2022-t írunk. Eltelt egy év, melynek mérlegét minden bizonnyal sokan áttekintették az év utolsó napjához közeledve. Van, ami velünk maradt az új évre is, hiába igyekeztünk… Vagyis nem hiába, hiszen meg kellett tanulnunk együtt élni valami megfoghatatlan dolog tudatával. A merészebbek – vagy vakmerőbbek, ezt majd az idő eldönti – próbálnak fittyet hányni a veszélyre, és az orvosi megoldások helyett megpróbálnak vigyázni magukra. A másik tábor vakon hiszi az előzőek ellentétét, ez pedig a választások közeledtével remek táptalajt ad azon erőknek, melyek így vagy úgy befolyásolni szeretnék – nem minden ok nélkül – mindennapjainkat, tetteinket, véleményünket. Minden Kedves Olvasót óva intek 2022-ben is attól, hogy vakon átadja magát egy eszmének; próbáljuk megőrizni higgadtságunkat, józan eszünket akkor is, ha napról napra nehezebb lesz. De az óév utolsó napjaiban nem csak az Olvasó, hanem a szerkesztő, cikkíró is számot vet. A saját tavalyi évemet jól jellemzi az, hogy inkább az új év eljövendő feladataira koncentrálok, és igyekszem a régit feledni. Mindenkit csak biztatni tudok erre, ha pedig nagyon nem megy, vegyük elő egy kedves receptünket, készítsük el magunk és családunk örömére. Mire az étkezés végére értünk, a sok mosolygó arctól talán mi is sokkal jobban érezzük magunkat.
Mert bizony enni idén is kell, fogunk is. Az újévi fogadkozások az évnek ebben a szakában még frissek, talán megpróbálunk tudatosabban, magunkra és a körülöttünk lévőkre jobban odafigyelve ételt készíteni. Gyarló ember lévén nem ígérhetem, hogy a Kockás abrosz rovat minden egyes alkalommal partner, társ lesz a fogadalmak betartásában, de annyi bizonyos, hogy idén is számtalan izgalmas recept közül lehet majd válogatni. Forgassák azért bátran az óév lapszámait is, hónap elején pedig keressék az újat!
Az idei első Honpolgár-számba olyan receptet kerestem, melyhez még csak hasonlót sem ettünk az ünnepek alatt. Fontos, hogy ne legyen nehéz, laktató, ellenben könnyen elkészíthető, a hozzávalók pedig legyenek könnyen beszerezhetők, esetleg idényjellegűek. Ezért aztán arra gondoltam, hogy a friss számban egészen egyszerűen süssünk meg egy csirkét minden bonyodalom nélkül, és készítsünk hozzá egy tabbouleh-t.
A most papírra vetett receptet – ahogy a korábbiakat is – bárki könnyedén személyre szabhatja, módosíthatja, saját szája ízére formálhatja. Ez egy alap, lecsupaszított verzió, mely a maga egyszerűségében mégis csodálatos eredményt ad, s nem csupán a gyomornak, hanem a tálalás során a szemnek is kielégülést hoz. Nyugodtan vegyük elő az ünnepek alatt használt ünnepi étkészletet, és varázsoljunk ünnepnapot otthonainkban ezzel a recepttel egy szimpla vasárnapon.
Kezdjük a csirkével! Kisvárosban élve viszonylag egyszerűen szerezhetünk be normális tartásból származó, egész csirkét. Válasszunk kicsit nagyobbat, olyan rántani való formát. Az enyém közel 2,5 kg-ot nyomott. A viszonylag nagy méret előnye, hogy a hús nem tud kiszáradni a sütőben még akkor sem, ha esetleg az utolsó 10 percben meg is feledkezünk róla. Ha megvan a kiszemelt baromfi, akkor nézzük át alaposan, tisztítsuk meg az esetlegesen fennmaradó szőrszálaktól. A nyakat vágjuk le, a belsőségekkel együtt tegyük félre későbbi tetszőleges felhasználásra. A csirke bőrét kívül és a hasüreget is kenjük be olívaolajjal, használjuk a kezünket a műveletre, így biztosan mindenhová jut. Az olajozás után masszírozzuk be a csirkét a már említett helyeken sóval. Egy evőkanál só az egyik oldalára, egy evőkanál a másikra, végül egy a belsejébe. Ne féljünk tőle, nem fogjuk elsózni, ez a mennyiség szükséges ahhoz, hogy a vastagabb húsrészek is kellően ízletesek legyenek majd. Ha ezzel végeztünk, ízlés szerint tegyünk frissen őrölt vegyes szemesborsot az olajos, sós felületekre. Ha elkészültünk, akkor fogjunk egy műanyag zacskót – akár tiszta, műanyag bevásárlószatyor is megteszi – csomagoljuk bele alaposan a csirkét, és tegyük minimum egy órára a hűtőbe. Ajánlatos egész éjszakára (vagy csak több órát) ott hagyni, így lehet biztosítani azt, hogy a só mindenhová el fog jutni, és a csirkénk valóban ízletes lesz.
Melegítsük elő a sütőt 160 ºC-ra, légkeveréssel. A csirkesütő állványra húzzuk rá a csirkét, tegyük be a sütőbe, és 2,5 kg-os csirke esetén süssük 2 órát. Ha nincs állványunk, akkor kénytelenek leszünk azt valamivel helyettesíteni. Erre a célra tökéletesen megfelel egy fél literes sörösdoboz, melyből egy kis pohár sört kiöntünk, és erre húzzuk rá a csirkénket. A sörbe opcionálisan dobhatunk néhány gerezd megtisztított fokhagymát is. Ha letelt az idő, óvatosan vegyük ki a sült csirkét a sütőből, húzzuk le az állványról, és hagyjuk hűlni 10 percet a szeletelés, darabolás előtt.
A tabbouleh Közel-Keleten elterjedt és kedvelt étel. Általában hosszú, akár 8-10 fogásból álló ételsorok részeként kínálják. Számtalan verziója létezik: míg Szíriában és Libanonban több a petrezselyem benne, mint a bulgur, addig a törököknél, örményeknél épp fordított az arány. Az egyik fő alkotója – a bulgur – a közel-keleti és a török konyha egyik kedvelt körete, magyarra talán búzatöretként fordítható. A még éretlen vagy meghántolt érett búzaszemeket párolás után kiszárítják, majd durvára összetörik. Az előállítás okán többféle méretben kapható, hazánkban leginkább a rizsszem méretű bulgur kapható. Mivel a bulgurt előzetesen párolják, ezért szinte alig kell főzni, elég csak leforrázni forró vízzel és állni hagyni. A rosttartalma magas, egy csésze a napi bevitel negyedét fedezi. A búzatöret kifejezetten tápláló étel, lassan felszívódó szénhidrátjainak köszönhetően cukorbetegségben szenvedőknek kifejezetten ajánlott. Kiemelkedő mennyiségben tartalmaz fehérjét, támogatja az emésztés egészséges működését.
A tabbouleh alapverziójában paradicsom szerepel, ezt az arab országokban szívesen helyettesítik gránátalmamagokkal. Én is ezt a verziót használtam az étel elkészítése során. A bulgurt alaposan mossuk át, tegyük fel forró, kétszeres mennyiségű forró vízben főzni maximum 5 percre. Vegyük le a tűzről, ízlés szerint sózzuk, fedjük le és tegyük félre hűlni. Egy nagy csokor petrezselymet és 4-5 szál friss mentát vágjunk durvára. A gránátalma magjait gyűjtsük össze, a levétől szűrjük le. Ha a bulgur legalább langyosra hűlt, őröljünk bele friss feketeborsot ízlés szerint, locsoljuk meg 1-2 evőkanál extraszűz olívaolajjal, facsarjuk bele egy fél citrom levét, adjuk hozzá a gránátalmamagokat, a zöldfűszereket és az egészet keverjük össze. Tegyük a hűtőbe egy órára.
Tálaljuk a darabokra vágott csirkével. Alternatív lehetőségként a csirkét csontozzuk ki, vágjuk apró darabokra és tálaláskor keverjük össze a tabbouleh-vel, és tálaljuk így.
Minden Kedves Olvasónak boldog új évet, sok, örömteli konyhában töltött percet kívánok! Jó étvágyat!
