapzaton állt, amelyet kagylódíszítésű, kerek medence vett körül.
Telcs Ede önéletírásában olvasható, hogy a Hüvelyk Matyi-szobrot, „mely a mesebeli kis legényt árvalányhajas kalappal, magyar nadrágban és a hétmérföldet lépő csizmájában ábrázolta félig a mesebeli alakból, félig a valóságból gyúrtam össze a kis figurát, mely oly népszerűségre tett szert, hogy azt bronzban és terrakottában is kiviteleztem, sőt később a herendi gyár porcelánban is forgalomba hozta. A Főváros pedig a városmajori gyerekjátszótér részére megrendelte nálam Hüvelyk Matyi kútszobrát, amit barátommal és volt tanítványommal, Mészáros Bandival – ki az architektonikus munkát végezte – meg is csináltuk, s az még 1932-ben felállításra is került, de sajnos a második világháború folyamán, illetve Budapest ostrománál elpusztult.” (Az 1932-es évszámra valószínűleg rosszul emlékezett.)
Ez a hír szerencsére nem volt igaz, de ezt Telcs Ede nem tudhatta, hiszen 1948-ban meghalt. A szobor a második világháborúban – pontosabban az ostrom alatt – ugyan valóban megsérült, talapzata teljesen elpusztult, a Fővárosi Emlékmű Felügyelőség azonban a szobrot restauráltatta, és 1954-ben a Fővárosi Vidámparkban helyezte el. Erről azonban nem mindenki tudott, többek között dr. 
Solymos Ede, a Telcs-hagyatékot őrző bajai Türr István Múzeum igazgatója sem. A múzeum adattárában őrzött levelezésből (TIM A 381.72.) Hüvelyk Matyi vándorlásának érdekes stációit ismerhetjük meg:
A Rádió és Televízióújság 1972. május 15-21. számában jelent meg dr. Solymos Ede levele, amelyben egy esti mese kapcsán Telcs Ede születésének 100. évfordulójáról emlékezett meg: „Kedves Tévémaci! Május 5-én este sokezer gyerekkel együtt hallgattad a mesét arról a Hüvelyk Matyiról, aki a háború előtt szobor formában a Városmajorban állott. Mellékelten megküldöm fényképét, mely a gipsz-változatról készült, s melyet a bajai Türr István Múzeumban láthatsz. A szobor alkotója Telcs Ede 100 évvel ezelőtt, 1872. május 12-én született Baján. A századik évfordulót most ünnepli meg a város, s az ünnepség rendezői a felnőttek segítségével éppen – a gyerekek. Telcs Ede egy szegény cipész fiaként, akárcsak Hüvelyk Matyi nekivágott a világnak, hogy művész legyen. Sok nehézség, sok küzdelem árán vívta ki helyét. Ő alkotta többek között a Vörösmarty szobrot, a városligeti Alpár Ignác szobrot, s a magyar éremművészetnek is egyik megteremtője volt. Az évforduló alkalmából, úgy érzem, ezt is el kell mondanom a mese mellé. Sok szép mesét kíván: dr. Solymos Ede múzeumigazgató, Baja.”
Erre a levélre érdekes módon több választ is kapott az olvasóktól. Leszkay András arról tájékoztatta, hogy az elhangzott mese Karácsony a Városmajorban címmel a Dörmögő Dömötör 1969. decemberi számában jelent meg. Írója, Endrényi Magda az 1972. év elején hunyt el, a szerkesztőség, az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat azonban elküldte a bajai múzeum számára a kiadványt.
A publikáció megjelenését, tehát 1972-t megelőzően a bajai múzeumban úgy tartották nyilván, hogy a városmajori Hüvelyk Matyi-szobor a II. világháború alatt megsemmisült. Tóth Imre és Debreczeni László fényképes levelükben azonban arról értesítették dr. Solymos Edét, hogy a szobrot a Vidámparkban látták. A levelezésből tudjuk azt is, hogy a Fővárosi Emlékmű Felügyelőség tájékoztató levelet küldött a bajai múzeumba arról, hogy a szobor talapzata a háborúban megsérült, de a főváros kijavíttatta, és 1954-ben a Vidámparkban helyezte el.
Pál Sándorné leveléből megtudtuk azt is, hogy a szobor modellje, Horn Gyuri volt, akit 1930-ban 5 évesen szépen felöltöztetve vitt el édesanyja, Babos Imréné a szobrászhoz modellként. Pál Sándorné nagy tisztelettel emlékezett a Telcs Edénél töltött órákra, elmondása szerint fia 20 éves korában sajnos a háború áldozata lett.
Az adattári dokumentumokból az is megismerhető, hogy a Hüvelyk Matyi-szobor változatai közül (amelyek a Türr István Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében 69.5.21–24. leltári számokon kerültek nyilvántartásba) egy gipszmintáról 1974-ben bronzból újra kiöntötték a szobrot (a bronzanyagot Krammer József mérlegkészítő ajándékozta hozzá), s az 1970-es évek közepén az alkotást a Kölcsey út mellett épülő lakótelepen helyezték el. Hüvelyk Matyi bajai szobra ma is itt áll.
Hüvelyk Matyi kálváriája azonban nem ért véget a hetvenes években. A Vidámparkból 1981-ben a szobrot visszahelyezték egykori helyére, a Városmajorba, ahonnan 1997-ben ismeretlen tettesek, valószínűleg színesfém-tolvajok ellopták. Baja Város Önkormányzatát 2007-ben kereste meg a Magyar Képző- és Iparművészeti Lektorátus azzal a kéréssel, hogy a bajai szoborról mintát vehessenek. A gipszminta készítésének céljából Hüvelyk Matyit néhány hónapra Budapestre szállították, ahol ezúttal Fáskerti István szobrász az egykori kúttal együtt (nehogy újból lába keljen) kőbe faragott változatban készítette el.
