Mayer János
Évek óta tervezem, hogy elutazom a csehországi Vizovicébe a Masters Of Rock nevű fesztiválra. Vagy húsz éve figyelve azt látom, hogy a fellépők névsorát mintha nekem állították volna össze; minden évben sok kedvencet találok köztük, ráadásul mindig is úgy hírlett, hogy az árak sem a nyugati és skandináv vendégek pénztárcájához vannak szabva, és a visszhangok is mindig igen jók voltak. Csak hát ez a rockünnep időben szinte mindig egybeesett a bajai halászléfőző fesztivállal (korábban népünnepéllyel), és azon mégiscsak illett jelen lenni, főleg amikor lapunkat még meghívták némely protokollrendezvényre is.
Idén viszont eldöntöttem: kedvenc zenéimé a prioritás, és már decemberben lefoglaltam a jegyeket és a szállást Vizovicébe, nehogy meggondoljam magam. Nem is elsősorban azért, mert a 40 éves jubileumát ünneplő Europe lesz az egyik főzenekar, és több más ígéretes csapat is fellép, hanem azért, mert – valljuk be – az utóbbi évtizedben kicsit bizony „kiszerettem” a halászlé ünnepéből. (Az ételből nem, azt továbbra is imádom, és nemcsak azért, mert egy lokálpatrióta lap főszerkesztőjeként ezt illik mondani.) Régóta azt érzem ugyanis, hogy ami igazán jó volt ebben a júliusi hétvégében, az eltűnni látszik; amit pedig nem szeretek benne, az lesz a fősodor. A zenei kínálat nagy része hosszú ideje olcsó tömegigényeket szolgál ki, a fellépők nagy részét bármely más nyári fesztiválon meg lehet tekinteni. (Hogy az én ízlésemet kevésbé szolgálják ki, az mellékes.) Az igényes kísérőprogramok szinte teljesen eltűntek, pedig talán azokra a Bajára (haza)látogatókra is gondolni lehetne, akik nem kizárólag ivászattal, vurstlival és önfeledt bulizással töltenék ezt a hétvégét, hanem esetleg magasabb kultúrát is fogyasztanának.
Pedig vannak erre is jó példák: az augusztusi Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozatából sem hiányoznak a nagy koncertek, de ott szinte minden egyes magyar érdekeltségű kiskocsma, étterem és kulturális intézmény is részese a rendezvénynek: az egyikben irodalmi pódiumbeszélgetés, másikban filmes klub, a harmadikban sportos találkozó zajlik, és egymást érik a városismertető séták (mondjuk, a Házsongárdi temetőben), igényes gyerekprogramok, közönségtalálkozók, gasztronómiai rendezvények. Persze mondhatjuk, hogy az egy nagy, egyetemi város, komoly vonzáskörzettel, de ha magyar lakosságának számát nézzük, akkor az nem is olyan sokkal több, mint Bajáé. Az itteni szervezőket a legszívesebben elküldeném egy továbbképzésre a „kincses városba”, hogy lássák: nem csak a pénzen múlik minden. Mert ha csak a Bajáról elszármazott hírességek, helyi büszkeségek kapnának kicsivel több nyilvánosságot, már abból is izgalmas események születhetnének.
Most persze új csapat kezébe került a szervezés, adjuk meg az esélyt a bizonyításra. Ezzel együtt sokáig úgy gondoltam, hogy bárki is lesz a szervező, én ebből idén kimaradok. Egészen addig, amíg nem tudatosult bennem a vizovicei fesztivál dátuma (július 13-16.). Vagyis: egy héttel a halfőzőfeszt után! (Július második hétvégéje nem mindig egyformán jön ki.) Tehát végül mégiscsak helyben leszek, amikor fellobban a láng a bográcsok százai alatt.
Az eddig nyilvánosságra hozott halfőzős program azonban így sem hozott lázba: sok a bóvli és kevés a tartalom. Kövezzenek meg érte, mégis azt mondom: ezt a rendezvényt ideje volna teljesen újragondolni! Az élő hagyományoktól egyáltalán nem idegen a változás, és ha azt akarjuk, hogy a halászléfőző fesztivál igazi bajai brand legyen, akkor azt igényes, máshol meg nem található tartalommal kellene megtölteni. Sokan csak ilyenkor látogatnak városunkba, de ha azt szeretnénk, hogy maradandó élményekkel távozzanak, akkor olyat kellene nyújtani nekik, amit csak itt élhetnek meg. Sok reményt nem látok arra, hogy 2023-ban ez másképp lenne. Ezért aztán számomra alighanem marad ez a különös állapot: az ünnep velem zajlik, de igazából nélkülem.
