2022. július-augusztus

Az Év Múzeuma 2022 – A Türr István Múzeum

N. Kovács Zita

A Türr István Múzeum gyűjteményi, tudományos, közművelődési és oktatási tevékenységével, állandó és időszaki kiállításaival, rendezvényeivel 2022-re a térség mértékadó közgyűjteményévé, tudományos és kulturális központjává vált. A gyűjteményekben és közérdekű muzeális kiállítóhelyein (a Nagy István Képtárban, az Éber-emlékházban, a Bagolyvárban és Magyarország egyetlen Bunyevác Tájházában) őrzött 225 000 különleges dokumentum, műtárgy történetein keresztül látogatói megismerhetik Baja múltját, a nemzetiségi bázisintézmény gyűjtőterületének gazdag régészeti, történelmi, néprajzi, művészeti örökségét.

A Türr István Múzeum területi múzeum, nemzetiségi bázisintézmény, amely 5 közérdekű muzeális kiállítóhelyen működik: Türr István Múzeum (6500 Baja, Deák F. u. 1.), Nagy István Képtár (Baja, Arany János u. 1.), Éber-emlékház (Baja, Jókai u. 19.), Bunyevác Tájház (Baja-Szentistván, Pandúr u. 51.), Bagolyvár – Miskolczy Ferenc-emlékház (Baja, Parti u. 1.). A múzeum régészeti, történeti, néprajzi, képzőművészeti, numizmatikai, iparművészeti gyűjteménye, fotó- és médiatára, adattára és szakkönyvtára több mint 225 000 műtárgyat és történeti dokumentációt őriz, s a tervszerű gyűjteményezésnek köszönhetően ez a szám folyamatosan gyarapodik. Muzeológusai évente kb. 8-10 kiállítást rendeznek.

Megújulás

A Türr István Múzeum 2011-ben elkészítette hosszú távú fejlesztési stratégiáját, amely a főépület műemléki revitalizációját, teljes építészeti és múzeumszakmai átstrukturálását, közgyűjteményi újragondolását eredményezte. A 2600 m2 alapterületű épület teljes korszerűsítését kitűző építészeti és közgyűjteményi fejlesztési tervet szakmuzeológusok, műemlékes szakemberek, építészek és belsőépítészek együttműködésével, az örökségvédelmi és műemlékvédelmi hatóság bevonásával készítették el. A fejlesztési koncepcionális tervekre 2016-ban kaptak építési engedélyt. A fejlesztési stratégia mentén több éves pályázati projektekben gondolkodva, egymásra épülve valósították meg meg infrastrukturális és szakmai fejlesztéseiket. Az elmúlt 10 évben elnyert 101 pályázat forrásainak és a fenntartói támogatásnak köszönhetően folyamatosan állagvédelmi, felújítási és szakmai fejlesztési munkákat végeznek műemléképületeiken. 2011 és 2022 márciusa között a több mint 700 000.000 Ft értékű infrastrukturális és múzeumszakmai fejlesztésnek köszönhetően megújult és látványtárként látogathatóvá vált a múzeum néprajzi, helytörténeti, képzőművészeti és régészeti raktára (2017, 800 m²), új restaurátorműhelyt alakítottak ki (2020, 200 m²), 2021-ben megnyílt a térség történetét és kulturális örökségét bemutató új állandó kiállítás (600 m²), új állandó kiállítást nyitottak a Miskolczy Ferenc-emlékházban (2014), Magyarország egyetlen Bunyevác Tájházának elvégezték az állagmegóvó felújítását, elektromos fűtést építettek ki, és felújították a nádtetőt (2019-2021), az Éber-emlékházban korszerűsítették a világítástechnikát (2019), a Nagy István Képtárban korszerűsítették az őrzésbiztonsági és a tűzjelző rendszert (2020), a Roosevelt téri időszaki kiállítóterem felújítási munkái pedig 2022 szeptemberében fejeződnek be (160 m²).

Az elmúlt évtizedben a munkatársak értékes szakmai és civil kapcsolatainak, az önkéntesekkel kialakított hatékony együttműködésnek, a létszámban és képzettségben évről évre gyarapodó (2011-ben 9, 2022-ben 43 fős) munkaközösség mára olyan intézményi szolgáltatásokat működtetnek, amelyek egyszerre biztosítják az épület közművelődési és közösségi funkcióit, s egyben megismertetik Baja és Észak-Bácska sokszínű kulturális, tárgyi és szellemi örökségét. A munkatársak olyan innovatív múzeumi alkotóműhelyt hoztak létre, amely fontosnak tartja a folyamatos fejlődést, az állandó megújulást. Ezen túl interdiszciplináris válaszokat keres és talál a muzeológiai kihívásokra, és fontosnak tartja az intézményben őrzött tudást, az értékek újrahasznosítását, a tudásmegosztás lehetőségeinek gyarapítását. Az állandó és időszaki kiállításokra épülő múzeumandragógiai, múzeumpedagógiai, élménypedagógiai foglalkozások segítségével a múzeumban felhalmozott tudást igyekszik sokszínű módszertani eszközzel átadni az érdeklődőknek.

A múzeum kiemelten fontosnak tartja a bácskai, bajai közösségek identitásának erősítését, a közös értékek kulturális sokszínűségének megőrzését, a kulturális örökséghez való hozzáférés esélyeinek növelését, ezáltal a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését. A Baja főterén álló, országosan védett műemléki épületben működő nemzetiségi bázisintézmény alkotóműhelyeiben különböző képzettségű, egymás munkáját és szakterületét kiegészítő és erősítő szakalkalmazott (régész, történész, művészettörténész, néprajzkutató, restaurátor, régésztechnikus, múzeumpedagógus, gyógypedagógus, konduktor, festőművész, zenész, szociológus, kulturális menedzser, közgazdász, közművelődési szakemberek, néptáncoktató, könnyűipari mérnök) dolgozik, és munkájuk, illetve kapcsolati hálóik segítségével mára érezhető a városnak és vonzáskörzeténak szemléletformálása, az oktatási intézményekkel, civil szervezetekkel, nemzetiségi önkormányzatokkal jól működő együttműködések megvalósítása. Intézményközi együttműködéseink során 3 városi intézménnyel, 17 közoktatási intézménnyel, 5 civil szervezettel, 4 nemzetiségi önkormányzattal, 10 magyarországi és 2 határon túli közgyűjteménnyel dolgozunk partnerségben.

Gyűjteménymenedzsment

A közgyűjtemények fenntartóinak jogos elvárása a szakmai alapokon tervezett gyűjteménypolitika, a tudatos gyűjteménygyarapítás, amely általában csak jelentős források bevonásával valósítható meg. A bajai múzeum alapítása, intézményesülése is olyan nagylelkű támogatóknak volt köszönhető, mint Oltványi Imre, a Gresham-kör alapító tagja, a Magyar Jelzálog- és Hitelbank főigazgatója (1945), a Magyar Nemzeti Bank elnöke, pénzügyminiszter (1945-46), Borbíró (Vojnich) Ferenc polgármester és Miskolczy Ferenc festőművész, akik az 1930-as évek közepén jelentős szervezőmunkát folytattak a bajai közgyűjtemény megalapításáért. A magángyűjtemények közgyűjteménnyé válásában napjainkban is jelentős szerepet vállalnak a bajai múzeum munkatársai, személyes kapcsolataiknak köszönhetően ma is jelentős kollekciókat adományoznak, helyeznek el a gyűjtőterületen élő vagy onnan elszármazott bácskai polgárok. A 2017-2021 közötti időszak legjelentősebb ajándékai:

– Latinovits Géza adományai, közel 100 db műtárgy, történeti dokumentum

– B. Mikli Ferenc 250 db-os képzőművészeti hagyatéka (Polgár László ajándéka)

– Jászberényi Matild textilművész 47 műalkotását ajándékozta a múzeumnak

– 2018-ban Kántor József képzőművész 101 db műalkotását ajándékozta a bajai múzeumnak

– Buzetzky Győző néprajzi, halászati eszközei (csónyik), ajándékai

– Vadász Imre csizmadia Honvéd utcai műhelyében használt munkaeszközeit (378 db) felesége, Vadász Imréné Kuklis Margit ajándékozta a Türr István Múzeumnak

– Sauerborn Edit bácsborsódi származású budapesti lakos a bajai múzeumnak ajándékozta a család 1850-1940-es évekből származó bútorait, könyveit, használati és iparművészeti tárgyakat, iratanyagot, fényképeket (189 tétel)

– A múzeum plakátgyűjteménye közel 1000 db-bal gyarapodott 2018-2019-ben

– Pongó Géza fényképész mester és családjának tárgyi anyaga, helytörténeti vonatkozású fényképek

– Faddi Géza bácsalmási cipészmester iratanyaga

– Osztrák huszár szablya, kétfejű sasos osztrák címerrel. 1824 M típusú

– 1861 M típusú gyalogostiszti szablya

– I. világháborús album, amelynek eredeti birtokosa az albumban található képeslapok címzettje, Vigyázó Józsefné lehetett, illetve néhány személyes tárgya (200.000 Ft, pályázati forrás: NKA, pályázati azonosító: A2026/N9015);

– Dr. Buzetzky László fogászmester rendelőjéből származó bútorok, berendezések: fogászati asztal, szekrény, fogász eszközök: fémtálcák, fogók, fúrófejek és lenyomatkanalak;

Buzetzky Győző seprűs Csepel csónakmotorjának motor része;

1956-os amerikai gabonasegély zsákja;

– Rutay István 1956-os hagyatéki anyaga: érmek, kitüntetések, díszegyenruha és egyenruhák.

– Drozsnyik István Munkácsy-díjas képzőművész életművéből retrospektív kollekció (120 műalkotás)

Nemzetiségi bázisintézményként a Türr István Múzeum gyűjteményezési, műtárgygyarapítási és tudományos tevékenységében, közművelődési programkínálatában a városban reprezentált nemzetiségi kulturális elemek, sajátosságok is hangsúlyos szerepet kapnak. Így nemcsak a város, hanem a soknemzetiségű bácskai térség olyan kulturális intézménye és szolgáltatója, amely ügyel arra, hogy a nemzetiségi értékek releváns egyensúlyban jelenjenek meg a közgyűjtemény műtárgygyarapításában, tudományos, közművelődési, kulturális, pedagógiai szolgáltatási kínálatában.

A Türr István Múzeumban őrzött műtárgyállomány rendszeres állapotfelmérése, állagmegóvási munkálatai, a munkatervben szereplő kiállításokhoz a muzeológusok által kiválasztott műtárgyak szakszerű előkészítése, a régészeti ásatások leletanyagának naprakész konzerválása és az új szerzemények állapotfelmérése, tárolási javaslattal egybekötött állagmegóvó intézkedései mellett a múzeumban főként pályázati forrásból jelentősebb műtárgyvédelmi programok, projektek is zajlanak. Az elmúlt három évben közel 14 000 műtárgy tisztítási, konzerválási, restaurálási feladatait végezték el. A 2022-ben megújult honlapunkon elérhetővé tették gyűjteményi nyilvántartásuk digitális adatbázisát, amelyet heti rendszerességgel bővítenek.

Ismeretátadás, kiemelkedő intézményközi tudományos kutatási eredmények

A Türr István Múzeum és a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum közös kutatási programja volt a 2018-2019-ben a bajai Vaskúti úton lévő egykori II. világháborús hadifogolytábor területének kutatása. (Magyarországon második világháborús hadifogolytábor területét korábban sehol nem kutatták régészeti módszerekkel.) A feltárás eredményeként sikerült pontosan körülhatárolni az egykori hadifogolytábor területét, az egykori barakkokat és őrtornyokat, valamint a II. számú temető tömegsírjait. A történeti, régészeti, hadisírgondozói együttműködéssel végzett kutatómunka eredményeképpen az 1944-45-ben működő bajai hadifogolytáborról, ezzel Baja város történetének egy eddig ismeretlen fejezetéről jelentős adatok, információk birtokába jutottak. Az eredményes szakmai együttműködést a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum 2019. október 22-én a bajai múzeum munkatársainak emlékérem-adományozással és kitüntető oklevéllel köszönte meg.

A Türr István Múzeum régészei és műszeres kutatói 2020 decemberében a Sükösd-Árpás-dűlő V. földművelés alatt álló területen egyedülálló, különlegesen ritka bronzkori leletekre bukkantak. A 2021 tavaszán folytatott tervásatás során további, nagy nemzetközi visszhangot kiváltó különleges bronzkori leletanyagot dokumentáltak, amelyek a kor hitvilágának pontosabb megismeréséhez nyújtanak fontos, újabb támpontokat. A kutatás célja és várható eredménye egy különleges, Európában egyedülálló régészeti leletanyag feldolgozása. A szakmai együttműködések keretében megvalósuló természettudományos vizsgálatok értékes, új és jelentős információkkal gazdagítják nemcsak a Halomsíros kultúráról alkotott képünket, hanem a Kárpát-medencében Kr. e. 1500 és 1200 között élt bronzkori emberek életéről, antropológiai sajátosságairól, egészségi állapotáról, a sírkertben eltemetett emberek rokoni kapcsolatairól, valamint a korban ismert és használt bronzműves technológiáról, az ékszerkészítő műhelyekről, a kereskedelmi kapcsolatokról és a halotti kultuszokról meglévő jelenlegi adatainkat, ismereteinket is. Kutatásuk nagyban hozzájárul a bácskai régió őskorának teljesebb megismeréséhez, hiszen a Türr István Múzeum gyűjtőterületéről a kelebiai bronzkori temetőt kivéve eddig csak kevés számú szórványlelet állt a kutatók rendelkezésére.

Régészeti kutatási projektjeikben szoros szakmai együttműködésben dolgoznak többek között a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetével (Lendület Mobilitás Kutatócsoport), a Magyar Nemzeti Múzeummal, az Energiatudományi Kutatóközponttal, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar, Embertani Tanszékével, a Miskolci Egyetem Fémtani Képlékenyalakítási és Nanotechnológiai Intézetével, a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ Fizikai és Kémiai Szakértői Intézetével, a tatai Kuny Domokos Múzeummal, a poznańi Adam Mickiewicz Egyetemmel.

A Türr István Múzeum egyik dinamikusan fejlődő szakterülete a múzeumpedagógia és a múzeumandragógia. A látogatók száma folyamatosan növekszik, 2019-2021 júniusa között, az állandó kiállítás felújítása miatti zárva tartás, majd a pandémia okozta korlátozások ellenére megközelítette a 30 000 főt. A múzeumpedagógiai programokban fontos szerepet kap a kulturális összefüggések kooperatív feldolgozása és az interaktivitás. A múzeumi órákon, a kiállítások segítségével a gyerekek megismerkedhetnek Baja történelmének, nemzetiségi, vallási sokszínűségének, sajátos társadalmi, etnográfiai, művészeti, kulturális életének sajátosságaival, változásaival, fejlődésével. A naptárhoz, népszokásokhoz, egyházi ünnepkörökhöz kötődő, állandó múzeumi órák és a helyi tantervhez illeszkedő programok kínálata mellett az időszaki kiállítások tematikájához kapcsolódó múzeumi órákat is tartanak.

A Türr István Múzeum gyűjteményeinek jelentős részét digitalizálta; 2022-ben megújult, korszerűsített honlapján keresztül kb. 60 000 műtárgy és dokumentum adatai és reprodukciói nyilvánosan hozzáférhetők a kutatók és az érdeklődő közönség számára. Bár a dokumentáció rendszeres fejlesztésre, gyarapításra szorul, már a munka befejezése előtt hasznosíthatóvá tették a múzeumban őrzött tárgyi és szellemi kulturális örökségünk értékeit. A Türr István Múzeum 2022-ben új honlapot készített, amelyen a gyűjteményi digitális adatbázisok mellett naprakész beszámolók olvashatók a pályázatokról, állandó és időszaki kiállításokról, fejlesztésekről, rendezvényekről és a múzeum köré szerveződött civil támogatókról. Elkészítették és honlapjukon elérhetővé tették minden kiállítóhelyük és kiállításuk 360°-os panoráma virtuális sétáit. A digitális gyűjteményi adatbázis a honlapon keresztül hetente bővül. A honlapon civil kezdeményezésre létrejött egy helyi ipartörténeti aloldal, ahol lelkes bajai lokálpatrióták a történetek szereplőit megkeresve a helytörténeti, ipartörténeti dokumentumokat felkutatva, összegyűjtve nyilvánossá tették egy-egy üzem, vállalkozás, szolgáltató történetét, akár már megszűnt üzemről, akár a fénykorát élő cégről van szó.

2021 sok tekintetben hozott változásokat a muzeológia és a múzeumpedagógia területén. A pandémia miatt a vonatkozó kormányrendelet miatt egészen a májusi újranyitásig online csatornákon keresztül kellett kapcsolatot tartaniuk a korábban rendszeresen érkező óvodás, általános és középiskolás csoportokkal. Honlapjukon és FB-oldalukon saját gyártású ismeretterjesztő anyagokat, kisfilmeket, archív képeket, műtárgy- és gyűjteménytörténeti filmsorozatokat, kvízjátékokat, valamint Múzeumi Esti Mesék sorozatukban esténként gyermekek élőszavas mesemondásának felvételeit tették közzé. 2021-ben a világjárvány miatt január 8. és május 4. között nem fogadhattak látogatókat. A kényszerű zárvatartás alatt fejeződött be az új állandó kiállítás rendezése, illetve a tárlat és a múzeum népszerűsítésére Pallós Boglárka múzeumpedagógus írt és szerzett, hangszerelt két múzeumi dalt, amelyhez Sepsi Gergő rendező-operatőrrel együttműködve két kisfilm is készült. (Az online tartalmak megtekinthetők a Türr István Múzeum honlapján.)

Társadalmi felelősségvállalás

A Türr István Múzeum látogató számára kiállításai megtekintésén kívül is többféle izgalmas ismeretszerző, alkotó és játékos programot kínál. A legkisebbeknek mesés, szerepjátékos és kézműves foglalkozásokat tartanak, az általános iskolás diákoknak élményalapú tanórákat, műhelyfoglalkozásokat, a középiskolás diákcsoportoknak 90 perces komplex múzeumi órákat, alkotóműhelyeket, a felnőtteknek ismeretterjesztő előadásokat szerveznek. A hátrányos helyzetű, valamint a fogyatékkal élők támogatására rendszeres programokat kínálnak, a múzeumba történő eljutásukat is segítik. Számos sajátos nevelési, foglalkoztatási, helyváltoztatáshoz szükséges és egyéb speciális igényüket figyelembe vevő és azokra épülő kulturális szolgáltatást fejlesztettek ki e célcsoport számára, együttműködésben e csoportok szakembereivel, képviselőivel. A foglalkozásokon résztvevők köre folyamatosan bővül a különböző érzékszervi-és értelmi sérült gyerekekkel és fiatalokkal, valamint az autizmus spektrum zavarral élő alsó-és felső tagozatos diákokkal is. 2021-ben pályázati támogatással általános iskolás gyermekek táborozását tette lehetővé az intézmény, az NKA által támogatott szakmai tábor, a Meseháló EFOP 3.3.4-17-2017-00003 sz. pályázattal pedig az őszi szünetben egy Délszláv tábor megrendezését tudták megvalósítani.

A Múzeumbarátok Köre Alapítvánnyal közösen gondozott, Színkeverő: Reménység, Oktatás, Művészet, Alkotás című projekt a roma és nem roma interkulturális párbeszédet támogató, a teremtett és a kulturális környezet megóvását célzó programsorozat a gyűjtőterületünkön működő, hátrányos helyzetű települések (Szeremle, Dunafalva, Sükösd) iskoláinak növendékeit, az intézmények roma, bevándorló vagy hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetű tanulói családjainak támogatását tűzte ki célul. A táborok, színházlátogatások, múzeumi tematikus napok, különböző szakkörök (fafaragás, bőrözés, dráma, néptánc, grafika, festészet, fotó, meseterápia, archaikus fotográfiai eljárások megismerése, régészeti, néprajzi) mind elismert szakemberek, művészek, szaktanárok vezetésével valósultak meg. A családi napok során egész óvodák, iskolák szülők-gyermekek csoportját, vagy gyermekek-nevelők közösségét szólították meg.

A Türr István Múzeum 2019-ben megalapította a Meseháló – Népmese Pontot, amely a soknemzetiségű Bácska magyar, délszláv, bunyevác, cigány népmesekincs és az élőszavas népmesemondás hagyományának népszerűsítését, közösségteremtő erejének átörökítését vállalta fel a Hagyományok Háza partnerintézményeként. A Népmesepont az oktatási-nevelési intézményekkel történő együttműködés keretében hivatott népszerűsíteni a magyar népmesét, a népmesei gondolkodást és nevelést, valamint az élőszavas mesemondást. A Türr István Múzeumnak (gyűjtőterületén 25 hátrányos helyzetű településsel) nemzetiségi bázisintézményként fontos törekvése, hogy a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű (roma és nem roma, nemzetiségi), közoktatásban résztvevő gyermekek, akik családjuk szociokulturális helyzetéből adódóan esélyhátránnyal küzdve kerülnek az oktatási rendszerbe, tanulmányi munkájukban motiváltabbak legyenek, kapják meg azt a sikerélményt, amelyre szükségük van. Gyakorlattá vált, hogy egész családokat emelnek be preventív elemként népmese programjukba, mert hiszik, hogy az a család, amelyik együtt játszik, vagy olvas, vagy népmesét hallgat, vagy éppen zenét komponál, az reményeik szerint együtt is marad.

2022-től a Türr István Múzeum gazdag múlttal rendelkező, stratégiailag fontos helyen álló, városközponti műemlék épületének teljes kulturális és közösségi hasznosítására vonatkozó, több lépcsős fejlesztési terv 4., utolsó fázisának megvalósítását tervezik. Ennek során felújítás, funkcióbővítés, szolgáltatásfejlesztés valósulhat meg. Elsődleges cél, hogy a Türr István Múzeumban őrzött szellemi és tárgyi kulturális örökség és annak hasznosítása minél szélesebb körben valósulhasson meg, és a város idegenforgalmának növekedésével együtt a térség gazdasági mutatóiban is pozitív változást eredményezzen. A hatósági (örökségvédelmi és építési) engedélyekkel rendelkező projekt, illetve a fejlesztési terv megvalósulása esetén (ennek összköltsége jelenleg kb. bruttó 1800 millió Ft) megvalósulhatna a magyar állam és Baja Város Önkormányzat közös tulajdonában lévő épület teljes felújítása és tartalomfejlesztése, teljes körű energetikai korszerűsítése és akadálymentesítése, valamint a közvetlen szomszédságában működő kulturális intézményekkel történő átjárhatóság is. Ezzel, illetve a bajai múzeum épületeinek és együttműködő partnereinek bevonásával a városnak új tudományos, turisztikai, kulturális szórakoztató központja jöhet létre.

1. számú melléklet

A Türr István Múzeum által készített dokumentumfilmek

A Türr István Múzeumot bemutató kisfilm, 2020

https://www.youtube.com/watch?v=jhx4D25xuV0&t=5s

Fejlesztéseinket bemutató kisfilm

https://www.youtube.com/watch?v=niXbzJgnPdo

Állandó kiállítás népszerűsítő filmje, 2021

https://www.youtube.com/watch?v=8HvYUEjFJ00

Meseháló Népmesepontunkat bemutató filmünk

https://www.youtube.com/watch?v=Qh6rZfr0308

Színkeverő c. társadalmi felelősségvállalást bemutató dokumentumfilm

https://www.youtube.com/watch?v=53hcjcV1SqU&t=157s

Nagy István Képtár online tárlatvezetés

https://www.youtube.com/watch?v=paQQ-mns1_w&t=4s

Éber-emlékház online tárlatvezetés

https://www.youtube.com/watch?v=ccpAXBp60fM&t=13s

Bagolyvár, Miskolczy Ferenc-emlékház online tárlatvezetés

https://www.youtube.com/watch?v=Fsa0IHIkkkY

Bunyevác Tájház online tárlatvezetés

https://www.youtube.com/watch?v=fovUt0920hI&t=26s

Múzeumi Esti Mesék

https://www.youtube.com/watch?v=RO0qcHLaKUg

https://www.youtube.com/watch?v=c90c0uii1uI

Civil közösségek támogatása, dokumentumfilm készítése a Bajai Nagy István Művészeti Egyesület számára

https://www.youtube.com/watch?v=dUxZD7ZGx0I

A Türr István Múzeum kiállítóhelyeinek és kiállításainak virtuális sétái elérhetők:

https://bajaturristvanmuzeum.360tura.hu/

https://bajabunyevactajhaz.360tura.hu/

https://bajabagolyvar.360tura.hu/

https://bajaeberemlekhaz.360tura.hu/

https://bajanagyistvankeptar.360tura.hu/

Pokoljárás és önépítés

Sándor Boglárka

Siránkoztam, hogy nincs cipőm, aztán egyszer találkoztam valakivel, akinek nem volt lába – de ettől nekem továbbra sem volt cipőm! (Moldova György: A rövid élet titka) Ez a gondolat gyakran bevillant, amikor olvastam Ivánkovich Anita Így lettem Főnix avagy Kómától a „Kedvenc Online Tanárom”-ig* című könyvét. Bár talán helyesebb, ha úgy fogalmazok: abban a két-három napban, amíg olvastam a könyvet, ugyanis egyszerűen olvastatja magát, így igen hamar a végére lehet jutni. Igaz, ez azt is eredményezheti, hogy az ember hajlamos lesz csak úgy átsuhanni a történeten, pedig ez éppen az az eset, amikor nem ártana a megtorpanás, gondolkodás, elmélyülés, befogadás.

Ahogyan a fentebbi idézettel is utalni szerettem volna rá: az emberek többsége hajlamos azt hinni, hogy az ő problémája a legnagyobb, amíg nem találkozik valakivel, aki talán olyan állapotban van, hogy a mi kis átlagos nyomorunk számára már akár egy vállalható szintet is jelentene. Igaz, ezen a legtöbb esetben percek alatt átlendülünk, és visszasüppedünk a saját kis kényelmes, jól bejáratott poklunkba. Persze, nyilván még mindig sokkal kevesebben vannak azok az emberek, akikkel nem történt súlyos autóbaleset, nem feküdtek napokig kómában, nem tört el gyakorlatilag csaknem az összes csontjuk, nem kellett őket darabjaikból újra összerakni, nem végeztek el rajtuk további műtéteket, és nem tartott évekig, mire felépültek. Ivánkovich Anitával mindez megtörtént, sőt, ennél sokkal több is. A történet kiindulópontja azonban kétségtelenül ez. Bár a fenti felsoroláshoz azt is hozzátehetném: még kevesebben lehetnek azok is, akik három héttel egy ilyen mértékű baleset után, amikor már fel tudják emelni a kezüket és nyitva bírják tartani az épen maradt szemüket, elkezdik egy kockás füzetbe lejegyezni a történetüket, azzal a világos szándékkal, hogy ebből egyszer könyv lesz, amelyet remélhetőleg majd sokan elolvasnak, és talán néhányan be is építenek saját életükbe.

Ivánkovich Anita (az MNÁMK tanára) neve leginkább akkor került be a bajai köztudatba, amikor a 2020-as, sok szempontból furcsa és szokatlan évben elnyerte a Kedvenc Online Tanárom címet. Sokan – ahogyan pl. én is – akkor hallottak róla először, neve és arca bekerült a médiába. Akik nem ismerték, nem tudták az ő háttértörténetét, vajon mit láttak? Fotójáról egy érett, magabiztos, erőt sugárzó hölgy tekint ránk. Bár közelebbről megnézve van az arcában valami apró szabálytalanság, de valljuk be: az csak még érdekesebbé teszi. Aztán eltelik egy kis idő, és egyszer csak nyilvánossá válik a történetéből készített film, majd megjelenik (ezzel csaknem egy időben) a saját könyve is, amelyet elolvasva, majd becsukva az ölünkbe engedve sokáig szótlanul csak próbáljuk összerakni egy nem mindennapi életsors mozaikdarabkáit, amelyekből végül kirajzolódik a teljes kép. De valóban a teljes, a szerző ugyanis nem rejteget, nem szépít, nem enyhít semmit. Tehetné pedig, de tudja jól: ha megtenné, akkor ez az írás sokat veszítene az elemi erejéből és hatásából. Brutális őszintesége nélkül aligha tudná eljuttatni az emberekhez az üzenetet arról, hogy sosem szabad teljesen feladni a reményt, mert az élet – ha időnként túlzottan nagy döccenők után is, de – előbb-utóbb valahogy kisimul. Épp ezért Ivánkovich Anita minden apró részletet olvasói elér tár, a maga keresetlen, mégis míves módján. Szövege ugyanis még azzal együtt is irodalmi igényességűnek nevezhető, hogy tudjuk: első változatát három héttel a baleset után kezdte el papírra vetni, és túl sokat az után sem módosított rajta, nem is véletlenül.

Bevallom: könyvekkel, szövegekkel gyakorta dolgozó, foglalkozó, szerkesztő emberként mélységesen tud zavarni a szerkesztés hiánya. Többször jártam már úgy, hogy egy könyvet azzal a kesernyés érzéssel tettem le, hogy elismerem, nem rossz, de ha egy erős kezű és éles szemű szerkesztő még néhány napot szánt volna rá, sokkal jobb lenne. Ivánkovich Anita könyve az első olyan az életemben, amire azt tudom mondani: ez így jó. Így pontos, így hiteles. Elképzelhető, hogy lesz majd belőle további kiadás, az viszont már szerkesztett változat lesz, és bár az értékéből nyilván nem von le, a személyességét minden bizonnyal mérsékelni fogja a javítás. A szerzőtől tudom – de nem titok, könyvbemutatóin is elhangzik –: épp azért döntött a magánkiadás mellett, mert azt akarta, könyve pontosan úgy és olyannak jelenjen meg, amilyennek akkor, számtalan nehézség, megpróbáltatás és vihar közepette megírta. És ahogy ő maga sosem zárkózik el attól, hogy traumáiról nyíltan, őszintén beszéljen, úgy a könyve is életének a lehető legpontosabb, legőszintébb kivonata. Életének traumatikus eseményei – szülei korai halála, autóbalesete, műtétei, párkapcsolatának felbomlása, anyagi összeomlás, kisfia újjáélesztése, férje elvesztése – egyaránt nagy hangsúlyt kapnak a könyvben, de leginkább csak azért, hogy kiemeljék: vannak emberek, akik soha, semmilyen körülmények között sem törnek meg, akikkel a sors akkor sem bír elbánni, ha nehézségek tömkelegét zúdítja rájuk, és akik minden egyes tragédia után új és még erősebb főnixként emelkednek fel. Lehet ez alkat vagy döntés kérdése, nem tudjuk, az azonban tény, hogy a könyv végére érve kicsit mindannyian erősebbek lehetünk, ezért pedig Ivánkovich Anitát csak köszönet illetheti.

*Ivánkovich Anita: Így lettem Főnix, avagy Kómától a „Kedvenc Online Tanárom”-ig. Könyvműhely.hu, 2022.

Emesz Margit írásai

Egyszer kérdezni akartam

Ajánlással Adrinak

Emesz Margit

Borzas hajában néha egy tollszál ténfergett. Keze gyakran piszkos volt. Körme alatt fekete csík. Ruhája lógott rajta. Többszöri mosást kívánt. Avítt cipője nyáron volt hordhatóbb. Inkább mezítláb szaladgált, ha tehette. Mert az iskolában sem fára mászni, sem tetőt föntről vizslatni nem lehetett.

Családja nagyon szegény volt. Szűkös napokat éltek. A hétköznapi életet nehezen viselték. De tüzes szemében a létezés öröme villogott. Néha szelíd, néha vibráló tekintete ült arcomon. Különleges képessége volt ahhoz, hogy megrendítsen vagy a csodálat erejével figyeljek rá. Ferkó a szívem csücske volt. Senki sem tudta titkomat. Ő volt nekem a csoda. Amikor kijárta a kötelező iskolát, továbblépett. Ritkán láttam. Egyszer mégis összefutottam vele.

Akkoriban néptáncolni jártam. Egy napon új társunkat mutatták be. Ferkó volt. Egy zongoránál ült. Szenvedélyesen játszott. Váratlan volt ez a találkozás. Boldogan a nyakába ugrottam. El is szégyelltem magam, mert egy helyes, jóképű, táncra termett fiatalembert köszönthettem…

Ennyi év után meglett. Ahogy elnéztem, a táncok szilaj forgatagában lelte varázslatos önmagát. Szemében ma is erős életérzés ült. Örömmel nyugtáztam, hogy mindig megtalálja, amit másnak adni tud. Vajon honnan veszi? Készültem, hogy egyszer megkérdezem.

De ismét eltűnt. Ahogy jött, úgy elment. Hosszú idő múltán hallottam, hogy megtalálta párját. Reméltem, hogy élete jobbra fordult igazán. Reméltem? Hiszen nem is ismertem Ferkót, csak gyerekkorából. De ez komoly adalék volt nekem. A csillagszemű, bátor, mosolygós, nyíltszívű, életvidám gyerek, aki felnőtté vált. Immár Franciaországban élt. Véletlen útjaink sem találkoztak.

Múltak az évek. Július volt. A születésnapom. Megnyitottam a küldött videót, ami váratlanul érkezett. A kerekesszékben Ferkó ült. Fél lába hiányzott. Széles mosollyal közelített felém. Megállt. Átsegítette magát a kanapéra. Rám nézett és szó nélkül mosolygott. Kezébe vette mankóját. Végét szájához emelte. Lyukacsos oldalán befogta a „hangokat”. Ujjai boldog táncot jártak. Mint a megáradt folyó, megeredt szavai szóltak. És felhangzott a Happy Birthday to You.

___

Napfogyatkozás

Kormos üvegen át nézem a napot
Más képet fest az ánizsízű este
Szeretnivaló valakit keresek
Korom nélküli arcot
Köröm alatt piszok nélkülit
Kapaszkodót
Szeretnivalót
Hogy megleljem álmaim szigetén
A károgó varjút
Éles csőrét szelídítsem
Ahogy húsom varratában ül.
Üveget török kormosat
Fekete tolla hull
Napba öltözött asszony vagyok

____

 

Emesz Margit

Most még

 

Most még hűen süt a nap

Ha majd jobban ősz lesz

Hűs, árnyékos padon ül

 

A kék ég már nem tiszta

Huzatos szél karmol

Részeg nyárral józanul

 

Meztelen lányokat fűz

Még furfangos ésszel

Ősz bölény ölébe űz

 

Nyár és ősz szépeivel

Áldásos teremtés

Tüzével télbe olvad

 

2020.09.23.

 

Édes szájam

Selyemcukor bársonya
Fellegek között ízlelem
Bodrai között bújok
Repülök mint egy gyerek
Édes szájam ízlelget
Kövér párna a csókos est
Ahogy veled egy a nap
Mert vétkem a szerelem
Mézédes szívem mérge
Tüze íze selyme forgat
Szédelgő bárányfelhő
Magányos utas vagyok

___

 

Szépanyám kenyér íze

Európa fölött a vad szél

Mint tüskés villámcsapás

Szórták nyilaikat vírusok testes lépte

Nincs levéltakaró árva az erdő

 

Hazám fölött átfújt a vad szél

Port hozott és hangos szót

Rút indulattal zizeg a felkavart avar

Hamis tavasz melege kábít métely

 

A város fölött átfújt a szél

Mérges csápjai ölnek

Nyálkás falevél ül vállukon szomorú nap

Fa ága ropog törik darabokra

 

A tér kövei kopogtak

Külön-külön

Szóltak hívtak jó napot

Ütött a dob

Megjött a jóhangú poprock

Szabadtéri

Hímek híres rímek jönnek

Betűk hangzók

Trimmelnek kutyaformákat

Szentháromság

Kőlevelén megtalálnak

Lenéz az ég

Szeme hamis hangokat ver

Darabokra

Részegen feléd indultam

Lépcsőkön föl

Szobrok tövébe szédültem

Keresztrímmel

Áldást osztanak minden nap

És szól a rock

A tér kövei meghaltak

Petőfivel

A távolban Júlia vele

Látomások

Tüzes század lova száguld

A tér figyel

Ház fölött átnéz a torony

Beharangoz

Csaták patái csattognak

Harangágyúk

Fegyverek golyósöpörte út

Történelem

A téren hősök születtek

Szellemük itt

Ősök kövek jelenében

Kérnek helyet

Szentháromság kőszobrait

Csöndes ünnep

Lépcsőjén messze látok

Koronás nap

Színeit szedi a város

Virágot

Egyedül visz egy jó lélek

Megáradt a Duna látogatóba készül

Hátán szürke lepel fodrozódik

Sodrással cifrázza útját a vak mélység

Meder aljában hányódik a fenti világ

Felbuggyan a céda csak bajt csinál

Vízfolyásban halad a sanda mutatvány

 

Lebukott a nap nézni sem bírta a látványt

Hordalék mintázta torz arcokat

Vétkek áradó vonulását a vízben

 

Nem tudok úszni de útját járását féltem

Magunkat ahogy úszunk az árral

És a tisztító eső lábad elé ül

 

Fűzfák árnyékába simul a fáradt vándor

Kagylók halk zöld levelek között

Csobban a nyüzsgő város dunai arca

 

Csend süvít ízetlen só

Viharos nap

Szélhámos virtuskoszorú

Leple alatt

Átlátszó üvegfirhang lebegett

Hamis hajlam

Lobogóra tűzte a vég

Zivatar lesz

Lovaskocsi szénát hullajt

Még egyetek

Mélyszántású fényes hantok

Szentháromság

Ha megtagadod ősfölded

Nem vagy méltó

Szépanyád kenyér ízére

Élni kéne

Kárpát medence ölében

Tébolydákkal

Háború és halál tiport

Nemzeteket

Az anyák nem tagadták meg

Gyermeküket

Ha mégis ma árvák lesznek

Minden korban

Tűzvetéssel széna nélkül

Hűtlen élnek

Tűzláva folyik a rétre

Merre vagytok

Virágot viszek a térre

Minden térre

Pipitérre a grundra is

Elmondtam én

Egy estéli litánián

Imáinkat

 

 

 

Kiadványok az Eötvös József Főiskola műhelyéből

Városunk meghatározó felsőoktatási intézménye, az Eötvös József Főiskola (az egykori Tanítóképző) deklarált céljai szerint sem csak oktat és nevel, hanem szellemi központ is kíván lenni, ahol komoly alkotómunka is folyik. Ehhez mindenekelőtt elhivatott tanárok, oktatók kellenek, akik napi munkájuk mellett valamely tudományterületben mélyülnek el, és hoznak létre szellemi-kulturális értékeket. A főiskola saját kiadója révén mindezek publikálására is lehetőséget nyújt, más kérdés, hogy a felsőoktatás berkein kívül is érdeklődésre számot tartó kiadványaik közül mindeddig csak igen kevés jutott el hozzánk. Szerencsére nemrégiben mindez örvendetesen megváltozott, így most és következő lapszámainkban be tudunk mutatni néhány olyan könyvet, amely szerzője révén a főiskolához kötődik, a benne olvashatók viszont szélesebb közvélemény számára is izgalmasak lehetnek.

A cikk további része csak online előfizetőink számára hozzáférhető!

Újabb adalékok a Móricz-portréhoz

Mayer János

Eddig is aligha volt kérdéses, hogy Móricz Zsigmond életrajzának és életművének egyik legkiválóbb ismerőjének a számos bajai kötődéssel rendelkező Hamar Péter számít. A nagy íróhoz kapcsolódóan már korábban is több önálló kötetet jelentetett meg, amelyek jelentősen árnyalták a sokszor egyoldalúan eltorzított vagy egyenesen meghamisított, de olykor tankönyveinkben még ma is megjelenő Móricz-képet. E torzulásokban éppúgy szerepe volt a saját legendáriumát építő írónak, az életrajz „kellemetlen” részeit elhallgató családjának, amint a kommunista korszak irodalomtörténet-írásának, amely afféle „paraszt-szentet” faragott volna belőle. Miután ma már számos, korábban nem ismert dokumentum (elsősorban Móricz naplója) is elérhető, és a magukat esetleg kényelmetlenül érzők sincsenek az élők sorában, szembe lehet nézni a tényekkel, és a Móricz-portrét mindezek figyelembe vételével lehet árnyalni, pontosítani. Hamar Péter több korábbi munkája is ezt szolgálta.

Legújabb kötetében összesen 10, korábban különböző folyóiratokban (Korunk, Alföld, Szabolcs-szatmár-beregi Szemle, Hitel), illetve egy többszerzős tanulmánykötetben már megjelent írását gyűjtötte össze. A tanulmányok e gyűjteményben három nagyobb tematikai egységbe (Móricz életének tényei hamis kommentárok, elhallgatások útvesztőjében, Az értékszempontok változásának hatása a Móricz-kánonra, illetve Nagylátószögben: publicisztika – dzsentritéma – zsidókérdés) illeszkednek.

Az első tematikai egység főképp a valós és az ábrázolt életrajz ellentmondásait igyekszik feltárni. A kötet első tanulmányának tartalma olvasóink számára sem ismeretlen, hiszen ennek lényegét a szerző a Bajai Honpolgár-estek során előadásban, illetve tanulmányban is kifejtette: Móricz valójában nem volt parasztivadék (főleg nem szegényparaszt), valódi szülőháza „túl előkelő” volt (ezért „kineveztek” annak egy másikat), és a „prügyi nyomor” ábrázolását az író maga is eltúlozta az Életem regényében. Nem is beszélve a Csibe-történetről, amelynek lényegét (hogy ti. Csibe, azaz Litkei Erzsébet Móricz fiatalkorú szeretője volt, és az ő törvénytelen gyermekének alighanem az író volt az apja) – eltérő okokból – mind Móricz visszaemlékező lányai, mind a hivatalos irodalomtörténet elhallgatta.

A következő három tanulmány Móricz sokáig kiadatlan, de aztán a 2010-es években több részletben (1924-25, 1926-29, 1930-34) megjelentetett naplóját elemzi, különösen abból a szempontból, hogy a megismert életrajzi részletek szolgálnak-e adalékokkal egyes művek keletkezéstörténetéhez. Másrészt nem egyszer rá lehet mutatni arra is, hogy a naplóból korábban részleteket megjelentető Móricz-lányok (Virág és Lili) olykor igencsak szelektíven, helyenként manipulálva idézték apjukat, és még az is vélelmezhető, hogy a napló egyes, hiányzó részeit ők „tüntették el”.

A második nagyobb egységben egy-egy tanulmány erejéig olyan Móricz-művek (Égi madár, Forró mezők, Betyár) kerülnek a középpontba, amelyek kevésbé szerepelnek a köztudatban. Pedig előbbi témáját Móricz többféle műfajban (novella, színdarabok) is feldolgozta, de igazi sikert egyik sem aratott, ahogy az 1958-as filmadaptáció sem. A régebbi kritikák egy része a művet (de legalábbis főszereplőjének portréját) remeklésnek tekinti, de Hamar Péter szerint ma – amikor sem a szocialista ideológia alapvetéseinek, sem a lukácsi esztétika normáinak nem kell már megfelelni – ez az állítás revízióra szorul. A Forró mezők sem tartozik az életmű legfontosabb darabjai közé, inkább azért lehet érdekes az említése, mert a szerző szerint cselekményét részben megtörtént események ihlették, amelyekről Móricz 1928-as nyíregyházi látogatásai során szerezhetett tudomást. A regény ellentmondásos megítélésének okát Hamar Péter főként abban látja, hogy a „szocialista” korszak ítészei (Czine Mihály, Nagy Péter) detektívregényként olvasták és értékelték, a kortársak (Kárpáti Aurél, Féja Géza) szerint viszont a bűnügyi történettel inkább a húszas évek végének szabolcsi társadalmi viszonyait, gazdasági folyamatait, a dzsentriréteg körében felerősödő tendenciákat kívánta bemutatni. Ezt ugyan más regényeiben magasabb szinten is megtette, de ettől mégsem kellene a regényt a lektűr kevésbé értékelt műfaji kategóriájába sorolni. A Betyár (1947) c. regényt éppúgy tekintették az életmű egyik legkiemelkedőbb darabjának (Nagy Péter), ahogy feledésre ítélt alkotásnak is (Szilágyi Zsófia), de maga Móricz is írt róla olyat, hogy „régi anyagok megemésztett hulladékából van az egész felépítve”, és inkább anyagi kényszerből, mintsem belső indíttatásból állt neki a megírásának. Talán az sem véletlen, hogy az 1960-as évektől kezdődően egyre kevesebbet foglalkozik az irodalomtörténet-írás a regénnyel, amely történetvezetésében, gondolatvilágában elég sok hasonlóságot mutat Móricz első nagy regényével, a Sárarannyal. Így aztán alighanem itt helyes az utókor ítélete, amely a könyvet – kétségtelen erényei ellenére – a kevésbé sikerült darabok közé helyezi.

A harmadik szerkezeti egységben olyan kérdéseket tárgyal az életműben, amelyek egy része pontosításra szorul. Móricz szövegei között nagy szerep jut a Riportoknak, csakhogy ezek egy részéről tudható, hogy úgy készültek, hogy Móricz sohasem járt a feldolgozott események helyszínén, azokról csak hírlapi tudósításokból értesült. Így aztán e gyűjtemény számos darabja sokkal inkább tekinthető publicisztikának, esetleg szociografikus esszének, ám riportnak semmiképpen sem. Mások pedig inkább elbeszélések közé sorolhatók. Hamar Péter szerint a Móricz-életműkiadás 480 „riportja” közül jó, ha a fele megfelel e sajtóműfaji kategóriának, így helyesebb volna összefoglaló néven közéleti publicisztikai írásoknak nevezni őket. Ettől még vannak izgalmas, jól megírt, problémaérzékeny munkák is köztük, de Móricz hírlapi „riporterként” is mindvégig szépíró maradt.

A dzsentritéma több fontos regényének meghatározó eleme, ugyanakkor egyre inkább vitatott kérdés, hogy az író mely művei sorolhatók a dzsentriregények közé. (Főleg, hogy a dzsentri fogalma is változott, bővült az idők folyamán.) A számos értelmezést elemző szerző felveti például a Rokonok – amelyet az irodalomtörténet hajlamos a dzsentritéma legteljesebb kifejtésének tartani – kapcsán, hogy az valóban dzsentriregény-e, ha deklasszálódott főhőse nem is tartozik ebbe a társadalmi kategóriába. Szerinte a problémát az jelenti, hogy a regény cselekményidejében (a 20-as évek legvégén, a 30-as évek elején) a dzsentrifogalom már szinte meghatározhatatlanná vált, és más rétegekkel erősen összemosódott. Ha ezt elfogadjuk, akkor a könyv lehet dzsentriregény is.

A kötet utolsó tanulmánya Móricz állítólagos antiszemitizmusával foglalkozik, amely vád alapját egy 1919-es naplórészletének néhány mondata adja. (A nyilvánosságnak szánt szövegeiben nemigen lehet ilyeneket találni.) Mindez két dolog miatt lehet érdekes. Egyrészt azért, mert a maga korában a sokak által „zsidó folyóiratnak” tartott Nyugatnak dolgozó Móriczot inkább a filoszemiták közé sorolták. Másrészt pedig azért, mert az ominózus naplórészlet eredeti szövegkörnyezetéből kiragadva, kissé megrövidítve és átírva belekerült Závada Pál Idegen testünk c. regényébe, s ezzel erősebb hangsúlyt ad a mű bizonyos szereplőiben ábrázolt antiszemitizmusnak. Hamar Péter – szembesítve a naplórészlet megírásának körülményeit (a Tanácsköztársaság ideje) és a regénybeli helyzetet, valamint továbbgondolva az antiszemitizmus lehetséges ismérveit – arra jut, hogy Móricz antiszemitaként való beállítása semmiképp sem méltányos. Lehet, hogy az író általában különösebben nem szerette a zsidókat, ám például naplójában szégyenkezve ítélte el az első zsidótörvényt, voltak zsidó barátai, sőt a Kelet Népe zsidó munkatársának élelmezéséről is gondoskodott. Hogy az általa egyébként „tehetséges fajnak” tartott zsidóságról tett általános érvényű kijelentéseket is, aligha sorolja őt a megveszekedett zsidóüldözők táborába.

A 134 oldal terjedelmű tanulmánykötet természetesen elsősorban az életmű ismerőinek, tanároknak ajánlható, hiszen a felszínes Móricz-ismerőknek a kötet adatai részletkérdéseknek tűnhetnek. De az ördög – ezúttal is – a részletekben lakozik, és e mozaikdarabkák összerakásakor az összkép is módosul valamelyest. Márpedig azt egy ideje tudjuk, hogy a közvélemény által ismert Móricz-portrét több ponton is módosítani kellene, majd ennek fényében az életmű egyes darabjait is újra lehetne értelmezni. Ez pedig nem szentségtörés, hanem az igazság keresése. (Hamar Péter: Mintha felhők fölött állna. A Móricz-portré ellenfényben. Magyar Napló, Budapest, 2021. 134 oldal, ára 2500 Ft)