Fábián Borbála
A bajai mozi kezdetét elfeledték, hiszen csak a régi újságok, egykori moziplakátok, hirdetések őrzik a nyomát, hogy mikor milyen filmet vetítettek a városban.
Az első mozielőadást (vagy inkább csak filmvetítést) 1898-ban tartották. Így valószínűleg a mai Bács-Kiskun megy területén először Baján vetítettek filmet, s nem Kecskeméten, ahogy Gila János A vándormozitól a Hírös filmig című könyvében említi. Kecskeméten ugyanis az első előadás 1899-ben volt, míg Baján 1898. január végén: Zlinszky András a cinematographot és a phonograpot mutatta be a bajai Nemzeti Szálló (ma: Duna Szálló) nagytermében. Műsora hasonló lehetett, mint amelyet 1899 márciusában Nagybányán mutatott be, melyről a Felsőbányai Hírlap így tudósított: „A phonograph különös hűséggel és tisztasággal reproducált egy czimbalom és clarinet szólót, továbbá Tóth Kálmán »Előre« czimü költeményének szavalását. A mozgó fényképek pedig valóban csodálatra ragadták az embert, amennyiben oly élethűen tárták szemünk elé az életből ellesett egyes jelenetek lefolyását, hogy az alakok mozgásában semmi szögletesség nem volt észrevehető.”
A bajai újságokat lapozgatva több vándormozisról is olvashatunk, sőt a korszak egyik leghíresebb ismeretterjesztő társulata, az Uránia Magyar Tudományos Színház is többször tartott a városban vetítéseket, előadásokat, például 1901-ben. 1902-ben Benkő tanár úr az Edison Színház előadásait vetítette az Arany Bárány szálloda színháztermében. A filmbeli operarészleteket egy operaénekes „kísérte” a hangjával, tehát a némafilmekhez nemcsak zongorán játszottak kísérő zenét. 1905-ben a Közép-Európa szerte híres Lifka Bioskóp járt városunkban. Augusztus 20. és szeptember eleje között, mielőtt Szabadkára távozott, számos filmet levetített. Lifka Sándor egyik kutatója, Brenner János szerint a műsorkínálatukban több mint 80 film szerepelt ekkoriban.
1907-ben a kisvásártéren (ma: Jelky András tér) Buday Károly és László Károly egy „állandó nyári villanyos-színkört, úgynevezett mozit” is épített. 1908-ban ezt írta erről a helyi újság, a Bajai Hírlap: „Mozi. Estéről-estére érdekes és változatos műsor szórakoztatja a bajai közönség minden rétegét Buday Károly és László Károly társvállalkozók vásártéri mozgófénykép-szinházában. Fölhivjuk a közönség érdeklődését erre a divatos szórakozásra.” 1909 októberében a mozit új műsorral nyitották meg, de a következő év első felében árverésen adták el a berendezését, többek között 228 széket és 3 lakókocsit.
Ezekben az években több vándormozi is felkereste a városunkat. A hírlapi tudósítások szerint 1907-ben 3 napig itt volt a párizsi Projektograph villanyos színház. 1909-ben a Narten Bioskop tartott előadásokat. 1911-ben egy mozitulajdonosnak, Gassmann Lőrincnek adósságai miatt nemcsak a moziberendezését árverezték el Baján, hanem sikkasztással is megvádolták, mert több tárgy, köztük egy 1368 méter hosszú film is hiányzott a lefoglalt tárgyaiból.
1910 őszén László Károly és társa, Horváth János kérvényezte a városi tanácsnál, hogy télen – pontosabban november 1-től április közepéig – a Bárány Szálló nagytermében tarthasson előadásokat. Ekkor ez a volt a városi színházterem is, így karzattal is rendelkezett. A kérvényükben azt írták, hogy „nagyobb áramvezető képességű vezetőket használunk, mint a menyi áramot a dinamó előállítani képes, s így a tűz keletkezése teljesen ki van zárva.”
Az irathoz egy rajzot is mellékeltek, hogy a dinamótól az áram hogyan jutna el a vetítőhelységbe. Ez utóbbit a színpaddal szemben a karzaton helyezték el. A tűzoltóság kérésére 15 cm-es homokrétegre állították, és legalább 3 m2 alapterületű volt. A filmek elhelyezésével kapcsolatban (korabeli cellulóz filmek igen gyúlékonyak voltak) ez volt az előírás: „a kamra minden oldala, beleértve a kamara alzatát és mennyezetét, bádoggal borítandó, benne mindig csak egy előadáshoz szűkséges film tartható és ott előadás közben filmet göngyölíteni tilos. a tartalék filmek a kamrán kívül tűzbiztos ládában tartandók, és minden egyes felgöngyölt film kis nyílásu bádog dobozba legyen zárva. A vetítő kamrában gyulékony tárgyak (papír hulladék stb.) nem tartható, benne nyílt láng használata és dohányzás tilos. a kamra kellően szellőztetendő, és pedig úgy és oly mértékben, hogy a fejlődő hőség a 20° temperatúrát ne haladja meg.”
A nézőtérrel kapcsolatban ezt határozták meg: „144 azaz egyszáznegyvennégy ülőhely, s a karzaton pedig, és pedig ennek jobb oldalán 50, ötven állóhely engedélyezendő. A helyiség nézőterén állóhely nem engedélyezhető, s itt pótszékek beállítására, s a karzaton akár ülőhely, akár állóhely az előbb jelzett számon felül szigorúan eltiltandó.
7.) Az ülőhelyek akként készítendők, hogy azok egykönnyen helyükről elmozdíthatók ne legyenek, s a terem közepén, ennek hosszában, valamint a terem jobb oldalán és ennek hosszában a fal mellett 1 m – 1.5 m székes út hagyandó.
8.) A néző téren legalább 4 drb. és pedig 35 cm magas gyertyával vagy olajjal égő zárt égő négy lámpa, helyezendő el, és ezek a négy lámpák mindenkor legalább 2 m. körzetben szabadon hagyandók.
9.) A dohányzási tilalom a teremben és a folyosón szintúgy a lépcsőházban több helyen táblákon feltűnően jelzendő.
10.) Minden ajtónál feltűnő nagy betűkkel „Kijárat” felirás alkalmazandó, és az előadások tartama alatt az udvarra levezető míg a lépcsőnek az emeleten levő ajtaja alkalmas módon folyamatosan kitárva tartandó.
11.) Minden egy órán át tartó előadás után a terem 10 percig szellőztetendő.
[…]
14.) A bemutatott képeknek a jó erkölcsöket, a vallást, az állami intézményeket, egyes személyeket ugy családokat sérteni nem szabad. ”
Molnár rendőrkapitány 1910. november 19-én engedélyezte, hogy a Bárány Szálló tánctermében 1911. március 1-ig hétköznapokon délután 7 órától este 10 óráig, vasárnap és ünnepnapokon 16 órától este 10 óráig mozgófénykép előadásokat tarthassanak 80 fillér legmagasabb belépődíj mellett.
A villanyáramot termelő dinamót („locomobilt”) Preinsberger Károly okleveles gépész kezelte. A villamos berendezéseket, vetítőt ifj. Buday Károly irányította. Az előadások sikeresek lehettek, hiszen László Károly 1911. április 9-én azt kérte a tanácstól, hogy a Bárány Szállóban tartott előadásokra kapott engedélyét május 15-ig hosszabbítsák meg. A tanácsa az engedélyt a biztosítási kötvény meghosszabbításához kötötte, ezért április végén csak május 1-ig engedélyezték az előadásokat.
Az egyik műkedvelő előadást László Károly azzal ette érdekesebbé, hogy közben egy kis filmet is levetített (amikor a szereplők a darab szerint moziba mentek.) Az egyik szerepet a darabban ő játszotta. 1912-ben a BSE javára, a sporttelep létrehozásának céljából jótékony célú előadásokat tartott a László-mozi, melynek tiszta bevételét a sportegyesület kapta.
A szeptemberi megnyitót a helyi újság így üdvözölte: „Megnyílt a László mozi. A rövid idő ‘alatt nagy népszerűségre szert tett László-féle Uránia színház, ma este nyitott meg a következő változatos és érdekfeszítő műsorral: A papucshős, Szerelem iskolája, Marcit szereti a felesége, Német tisztek lovas bravúrja, A nászfáklya. Valóságos szenzációnak kell tekintenünk A keserű szerelem a filmet, amelynek szerepeit a Vígszínház művészei, Varsányi Irén, Vendrey és Tanay játsszák. Az előadások kezdete köznapokon este 8 órakor, vasár- és ünnepnapokon délután 3, fél 5 és este fel 8 és 9 órakor. Helyárak 70, 50 és 30 fillér.” „László féle Uránia színház, hogy még jobban megnyerje a közönség tetszését, a mai naptól összeköttetésbe lépett a világhírű Pathé-Fréres céggel. Ezentúl tehát még szebb, tisztább, szenzációsabb képeket lesz alkalmuk a látogatóknak megnézni.”
A László-féle mozinak hamarosan konkurenciája is akadt, hiszen 1912-ben és 1913-ban ismét városunkba látogatott Lifka Sándor is a vándormozijával. Lifka Sándor azokban a városokban, ahol a Lifka Bioskop előadásokat tartott, filmfelvételeket is készített. 1913-ban a Bajai Sport Egyesület javára tartott jótékonysági előadáson nemcsak a sporttelepen felvett jeleneteket játszotta le, hanem a szabadkai városháza 1912-es avatási ünnepségét is, melyen a bajai városi tanács és több bajai vendég is látható volt. Sajnos Lifka felvételei nem maradtak az utókorra.
1913 májusában Szilágyi György szegedi lakos építési engedélyért folyamodott. Szilágyi fűszer-és csemegekereskedő volt Szegeden a Boldogasszony sugárúton. Több éven át tartó szegedi piaci kereskedés után üzletét 1907-ben vásárolta meg Kain Andortól. A fűszer-, csemege-, bor- és ásványvíz-üzlet neve az Arany Sashoz volt, melyet ő a Honvédhez-re változtatott. 1908-ban költözött a Boldogasszony sugárút 1-be. Fűszer- és csemegeáruházának is új nevet adott: „Fehér Kutyához” lett. Üzletében hirdetése szerint baja-bácsalmás-vidéki borokat is árult. 1912-ben fióküzletet is nyitott Cukorka Király néven a Kígyó és a Feketesas utca sarkán. A Szegedi Napló májusi tudósítása szerint 1913 tavaszán eladta az üzletét: „Pelcz Arthur szakmájában kiváló képzettségű 8 a szegedi kereskedelmi világban is előnyösen ismert cég átvette a régi jóhirnevü Szilágyi György (előbb Kopasz-féle) fűszer-, csemege- és ásványvíz-kereskedést a Boldogasszony-sugárut és a Gizella tér sarkán.”
Miért került Szilágyi György Bajára? Véletlenül került-e a Mezőterem nevű Szatmár megyei településen született 29 éves fiatalember Bajára? A pontos okot nem tudjuk, hiszen életrajzában az szerepel, hogy „iskoláit Nagykárolyban végezte, majd a kereskedői pályára lépett”. Valószínűleg a kereskedelmi kapcsolatai miatt járt, Baján és ismerkedett meg Mikolits Ignác mészáros lányával, Mikolits Mária Jolántával, akit 1908-ban feleségült vett. Apósáról már 1896-ban ezt írták A magyar ipar és kereskedelem országos albuma című könyben: „üzletével alig tud foglalkozni, szenteli az időt a közérdeknek, melynek kiváló harczosa. Az ipartestület elnöke, városi biz. tag, keresk. kamarai tag és virilista. az egész vidéken nagy tekintélyben áll e kiváló iparos, a kit jó modorával és előzékenységével a legelső úri körök is szivesen látják.”
Az általa tervezett új mozi terveit Antalfi (a nevét a későbbiekben Antalffynak írta) Ferenc építési vállalkozó, Szilágyi György sógora készítette. A Baján épülő mozi helyszíni szemléjét május 21-én tartották a Rosenfeld-házban. Szilágyi György itt, a korábbi Mészáros-házban tervezte moziját felépíteni. Az Uránia mozgófényképszínházát 23,4 m hosszúra és 8,5 m szélesre, 5,75 m magasra tervezte. Bejáratát és előcsarnokát a korábban Simonovits Béla üvegkereskedő bérelte üzlethelyiségben alakította ki. Az új moziterem falai a városi levéltárban fennmaradt építési engedély kérvény szerint „tiszta téglából készíttetnének a tetőzet pedig a melynek szerkezete fa és vas anyagból készülne, bádoggal fedetnék és rábitz menyezet alkalmaztatnék.
A föld szinten négy páholy, ezek felett pedig 2.75 m magasságban hat páholy elhelyezése terveztetett, kettő darab alá támasztó vas oszlop és megfelelő számú vasgerendák alkalmazása mellett deszkával borítandó vasbeton padozattal, rabitz szerkezetű mellvéd és deszka válasz falakkal.
Ezen emeleti páholyok egy az előcsarnokban elhelyezni tervezett két karu lépcsőn át lennének megközelíthetők.
Ezen terem befogadó képessége kérvényező megbizottjainak Antalfi Ferencnek kijelentése szerint 300 személyre terveztetett.-
Az Erzsébet királyné utcza felöli főbejáratul egydarab 1.88 m és egy darab 1.68 m szélességű ajtó fog szolgálni, az előcsarnokból a nézőtérre két egyenkint 1.10 m széles ajtó, a nézőtérről az udvarra pedig három darab egyenkint 1.30 m széles vész kijárat terveztetett. A vetítőkamra legnagyobb részt az előcsarnokban és csak kisebb részben a nézőtérre benyulólag nyerne elhelyezést és pedig a középen a feljárati lépcső alá támasztására szolgálandó két vasoszlop elhelyezése mellett rabitz falakból készítve és belül minden oldalról vas bádog lemez boritással ellátva.”
(* megjegyzés: A rabitz-fal a Pallas Nagy Lexikona és a Révai Nagy Lexikona szerint: Rabitz berlini kőművesmester által az 1870-es években elterjesztett „dróthálóból készített tűzálló fal, melyre a cementet felrakják. Alkalmazzák lakószobákban, gyárakban, hol a tér szűk s nem kell terhet hordania. Újabb időben födémnek is használják.” A Révai lexikon szerint „használják mennyezetek, vájolatok, álboltozatok készítésére is, mely esetben a sodronyszövet a megfelelő hajlás mellett a menyezetre v. a tetőszékre van felfüggesztve és csak alulról vakolva. Bizonyos fokig tűzbiztos és így vaspillérek, faszerkezetek burkolására is célszerűen használható.”)
Ezt a tervezetet a városi építészeti és szépészeti bizottság – melynek elnöke a rendőrfőkapitány dr. Molnár Mihály volt – kisebb módosításokkal hagyta jóvá. Az udvarra vezető vészkijáratok szélessége 1.80 cm, a nézőtér bejárati ajtajai 1.30 cm szélesek legyenek. Az emeleti páholyok vezető törtvonalú kétkarú 1 méter széles lépcső helyett egy 1,5 m széles nem kétkarú lépcsőt javasoltak. Az összes kijárati ajtó kifelé nyíljon és a moziterem szelőztetését egy villanyárammal működő szellőztető készülék szolgálja. Június 15-én a helyszíni vizsgálat után, amikor a tűzoltóparancsnok is megvizsgálta, hogy tűzbiztonsági szempontból is megfelelő-e az épület, Szilágyi megkapta a bizottság jóváhagyását is. Egy nappal későbbi tanácsülés megadta az építési engedélyt, azzal a megkötéssel, hogy a játszási engedélyért különkell folyamodnia Szilágyi Györgynek a mozi üzembehelyezése érdekében. A másik megkötés az volt, hogy a városi tanács leszögezte, „hogy ezen építési engedély nem érinti a város közönségének azon jogát, hogy a mozgószínházak létesítését és fentartását a város közönségének kizárólagos jogává tegye, vagy a mozgószínházak ügyét folyamodó érdekének figyelembe vétele nélkül tetszése szerint szabályozhassa és hogy a folyamodó a város közönségével szemben annak ezen elhatározásából kifolyólag egyik esetben sem tarthat kárpótlásra igényt.”
Az építkezés szeptember elejére fejeződött be. A rendőrfőkapitány az Uránia mozgószínház épületére 1913. szeptember 4-én adta ki a „lakhatási engedélyt”, melyet a szeptember 11-i tanácsülés hagyott jóvá. Szilágyi György természetesen nem itt lakott, hanem a közelben a Kígyó utca 5-ös számú házban. Az építkezési engedély kiadásáért a városi tanács 50 korona díjat kért. Szilágyi 10 koronás havi részletfizetési kedvezményt kért, mert vállalkozása „ez idő szerint igen sok nehézséggel küzd”. Ezt a kedvezményt megkapta a városi tanácstól. November 1-től kezdve kellett törlesztenie. Ezt az építési engedély díjat a városi tanács a „Türr István szoboralap” növelésére használta fel.
A terveken már szerepelt az építendő mozi neve: „Uránia mozgószínház”. A nevet a már 1899-től működő Uránia tudományos színháztól vette. Első pecsétjein így szerepelt a neve:
„URÁNIA”
Szilágyi György
magy. tud. színház
BAJA
A játszási engedélyt 1913 szeptemberében megkapta, de ezt 4 hónaponként kellett megújítania. A bajai rendőrkapitányi iratok között Szilágyi György második játszási engedély kérelme maradt fenn. Ebben azt is kérte kapitányi hivataltól, hogy „a határozat kiadásánál tisztelettel kérem az előcsarnok előterében a dohányzási tilalmat visszavonni, megjegyezvén hogy esetleges tűzesetek keletkezését ebből kifolyólag, személyesen ellenőrzőm, s szivarvégeknek a helységbe való eldobását a legenergikusabban megtiltom.” Az 1914 májusi kérelemében már csak a játszási engedélye 4 hónappali meghosszabbítását kérte. Szeptemberben új gépészét is bejelentette, aki Ertl Zsigmond volt.
A Szilágyi-féle Uránia első előadását 1913. szeptember 8-án tartotta. Egy hónappal később arról tudósított a helyi újság, hogy „„Az Uránia Mozgószinház, Erzsébet királyné-utca Mészáros ház, követésre méltó tettre határozta magát, amikor felajánlotta, a Bajai Jótékonycélu Nőegyletnek és a Bajai Sport Egyletnek, hogy a mai szombati napra eső egész jövedelmét e két egyesületnek átengedi. Szilágyi György érezte, hogy tartozik azt a meleg pártfogást, amelyben színháza részesül, viszonozni a bajai publikumnak. A viszonozást úgy csinálta meg, hogy ma szombaton olcsó ár mellett rendes mozgófénykép-előadást rendez a Szentháromság-téren a szabadban. Meg vagyunk győződve, hogy a közönség méltányolja az Uránia tulajdonosának az intencióit és tömegesen fogja látogatni ezt a mindenképen érdekes előadást. Olcsó pénzen jut kitűnő műsorhoz és a mellett még áldoz is a jótékonyság oltárán.” Decemberben a leányegylet jótékony célú előadásáról már ezt írta a Baja című lap: „A város elitje nézte végig az élvezetes moziszámokat, a város nagyközönsége áldozott ilyen kellemes módon a jótékonyság oltárára. A legkielégitőbb volt úgy az erkölcsi, mint anyagi haszon. Ez alkalommal sem mulaszthatjuk el külön elismerésünket nyilvánítani az Uránia-mozi közkedvelt tulajdonosa iránt.”
1914 márciusában Edison új találmányát a kinetofont (hangosfilmet) vagy „beszélő mozit” is bemutatták az Urániában. A fonográfot és a vetítő gépet kapcsolta össze egy javított változatban Edison, hiszen ez a találmány már a 19. század végén megjelent. Magyarországon 1913 őszétől és 1914-ben mutatták be és Szilágyi mozis kapcsolatait mutatja, hogy például Szekszárdon vagy Kolozsvárott csak áprilisban voltak kinetofon előadások. A másik mozi sem maradt el az újdonságok terén, hiszen az Apollóban 1914. március 18-án például a Pathé cégnek a kolozsvári színészekkel felvett „Sárga csikó” című népszínművét láthatta a bajai közönség. Ez volt az első Kolozsvárott forgatott magyar film, melynek 1913 decemberében Párizsban volt a bemutatója, majd 1914. januárjában Budapesten és Kolozsvárott, hamarosan világsikert aratott.
Az első világháború a bajai mozik életét is befolyásolta. Először László Károlyt lett katona, és moziját már 1915-ben a nagybátyja, László Márton ny. rendőrőrmester üzemeltette. A gőzgép kezelője Horváth István, később Havelka István – a bajai hengermalom gépkezelője; a vetítőé Stefkó János volt. László Károlynak a bajai társadalmi életben játszott szerepét mutatja az, hogy a szerb megszállás idején a szerbek által kijelölt túszok egyike volt.
1916-ban: „A nyári színház elbontását a rendőrség elrendelte, úgy tűzbiztonsági mint közbiztonsági szempontból Végre egy tűzfészektől megszabadul a vásártér [azaz a mai Jelky András tér, F. B.], hisz úgyis minden cél nélkül terpeszkedett az ízléstelen faház városunk egyik legforgalmasabb helyén.”
Az Uránia mozit jól megépítették, hiszen 1916-ban a városba érkező színháztársulat játszó helyévé is a mozit jelölte ki a városi tanács. Szilágyi Györgyről a Rapcsányi-féle Baja monográfiában olvashatjuk: „az orosz fronton harcolt, kétszer mesebesült.” 1918-ban már Baján volt. A megszállás után ugyanis a szabadkai Lifka Sándorral cseréltek filmeket 1919 elején, hogy újdonságokat tudjanak bemutatni közönségüknek. Szilágyi Lifkához hasonlóan részt vett 1919-ben Szegeden a „Délvidéki Mozgóképszínház Tulajdonosok Filmkölcsönző Részvénytársasága” létrehozásában, ennek felügyelő bizottsági tagjává is megválasztották. A részvénytársaság célja az volt, hogy például Párizsból tudjanak új filmeket beszerezni. 1921-ben felszámolták ezt a részvénytársaságot.
Szilágyi György a szerb megszállás után, amikor 1921-ben Horthy Miklós Bajára látogatott megszervezte, hogy erről filmfelvétel is készítsen a Star filmgyár, Kovács István operatőrrel (aki bajai származású volt).
Az „Uránia”-mozi 1924-ig működött az Erzsébet királyné-utca (ma: Szabadság) 2. szám alatt, majd átkerült a Tóth Kálmán térre. Szilágyi György ugyanis vállalkozó társaival megvette a Kaszinó épületét és ezt átalakítva, kibővítve egy új 700 nézőhelyes mozit is épített. Az udvaron egy kertmozit, a „Kert-mozgót” is üzemeltette 1000 nézőhellyel. A régi épület sem maradt üresen, hiszen az 1930-as évek közepéig itt működött a „Corso-mozi”.
