2020. július-augusztus

Étkezések hús nélkül

Szünder Dezső

Az idei tavaszkezdetre bizonyára mindenki jól emlékszik… El lehet-e felejteni, hogy jól megszokott mindennapjaink bár mindig kissé változó, de zömmel állandó ritmusa egy csapásra, egyik napról a másikra megváltozik?! Amikor az ember egy nagyobb változás előtt áll, el sem tudja képzelni, mi vár rá. Bevallom, magam is így voltam ezzel. Egyáltalán nem kényszerből, vásárlási lázból vagy félelemből, de éppen az említett kora tavaszi napokon sikerült a mélyhűtőt feltölteni finomabbnál finomabb húsfélékkel. Ezért sem gondoltam, hogy az előttünk álló néhány hónap gondot fog okozni – és így is lett. Mostanában azért szükség lenne már egy jó hentesre, azon megszokott és megszeretett arcokra, akik a piacon sokunkat ellátnak ilyen termékekkel. Erre most éppen nem a pandémiás helyzet miatt kell várni; egészen más, sokunk által ismert okai vannak.

Amíg pedig a helyzet nem rendeződik, mindenki úgy próbálja a kissé csökkentett választékot pótolni, ahogy tudja. Ki másik hentest keres vadul, ki megelégszik a kisebb-nagyobb boltok húskínálatával, ki pedig megpróbál néhány napot hús nélkül is kibírni. Azt gondolom, ez utóbbi sem olyan nagy ügy. Aki pedig kételkedik ebben, annak különösen ajánlható a nyári nagyszünet előtti utolsó Honpolgár-szám következő néhány sora.

Amikor húsmentes ételről beszélünk, nagyok sokakban felmerül a tévképzet, hogy azok nem finomak, nem laktatók, nem esnek jól – jó-jó mind, de hiányzik belőlük a hús stb. Az alábbi recepteket elolvasva és elkészítve bízom benne, hogy lesz olyan, aki ezt a véleményt átértékeli, vagy legalább elgondolkodik róla. A hús nélküli ételek élvezeti értékét pedig csak az tudja megítélni, aki elkészíti, megkóstolja azokat. Tegyenek így Önök is!

Ricottás-spenótos cannelloni

1 evőkanál olívaolajon futtassunk meg 2 gerezd apróra vágott fokhagymát. Dobjunk rá 300 g megmosott, néhány vágással összevágott spenótot vagy bébispenótot egészben, és fonnyasszuk meg. Egy nagyobb tálba öntsünk 250 g ricottát (bátran helyettesítsük áttört túróval), és öntsük rá a kissé kihűlt spenótos keveréket. Fűszerezzük sóval, borssal, kis szerecsendióval. Töltsük meg a cannelloni tésztákat a töltelékkel, kb. 10 darab lesz belőle.

Készítsünk paradicsomszószt: 1 evőkanál olívaolajon pároljunk meg két, apróra vágott fokhagymát és egy kis darabokra vágott vöröshagymát. Öntsük fel 400 g konzerv darabolt paradicsommal és 7 dl passatával. Fűszerezzük sóval, borssal, bazsalikommal, oreganóval, és főzzük kb. 30 percig. Botmixer segítségével pürésítsük.

Egy tűzálló tálat kenjünk ki olívaolajjal, az alján kenjünk szét 1-2 evőkanál paradicsomszószt. Helyezzük el a tál alján a megtöltött cannellonikat, öntsük rájuk a szószt, szórjuk meg a tetejét bőven parmezánnal. Melegítsük elő a sütőt 200 ºC-ra, és süssük az ételt fél óráig. Ha kész, kicsit hagyjuk hűlni, és már tálalhatjuk is.

Rakott kel gombapörkölttel

Egy kb. 500 g súlyú kelkáposzta külső leveleit szedjük le, és dobjuk ki. A megmaradt kelt szedjük leveleire, középső vastag erét vágjuk ki, mossuk meg alaposan. Tegyünk fel forrni vizet 2 evőkanál ételízesítővel; ha gyöngyözve forr, akkor tegyük bele a leveleket, és lassú tűzön főzzük 20 percen keresztül. Öntsük le róla a vizet, tegyük félre.

Főzzünk meg kétszeres mennyiségű vízben rizst. Lehet barna, fekete, fehér vagy akár ezek keveréke is.

Készítsük el a gombapörköltet: kis olajon pároljunk meg 1 nagy vöröshagymát, 2 gerezd apróra vágott fokhagymát. Tegyünk bele 1 db apróra összevágott paradicsomot, fűszerezzük sóval, borssal. Szórjunk rá 2 teáskanál pirospaprikát, keverjük el, majd adjuk hozzá a megmosott, vékony szeletekre vágott 250 g csiperkét. Öntsük fel kevés vízzel, főzzük 25-30 percet. A pörköltbe keverjük bele a főtt rizst, fedjük le, és hagyjuk állni 10 percig, hogy a rizs az összes nedvességet magába szívhassa.

Egy hőálló tál alját és oldalát kenjük ki olajjal, terítsük az aljába a megpárolt kelleveleket (a szebbeket a tetejére tartogassuk). Merjük rá a rizses gombapörköltet, simítsuk el, majd borítsuk be a maradék levelekkel. Keverjünk ki 300 g tejfölt 1 tojással; sózzuk, borsozzuk, majd simítsuk el a leveleken. Tegyük 180 ºC-os sütőbe 30-35 percre, amíg a tetején lévő tojásos tejföl el nem kezd barnulni. Tálaljuk frissen, egy pohár száraz fehérborral.

Provence-i zöldspárgás újkrumpli

Alaposan megmosunk 750 g újkrumplit, a nagyobbakat negyedeljük, az apróbbakat felezzük. Sós vízben feltesszük főzni, 5 percet főzzük, leszűrjük, szétterítjük, hagyjuk kihűlni. A krumpli főzővizében 5 percet előfőzünk 300 g zöldspárgát, leszűrjük, jeges vízbe tesszük 1 percre, majd leszárítjuk. Félbevágunk 200 g koktélparadicsomot, 2 gerezd fokhagymát apróra vágunk. A krumplit, paradicsomot, fokhagymát és a spárgát olajjal kikent hőálló tálba tesszük. Kikeverünk 3 dl 30%-os tejszínt 3 db egész tojással, sóval, borssal, kakukkfűvel ízesítjük, és a zöldségekre öntjük. Feldarabolunk apró kockákra 150 g friss kecskesajtot, majd egy kis maroknyi kapribogyóval együtt a zöldségekre szórjuk. 180 ºC-os sütőben 40 percet sütjük, frissen tálaljuk.

Aki ügyes, még talál a piacon, boltokban az évtől már búcsúzó spárgából, használja ki a lehetőséget! A spárgával együtt pedig egy kis időre magam is búcsúzom a kedves Olvasótól, a nyári szünet után azonban ízletes őszi receptekkel térek majd vissza. Egyenek jót, legyenek jól; jó étvágyat, szép nyarat kívánok!

Keserédes lakótelepi vigasságok a Kádár-korszakból

Lex Orsolya

Remek időzítéssel – a szerző halálának éppen tizedik évfordulóján – erős színjátszó gárdával mutatta be a bajai Rábl Színpad Dely Géza rendezésében Békés Pál A női partőrség szeme láttára című vígjátékot az idei év tavaszán a Szent László ÁMK Dísztermében. A komédiát korábban (2012-ben) már láthattuk a Rábl Színpad előadásában, de egészen más szereposztásban s más helyszínen. A csapat akkor is remekbe szabott volt, ám a helyszínváltás jót tett, s még megfelelőbb teret biztosított e komédia előadásához, hiszen az egy szobában két részben játszódó történet egy lakótelepi lakás egyetlen helyiségében játszódik. A 2012-es helyszín (a Bácskai Kultúrpalota nagyterme) a maga hatalmas tereivel néha-néha kizökkenthette a közönséget az egyébként akkor is remekül megalkotott színházi közegből, ám a mostani térben minden adva volt ahhoz, hogy a 70-es, 80-as évek magyar „valósága” rabul ejtse a közönség figyelmét az előadás időtartamára.

Békés Pálról tudjuk, hogy igen kedveli az efféle lakótelepi közeget (Lakótelepi mítoszok, Csikágó, A kétbalkezes varázsló). A külső szemlélő számára elsőre talán egyhangúnak tűnő, mégis temérdek mítoszt, titkot rejtő közeg ez. A „Nagy Pesti Kőrengeteg”, a szürke paneldzsungel hihetetlen történetek, titokzatos figurák otthona lehet, ha megfelelő fantáziával, humorérzékkel bír az olvasó és nézőközönség.

A történet kerete roppant egyszerű: Torda Milán író, fordító válását követően egy lakótelepi, tanácsi bérlakásba költözik, ahol rögvest váratlan dolgokkal találkozik. . A darab színpadképe is ehhez igazodik, kihasználva a hagyományos dobozszínpad és a tulajdonképpen aprócska tér adottságait. A színpad hátsó egységét részben még ki nem pakolt kartondobozok töltik ki, melyekből a későbbiekben a főszereplő több-kevesebb sikerrel alkalmi ajtót rögtönöz, hogy megkímélje magát az állandó zaklatástól. Szintén a hátsó térbe, de a nézők számára remekül kiemelve áll az ominózus bejárat (fekete függönyök által minden oldalról közrefogott világos színű, ajtókeret) melynek sötétjéből, újra meg újra előbukkan valaki. Jól eltalált rendezői és színészi munkának köszönhetően az üres ajtókereten történő belépések mindig hangsúlyosak.

A jól elhelyezett belépőnek az előadás ritmusában is szerepe van, hiszen ez az egyetlen ajtó, az egyetlen járás (a takarásból a játéktérbe való bejutás lehetősége) a színpadon. Amikor kicsit alábbhagy a pörgés a deszkákon, tekintetünk rögvest az ajtókeretre röppen, mert érezzük, hogy most már valakinek fel kell bukkannia. S így is lesz! Persze a bal oldalt elhelyezett ablaknak is jut egyszer-egyszer szerep, de nem ez a jellemző! A színpadi előtérben az ötletesen, sráglikból s egy rájuk helyezett nagyobb deszkalapból kialakított íróasztalt helyeztek el, melyen szótár és s írógép látható. Ennyi elegendő is szimbolikusan az író, fordító munkájához. Az előtér jobb oldalán, jól látható helyen – hiszen igen fontos szerepe van – áll az asztalka, melyen a vezetékes, tárcsás telefon oly gyakorta szólal meg az előadás alatt. A többi tárgy a színpadon esetlegesen van elhelyezve. E jól eltalált színpadképpel nyit a darab, s ezen az előadás során komolyabb változtatás nem is történik.

Torda Milán tehát éppen csak átlépi új otthonának küszöbét, máris izgalmas események fogadják. Igen hamar rá kell döbbennie, hogy lakása bizony amolyan átjáróház, rögtönzött váróterem, telefonközpont, kocsma, kisállat-kereskedés, nappali melegedő …attól függően, hogy éppen ki tér be hozzá egy italra, egy jó szóra, egy injekcióra, egy szundításra, egy telefonálásra. Így azután ebben a lakásban sok mindent lehet, de nyugodtan dolgozni, amit a főszereplő leginkább szeretne, bizonyosan nem.

Az ajtótlan tanácsi lakásban – kezdetben még a főszereplő legnagyobb meglepetésére – a sorjában, előbb egyedül, később már csoportosan is felbukkanó fura figurák teljes természetességgel, láthatóan jól megszokott módon jönnek-mennek. Nem is csoda, ha a lázasan dolgozni igyekvő írót hamarosan az őrületbe kergetik a lakóközösség tagjai, s a be-betévedők. A főhős egyébként a darab idején éppen egy aviatikai szakszöveg határidős fordításán dolgozik, s az alkalmas magyar szavakat keresgéli, hogy a szöveg végre tökéletes egésszé állhasson össze, ám sehogyan sem sikerül neki egy bizonyos szó megmagyarítása. (Erre utal a darab címe – a szerk.) Így egy leginkább megfelelő magyar ige lázas keresgélése közben zavarják meg először a ház lakói.

A szenvedélyes természetű, szerepe szerint férjezett Mihócs Lídia alakját Szemesi Csenge öltötte magára, akinek igen jól áll ez a karakter. Vörös ruhában, meglehetős kacérsággal, s minden egyéb praktikával igyekszik felkelteni a lakóközösségbe újonnan érkező férfi érdeklődését. Hol zokogással, hol filozofikusnak ható rövid szónoklataival, hol magánéleti problémáinak részletezésével próbálja fenntartani az új lakó figyelmét. Nyilván azért éppen az övét, mert a régi lakók már jól ismerik mindezen praktikákat. Csenge láthatóan jól érzi magát e csinos, nőies, remek játéklehetőséget biztosító karakter bőrébe bújva.

A Lídia férjét (Mihócs Nándor) alakító Kovács Martin ügyesen adta a méltán féltékeny, azonban roppant egyszerű, mackónadrágos, pacskeros, izomagy szerepét, aki egyik alkalommal elbődülve, szitkozódva, máskor épp a viselkedéséért elnézést kérve járja a lépcsőházat csinos kis felesége után nyomozva. Kovács Martin igen jól megtalálta karakterének jellemzőit mind taglejtésben, mind hanghordozásban, így jó szívvel sarkallnám még erősebb, bátrabb színpadi játékra, jelenlétre.

A Lídiával együtt Milán kegyeiért ringbe szálló, nem túl okos, de annál lelkesebb, lelkiismeretes, rendkívül önzetlen Petronella nővér figuráját Szabó Dorina alakította. Szereplő és szerep esetükben jól láthatóan kedveli egymást, de érzésem szerint e karakter még valamivel több harsányságot elbírt volna.

A fent említett Petronella nővér s a ház lakói közül éppen soros személy állandó felügyeletét igénylő, de tulajdonképp a szükséges erők együttállásakor teljes önállóságra képes, zebrapinty-tulajdonos Grósz nénit Mihálovics Réka remek alakításában ismerhettük meg. Boszorkány vagy magatehetetlen öregasszony…? Réka eltalált alakításának köszönhetően ez már örök rejtély marad.

Égi Csenge szépen él a vak Dorzs Emília figurája (az eredeti darabban egyébként Dorzs István) által kapott izgalmas karakter lehetőségeivel. Néha igazi utálni való szomszéd, (köcsögszomszéd), fancsali, merev, belekötős, akinek soha semmi nem felel meg, néha pedig sajnálatra méltó, magányosan élő emberként látjuk őt. Nem mellékesen tőle tudjuk meg hogy az ajtó egyszerű, ám korántsem hétköznapi oknál fogva hiányzik. Az előző lakó, a vén Pösner bácsi kihűlt tetemét, ugyanis egyéb megfelelő eszköz híján, a lakás leakasztott ajtaján vitték le a hatodikról a hullaszállítók.

Éber Kata punk Sacija már első felbukkanásának pillanatában könnyekig kacagtatja a nagyérdeműt, s ez játékát még erőteljesebbre tüzeli. Már puszta jelenléte is nevetést vált ki a közönségből, holott szívünk mélyén tudjuk jól, hogy léthelyzete alapvetően tragikus. Kata a zsaruktól rettegő, gyógyszerért, alkoholért, drogokért remegő hajléktalan figurájának, komédiához mért minden lehetőségét kiaknázza.

Kisebb szerepet kapott a darabban Mészáros Ildikó, aki szép angolsággal beszélő jövőkutatót alakít, s amolyan abszurd fordulattal, ám különösebben senkit sem meglepve, egyenesen a televízióból érkezik Torda lakásába. Mire a darab erre a pontra ér, már megszoktuk, hogy ebben a lakótelepi, furcsaságoktól nem mentes lakásban bárki, bármikor felbukkanhat.

Szintén villanásnyi ideig látjuk a szereplők sorában a gyászhuszárként színre lépő Molnár Kristófot, akit talán még kicsit zavarba ejt a színpadi jelenlét, ám ennek ellenére rátermetten kezeli az általa alakított figurában rejlő két személyiséget.

A Torda Milán főszereplőt alakító Tóth Dániel roppant fegyelemmel, figyelemmel végig a színpadon van, ami valljuk be, középiskolás diák létére nem kis teljesítmény. Egy pillanatra sem esik ki szerepéből, melyben egyértelműen közre játszik biztos szövegtudása. Jól áll neki ez a karakter, abszolút összeszedetten mozog a szerepben. Érezhető játékán, hogy amikor a közönség jól reagál egy-egy megmozdulására, az mindig újabb lökést, tüzet ad neki a játékhoz. Ez is forrása lehet annak, hogy az előadás végéig magasan tudja tartani játékának energiaszintjét. S bár nem tipikus nőideál, a színpadon érte rajongó hölgyeknek s a határozott színészi játéknak köszönhetően a huszadik percben már magunk is szívesen kötnénk neki pulóvert, ahogyan azt Petronella nővér teszi..

Külön említést érdemel a történetet lezáró dramaturgiai csavar. Az eredeti Békés-komédia ugyanis már korábban véget ér, amikor is Torda Milán rátalál a megfelelő állítmányra, s ezzel egyidejűleg be is fejezi aktuális munkáját. Mindez persze éppen abban a pillanatban történik, amikor a legnagyobbnak hat a káosz, hisz épp mindenki a lakásában téblábol.

A dramaturgiai változtatással, a színház a színházban, játék a játékban fordulattal máshová zár, mint az eredeti darab, s újabb jelentésréteg rakódik az eddigiek fölé/mellé. Mennyiben vagyunk játszók életünk során, valós és mások által ismert, másoknak megmutatott személyiségünk mennyiben fedi egymást? Jogunk van-e mások életébe ilyen módon belefolyni? A csattanó bizonyosan erős, nem várt, de tán Békés Pál maga sem rosszallva, hanem érdeklődve figyelte volna a Rábl-átiratot. Ez a változat tehát azok számára is tartogat meglepetést, akik ismerik az eredetit.

Jó volt megtapasztalni, hogy az előadáson ülő ifjabb generáció is megértette, megérezte a komédiában rejlő humort, mondandót, s hogy végig figyelemmel kísérték a színpadon zajló eseményeket, holott a vezetékes telefonok, a konzerv sólet, a kiutalt bérlakás már nem az ő világuk.

A középiskolás színészek remekeltek, ültek a poénok, jóízűen nevetett a közönség, az apró tanácsi lakás miliője, a szürkének tűnő lakótelepek titokzatos, békéspálos világa megteremtődött. Az a világ, melyben bizony a mínusz hatodik emeletre is levihet a lift, az a világ, melyben ajtók tűnnek el, ahol az élőknek levélben küldenek üzenetet a holtak. Várjuk hát a következőt, talán lehetne éppen az A kétbalkezes varázsló! (Békés Pál: A női partőrség szeme láttára. A Rábl Színpad és Zenei Közösség előadása két részben. Szent László ÁMK, 2020. március. Rendezte: Dely Géza)

Az alföldi borászok új reménységei

Látogatóban a hajósi Sziegl Pincészetnél

Szünder Dezső

Talán az írásaimat e lapban rendszeresen olvasók sem tudják, hogy sok évvel ezelőtt hazánk egyik legpatinásabb, legszebb borvidéke, Villány közeléből költöztem Bajára, a halászlé fővárosába. Abban az időszakban a már akkor is meglévő intenzív boros világgal való kapcsolatom okán rengeteg értetlenkedő kérdést kaptam: Hogyan költözhettem el egy ilyen helyről? Miért éppen Bajára? Mi a szerethető a homoki borokban? … és így tovább.

A kérdésekben van ugyan igazság, de ha alaposan megvizsgálom őket és a rájuk adott saját válaszaimat, azt kell mondanom: egyáltalán nem érzem úgy, hogy rossz döntést hoztam volna. Mint tudjuk: nincs jobb vagy szebb borvidék, legfeljebb csak más. Arról nem is beszélve, hogy mindjárt két borvidéket is „kaptam” elérhető közelségben. A Szekszárdi borvidéket aligha kell bárkinek is bemutatni. Tolna megye székhelyének nagy területre kiterjedő borvidéke, az azon termő gyümölcsös, friss tételek: a bikavér, a kékfrankos, kadarka fajták egyik hazája aligha lehet rossz választás. A Hajós-Bajai borvidék borai zömmel jól ihatóságuk miatt kedveltek; nyáron, nagy melegben egy innen származó cserszeginél, Irsainál nehéz jobb választást elképzelni. Ugyanakkor megfelelő szőlőművelés és bizonyos talajadottságok mellett komolyabb, már érlelésre is alkalmas tételek születhetnek, melyeknek a hazai gasztronómiában is helye van.

Bajáról Kecskemét felé haladva az országúton talán fel sem tűnik az a bájos kis pincefalu, amely Hajóson található. A településre beérvén balra lekanyarodva azonban már mást nem is lát az érdeklődő tekintet, csak apró, hangulatos kis borospincéket. Itt található a Sziegl Pincészet is, ahol egy kora nyári, még kissé hűvös, szeles időben, de már a Borteraszon ülve beszélgethettem Sziegl Balázzsal és Sziegl-Nagy Petrával, a pincészet arcaival, tulajdonosaival. Munkájukat szinte a kezdetektől van szerencsém figyelemmel kísérni, legutóbb 2016-ban készítettem velük interjút, most az azóta eltelt időszakban történt változásokról beszélgettünk.

Az 1988-ban született Balázs a Corvinus Kertészeti Egyetemen végzett, de a szőlőben, pincében elvégzendő feladatokat már a nagyapjától megtanulta. Első borát, mely egy kései szüretes kadarka volt, 2009-ben készítette el. Ezért aztán a pincészetnél végzett feladatok felosztása során a szőlőben végzendő munkák jó része Balázs hatásköre lett, míg Petra a vendéglátásban, az adminisztrációs feladatokban, illetve a közösségi felületeken való megjelenésben segíti a munkát. Természetesen amennyiben azt a kinti feladatok igénylik, a család többi tagjával (köztük a 2018-ban született Benedekkel) együtt Petra is besegít Balázsnak, akinek a metszés és a permetezés a feladatköre – azon túl, hogy a megfáradt szőlőmunkások borospoharaiba a fröccshöz ő nyomja a szódát.

A birtok legutóbbi beszélgetésünk óta több mint duplájára nőtt, a zömmel család által megművelt területek nagysága 8,5 ha. Ez bizony nem kevés, így a szőlőben elvégzendő nagyobb feladatok igazi kihívást jelentenek, nagy munkabírást és jó szervezést igényelnek. Nem feltétlenül volt cél, hogy a terület ekkora legyen, így talán nem meglepő, hogy bővítés egyelőre nem is szerepel a tervek között. A szőlők két nagyobb területen találhatók: a nagyobbik rész (5 ha) Érsekhalmán, míg a fennmaradó rész Hajóson. Az érsekhalmi terület szinte egybefüggő, egyetlen parcella, míg a hajósi 3,5 ha több kisebb részből áll. Ezen termőterületek talajtani összetétele is meglehetősen különböző: az érsekhalmi rész zömmel agyag- és vályogtalaj, a hajósi viszont klasszikus alföldi termőterületnek mondható, hiszen az altalaj felett igen változó mennyiségű homoklepel található, melynek vastagsága bizonyos helyeken 10 cm, máshol a 60-70 cm-t is elérheti.

Az 1988-ban telepített érsekhalmi területen található szőlők termésének jelentős részét eladásra termelik, mellette folyamatosan zajlik a terület saját képükre formálása. Mintegy 1 ha területen megtalálható bakművelésű kadarka és kövidinka, ezekben azonban borkészítési szempontból már most is bőségesen van potenciál. A hajósi területeken pedig kadarka, kékfrankos és olaszrizling fajták teremnek.

Balázst a kezdetektől nagy kísérletezőnek ismertem meg, és ez az eltelt időszakban sem változott. Egyes területek egyes fajtáiból néhány tucat palacknyi mennyiségben, nem megszokott borkészítési metódusokkal úgynevezett „tanulmányborok” készülnek. Ezen kísérletek mindegyike teljesen természetes módon nem zárulhat zajos sikerrel, hiszen a tanulmányboroknak, a kísérletezésnek éppen ez a lényege. Azon tételek, melyek elérik azt a szintet, hogy a nagyközönség is megismerhesse őket, a pincészetnél a készlet erejéig megkóstolhatók. Hogy konkrétumokról is beszéljünk: ilyen kísérletek egyike pl. a cserszegi fűszeres kései szürete, héjon tartása, esetleg héjon erjesztése.

A kísérletezőkedv mellett a pince alapvető borkészítési metódusai eltérnek a nagy átlagtól, ha nem is teljesen szokatlanok. Balázs elképzelése szerint az elkészült borok minősége, milyensége 90%-ban a szőlőben dől el. Ezért aztán nincs is olyan nap, amikor a gazda nincs kint a tőkék között. A szőlőművelésre és a borkészítésre egyaránt jellemző, hogy a természetességre törekednek; minimális, csak a legszükségesebb beavatkozásokat és munkákat végeznek a folyamatok során. A fehérborok készítésénél például már eddig sem használtak kézi bogyózót, ezt a vörösborok készítésénél sem szeretnék majd megtenni. A pincében pedig a türelmes, a bornak időt engedő, legegyszerűbb borkészítési eljárásokat követik, időt engedve a természetes folyamatoknak. A pince 2018 végén hivatalosan is megkezdte a bioművelésre való átállást, mely folyamat 2021-ben ér majd véget.

A nagy odafigyeléssel megtermelt szőlőkből zömmel fajtaborok készülnek, egy házasítás kivételével. Készül bor olaszrizlingből, a szinte csak az Alföldön termelt kövidinkából, kékfrankosból és természetesen kadarkából is. A két különböző területről külön-külön is palackoznak borokat, így különösen izgalmas játék, szép élmény lehet a hozzáértők számára egy-egy palackot összehasonlítani mindkét részről.

A beszélgetésünk helyszínéül is szolgáló borteraszt 2019-ben adták át, ez 40-50 főnek biztosít gondtalan szórakozást, borkóstolást igazi vidéki hangulatban, szőlőtőkék társaságában. A pincénél és a borteraszon is borkóstolásra vagy vásárlásra csak előzetes bejelentkezés után van lehetőség, de ha éppen abban az időben érkezik a szomjas vándor, amikor a teraszon egy társaság borozik, akkor természetesen őt is szívesen vendégül látják.

A pince látogatói az elmúlt néhány éven változtak. A Sziegl-pincénél nincsenek hangos, zajos, problémás vendégek, a társaság nagy többsége az elkészült borokhoz méltón, valóban érdeklődve érkezik, és a tulajdonosok szerint maradandó élményekkel is távozik tőlük.

A pince borai megyénkben egyetlen helyen kaphatók, mégpedig a bajai Borbistróban. Természetesen az éppen elérhető borok a pincénél is megvásárolhatók. Ezen kívül a borok ideális esetben Budapest top éttermeiben is megtalálhatók (lennének). A kissé feltételes mód annak szól, hogy a pandémiás helyzetre való tekintettel ezek a fővárosi éttermek egyelőre nem nyitottak ki, és többnek az esetében sajnos az is kétséges, hogy idén ez megvalósulhat-e. Ennek kapcsán számtalan hazai médiaforrás foglalkozott azzal, hogy azon pincészetek, melyek boraik egy részét éttermeknek értékesítették, nehéz helyzetbe kerültek. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Balázséknak ilyen problémával nem kellett szembenézniük az idei év kapcsán, hiszen borkészletük tetemes részét belföldön és külföldön is sikerült értékesíteniük.

A látogatás során kóstolt borok:

Kövidinka 2018: Száraz, bioművelésben termesztett fehérbor. Kézi szüret október végén, 7 nap maceráció, 7 nap erjedés, utána 500 l-es nagy tölgyfahordós erjesztés, 7 hónap seprőn. Szűretlen, aranyszínű bor. Alkoholtartalom: 11%. Intenzív citrusos aromák az orrban, teljes szájat kitöltő, finomporos tannin a szájban, hosszú utóíz.

Kadarka 2018: Száraz bioművelésben termesztett vörösbor a Herreberg-dűlőből. Szeptember végi szüret az alacsony, bakművelésű tőkékről, nyílt tartályos erjesztés, 225 l-es kishordókban történő érlelés. Szűrés nélküli, világos színű, ám intenzív ízű, hedonista bor. Szerettem, hogy a kis méretű hordó ellenére a bor nem fahangsúlyos, a fanyar gyümölcsös ízjegyek viszik a stafétát, melyben természetesen élen jár a fajtára oly jellemző hecsedli. Finom szemcsés tanninok, melyet mesterien ellensúlyoz a kicsivel több mint 5%-os savtartalom. Leírhatatlan, csodaszép tétel, megkockáztatom, a pincészet büszkesége. Egyenes, tartalmas, élvezetes. A 2018-as évjárat már sajnos elfogyott, a 2019-es viszont hamarosan érkezik.