Szünder Dezső
Olvasóink között is minden bizonnyal vannak olyanok, akik 30 vagy akár 30+ év távlatából még élénken emlékeznek arra, hogy gyerekkorukban mi is volt a kedvenc ételük. Az az étel, amellyel az édesanya várta őket haza egy nehéz nap után, amelyet elkészített azon a vasárnapon, ami azért volt ünnep, mert a már „kirepült” fiú hazalátogatott stb. Bízom benne, hogy mire a Kedves Olvasó idáig eljutott az olvasásban, már biztosan tudja, mi is az étel, amely számára a legkellemesebb emlékeket idézi fel.
A tavasz egyik első hírnöke, mely megjelenését követően egészen nyár elejéig, nyár közepéig kitart, a cukorborsó vagy a zöldborsó. Hazánkban a táplálkozást illetően túlnyomórészt az utóbbi terjedt el, a cukorborsóval inkább csak az éttermek asztalain lehet találkozni. De mi is a különbség a két borsó között? Sokan nem tudják; ennek egyik oka az, hogy a piacokon is azt lehet hallani az árusoktól: „Jöjjenek, vegyenek cukorborsót, édes mint a cukor!”. Öntsünk tiszta vizet a pohárba: a cukorborsó és a zöldborsó közti leglényegesebb különbség a fogyasztásában, tányérra kerülésében van. A cukorborsó hüvelyében a magok lényegesen apróbbak a zöldborsóénál, valóban édesek, ám ezeket a magokat az étel elkészítése során nem fejtik ki a hüvelyből; így, ahogy van, a hüvellyel együtt főzik, párolják, tálalják, eszik. A zöldborsót ezzel ellentétben kifejtik, és csak a borsószemeket fogyasztjuk el. Természetesen mindez nem zárja ki azt, hogy egy zöldborsó is édes legyen, sőt, a korai érés után, még zsengén leszedett növény termése valóban kellemesen édeskés ízű, akár nyersen is bátran fogyasztható.
E havi témánk a zöldborsó. Konyhai felhasználása igen sokrétű: készíthető belőle egészséges és tápláló főétel, lehet köret, egy étel alkotóeleme, készíthető belőle leves, de használható elkészült ételek díszítésére is. Gyermekkoromban a főzelékek közül azon kevesek egyike volt, amelyet mindig jóízűen fogyasztottam. Készítsünk tehát mi is frissen fejtett zöldborsóval egy ízletes főzeléket, legyen mellé néhány fasírt, majd ezek mellé igyunk egy finom, kellemesen behűtött fehérbort vagy fröccsöt!
A táplálkozási szokások, ételkészítési módok némiképp átalakultak azóta, mióta gyerekek voltunk. Előtérbe kerültek a korszerű, mégis számtalan esetben otthon is könnyedén megvalósítható technikák, a különböző ételek, illetve hozzávalók iránti egyedi érzékenység pedig találékonyságra ösztönözte az ételeket készítő embereket. Ezen kívül divat lett a hagyományos étkek újragondolása is. Ezek egy részével, bevallom, nem mindig tudok azonosulni: nekem a húsleves még mindig a hagyományos módon készülő, órákon át tűzhelyen lévő csoda! Vannak viszont ételek, melyeket a hagyományos mód mellett az átgondolt verzió szerint is szívesen készítek, eszem. Ilyen az alábbi zöldborsófőzelék és a hozzá tartozó fasírt feltét is.
Zöldborsófőzelék fasírttal
Kezdjük a főzelékkel: vásároljunk egy négyfős család részére 2 kg zöldborsót, lehetőség szerint zsengét. Vonjuk be az egész családot a borsó kifejtésébe, így viszonylag hamar elkészülhetünk vele. Vágjunk apróra egy nagy vöröshagymát, kevés olajon pároljuk meg, vigyázzunk, hogy egy kicsit se égjen meg. Tegyünk hozzá még az elején egy csipet sót, hogy a hagyma a benne lévő nedvességet kissé kiengedje, ezáltal inkább párolódni fog, mint sülni. Ha a hagyma kész, tegyünk hozzá apróra vágott fokhagymát ízlés szerint, de ne vigyük túlzásba, 1-2 gerezd elegendő lesz. Forgassuk át, majd tegyük bele a kifejtett borsót. Keverjük át alaposan, szórjuk meg 1 teáskanál pirospaprikával, sózzuk, borsozzuk, tegyünk hozzá egy 2 cm-es gyömbérdarabot apró kockára vágva. Öntsük fel hús alaplével, ennek hiányában leveskockát oldjunk fel vízben, és ezt öntsük a borsóra. Ne használjunk sok folyadékot, éppen csak lássuk meg a borsószemek közt a vizet, nem kell ellepnie az egészet. Tegyünk rá fedőt, forraljuk fel, és lassú tűzön főzzük puhára, ám roppanósra a borsót. Vegyük ki egy merőkanállal a felét, turmixoljuk teljesen homogén állagúra, öntsük vissza a tűzhelyen lévő borsónkra, tegyünk hozzá egy-két mentaág levelét apróra vágva, keverjük össze, ízesítsük még, ha szükséges, egy forralás után pedig vegyük le a tűzhelyről.
Készítsük el a fasírtunkat: daráljunk le ½ kg húst. Ne legyen túl száraz, lehet csirke-, pulyka-, marha- vagy sertéshús is, de akár vegyesen is, annál izgalmasabb lesz a végeredmény. Reszeljünk hozzá 2 gerezd fokhagymát, adjunk hozzá 1 csokor petrezselymet apróra vágva, 1 teáskanálk oreganót, 4 evőkanál zsemlemorzsát, 1-1 fej apróra vágott vörös- és lilahagymát, 2 db egész tojást, 1 csokor menta apróra összevágott leveleit, 2 evőkanál lisztet, sózzuk, borsozzuk ízlés szerint. Az egészet alaposan keverjük össze. Hevítsünk egy mély serpenyőben olajat, a masszából forgassunk dió nagyságú golyókat, majd süssük őket az olajban aranybarnára.
Egy mélytányérba szedjünk a főzelékből, helyezzünk rá tetszőleges számú fasírtgolyót. Egy kis doboz tejfölt keverjünk össze kis őrölt borssal és 1 teáskanál őrölt római köménnyel. Tegyünk ebből 1 evőkanállal a tányérunk közepére, díszítsük mentával.
A Honpolgár is nyári szünetre megy, a meleg nyári hónapokban vigyázzanak magukra és ne feledjék: jót enni nyáron is jó.
Jó étvágyat kívánok!
