Laki Ferenc
A közelmúltban közzétett, kertészkedéssel kapcsolatos írásomban – amelyben elsősorban a táplálékokat produkáló növények szerepeltek – csak megjegyzésként esett szó arról is, hogy külterületi kertünkben dísznövények számára fenntartott rész is van, amelynek felelős kezelője már nem én vagyok. Természetesen a fásszárúak metszése és valamennyi növény vízellátásának biztosítása az én feladataim közé tartozik, és a vegetációs fázisok (rügyfakadás, virágzás) számomra is örömteli perceket okoznak. Szakmai ismereteim, a kertünkben található mintegy 100 kultúrnövény folyamatos megfigyelése és a városban szerzett tapasztalataim nyomán szeretném elmondani a virágos növényekkel kapcsolatos alapvető gondolataimat, észrevételeimet, javaslataimat.
Ha nyitott szemmel járunk városunkban – utcáinkon, útszéleken, tereken, az emeletes házak közötti előkertecskékben, erkélyeken, de a szemmel elérhető udvarokban is – szinte minden évszakban megcsodálhatjuk a környéket, háztájékokat díszítő, nyíló virágokat. Enyhébb teleken már januárban, februárban kinyílik a hóvirág, míg a következő hónapokban a tavaszhírnök ibolya, a májusi gyöngyvirág, a tulipánok, a lombelőzően virágzó gyümölcsfélék (mandula, barack- és szilvafélék, cseresznye, meggy) bontják szirmaikat. Júniustól azután a pünkösdi rózsák változatos színű variánsai, illetve a rózsák nyitják a legtarkább színben pompázó dísznövényes időszakot, s végül a késő őszig nyíló őszirózsák zárják az aktív vegetációs időszakot.
Az eddig megnevezett fajok zöme több változatban is ismert, az ember által gondozott, díszítő virágos növények száma több ezerre tehető. A címben megjelölt „virág” gyűjtőnév azokat a növényeket foglalja magába, amelyeket az ember környezete szépítésére, díszítésére tart. Ezek zömmel háziasított növények, de sok esetben a vadon élő őseiket is megtalálhatjuk a kertekben. Az ember (a teremtés koronája) a „szépség törvénye szerint” is alakítja környezetét, a növényeket is próbálja igényeinek megfelelően módosítani, változtatni. E tevékenysége a vadon élő fajok ház közeli telepítésével kezdődött, amely már napjainkban – hála a gyakorlati és elméleti ismeretek szinte korlátlan növekedésének – olyan lehetőségeket kínál, hogy szinte naponta állíthatunk elő új növényvariánsokat virágkertészeteinkben. Különösen kiemelkedő a tulipánok, rózsák új típusainak megjelenése. Pár évvel ezelőtt juthattunk pl. ahhoz az információhoz, miszerint egy dél-tiszántúli kertészetben már 2 000-nél is több rózsavariánst tekinthet meg az érdeklődő látogató.
Melyek azok a tulajdonságok, amelyek vonzóvá tehetnek egy növényt? A leglátványosabbak a virágok színvariációi, amelyek szinte egy növény minden szervénél (gyökér, szár, levél, virág, termés) megfigyelhető. Ehhez röpke szakmai eszmefuttatás kínálkozik.
Egy-egy növény szerveinek színe a benne levő szerves anyagok, vegyületek mennyiségétől és minőségétől függően alakul; ezek a festékpigmentek, amelyek tulajdonképpen fehérjék. Hogyan jönnek létre az eltérő színek? A Napból (vagy mesterséges fényforrásból) származó fehér fény/spektrum eltérő hosszúságú mozgó részecskéi, ha valamilyen anyaggal találkoznak, akkor azok egy része visszaverődik, a többi része elnyelődik. A spektrum vörös-sárga-zöld-kék-ibolya hullámtartományai a szivárvány (esőcseppeken megtörő fényjelenség) esetén jól észlelhetők. Minden növényi részt olyan színűnek látunk, amilyen a visszavert hullámhossz-tartomány színe: a vörös szín a hosszabb, az ibolyaszín a rövidebb tartományé Ha az egész tartományt (spektrumot) elnyeli egy anyag, akkor azt feketének látjuk; ha az egészet visszaveri, akkor fehérnek. A növényben lévő eltérő felépítésű festékpigmentek (klorofill, karotin, xantofill stb.) a leírt fizikai törvényszerűség szerint okozzák az eltérő színeket. A pigmentsejtek képződése genetikailag meghatározott ugyan (pl. a levelek először zöld színűek a klorofill miatt), de hogy mikor kezdenek sárgulni, azt a külső tényezők (pl. hőmérséklet) befolyásolhatják. A sötét pincében képződő burgonyacsírák megnyúlnak, de nem színeződnek, mert fény hiányában nem képződik klorofill festékpigment. Egyes növények virágszirma lúgosabb talajon piros, savasabbon kék színű lesz.
A színvariációk leggyakrabban a növények sziromlevelein észlelhetők. A fehér szirmokból hiányoznak a festékanyagok, a sejtüregekben csak levegő van, amely a spektrum egészét visszaveri; ezért lesz fehér. Ezért ha egy piros és fehér virágú egyed kereszteződik, az utód (hibrid) azért lesz rózsaszínű, mert az egyik szülőtől csak fele mennyiségű piros szint meghatározó gént kap, s ezért halványodik a piros rózsaszínűvé.
Ilyen eset fordul elő a csodatölcsér esetében is. E növény piros és fehér virágú változatának keresztezésével kísérletezett Carl Correns német botanikus száz évvel ezelőtt, s fedezte fel a köztes (intermedier) öröklődést. Kertjeinkben is találkozhatunk ezzel a növénnyel, de a rózsánál, szegfűnél és a pünkösdi rózsánál rózsaszínű lesz az első hibridnemzedék minden tagja. Azonos pigmentfestékeket tartalmazó két szülő esetén az utódoknál is mindig azonos szín marad: a kék szamárkenyér virága mindig kék, a sárga ligetszépénél mindig sárga színűek lesznek az utódok nemzedékről nemzedékre. Eltérő színű pigmentekkel rendelkező szülők esetén erős színkeveredések tapasztalhatók. Az egy nemzetséghez tartozó 6 rózsafajból csak egy a fehér virágú. Mivel könnyen kereszteződnek egymással – a kék kivételével –, változatos színek fordulhatnak elő. (A már fentebb említett kertészetben is a 2000-nél is több változatnál a virágszínekben van a legtöbb különbség.) A kerti árvácskáknál is nagy a színvariáció, sőt, ezeknél az egy virágot alkotó 5 sziromlevél színe sem egyforma, ezért inkább tarka virágúnak titulálható.
A színváltozás nemcsak a virágoknál, hanem más növényi szervnél is gyakori jelenség, A virágból kifejlődő magvak, termések színe az érés folyamatában is változhat. A szilvánál az először zöld szín kékessé, majd pirossá válhat. Pirosan „izzik a galagonya”, de a rózsák „csipkebogyója” is. Az először zöld almák terméshéja a sárga és piros színek különböző variációit veheti fel, s a belül lévő magvak érése során a kezdeti fehér barnára, majd egész sötét feketére változhat. A lomblevelek zöld színanyagai az őszi hónapokban elbomlanak, s a sárga, majd vöröslő színt kölcsönző festékpigmentek válnak uralkodóvá. A nyír pigmentmentes fehér kérgével dicsekedhet! A platán törzséről időnként leváló nagy kéregdarabok terelik magukra az arra sétálók figyelmét.
A virágok száma (egyesével vagy csoportosan képződnek), illetve elhelyezkedése (hajtáscsúcson vagy a szár oldalán fejlődnek) is sokszor jellemzője lehet egy-egy növényünknek. Kerti virágaink között akadnak olyanok is amelyek jellegzetes illóolajat termelve csábítják vagy kábítják a szimatoló érdeklődőt (ibolya, rozmaring, liliomok, gyöngyvirág, rózsák, hársfák). Egyesek közülük leveleikkel (örökzöldek), mások jellegzetes lombkoronájukkal (jegenyenyár, szomorú fűz) vagy egzotikus termésükkel (kecskerágó, zsidócseresznye) állítják meg az arra sétálókat.
Virágkedvelő nemzetünk talán világelső lehet abban, hogy az újszülötteknek valamilyen kedvenc virág nevét adják: Boglárka, Hajnalka, Hortenzia, Imola, Iringó, Jácint, Kamilla Margaréta, Nárcisz, Rózsa, Viola – sőt a minden virágot kedvelők a „virág” köznevet íratták nagybetűvel lánygyermekük születésekor (Virág). Csupa lánynév! Felmerülhet a kérdés: mi lehet az oka e kisajátításnak? (Ezeket nem firtatnám, mert egész értekezést kívánna!)
Adni és kapni egyaránt örömet okoz! Az emberi kapcsolatok bensőségesebbé tehetők, ha a különböző nevesebb évfordulókon (névnap, születésnap, házasságkötés, családi-, baráti látogatások stb.) szálas, csokros vagy cserepes virággal lepjük meg szeretteinket. A virágok nélkülözhetetlen kellékek az iskolai ünnepségek (/tanévnyitó, tanévzáró, ballagás, diplomaosztás) alkalmain is.
Mindent a szemnek, semmit a kéznek!- szólásnak a kedvenc virágunk szemlélési- és megszerzési módjára utaló jelentése van. Népes számú unokáim mindegyikének megmutogattam a lakásunkban tartott virágokat már karonülő korukban a „csak nézni és simogatni ezeket” tanácsom kíséretében.
Költészetünk, művészeti ágazataink, dalaink gyakori alanyai a virágok. Gyermekdalaink nép- és műdalaink is őrzik virágszeretetünket. „Fehér liliomszál.., Hej tulipán tulipán,teljes szegfű, szarkaláb…, Kék nefelejcs.. Szagos a rozmaring…, Ha én rózsa volnék…, Akácos út csak néhány példa az utóbbiak közül.
A vallási ihletettségű virágvasárnap, a világi jellegű debreceni virágkarnevál csak megerősítik nemzeti lelkületünk egy fontos oldalát A sokféle nézőpontból jellemzett kerti virágaink továbbra is várják és kívánják az emberi gondoskodást. Abban a reményben zárom soraim, hogy kedves Olvasóim köréből is sikerül megnyerni néhányukat, hogy ne csak rácsodálkozzanak a virágainkra, hanem terjesztői, termelői is legyenek; mert aki szereti a virágot – rossz ember nem lehet!
A cikk képei Jávorka-Csapody Kerti növényeink c. könyvéből származnak.
