Mesélő bajai sírkövek 8.
A Rókus temető gondnoki irodájához közel található egy síremlék magas márványobeliszkkel, amelynek keletre néző oldala szép fehérre csiszolt, a feliraton Matos Antal, hajdan tehetséges bajai labdarúgó és családtagjainak nevét olvashatjuk. Nyugatra néző oldala azonban sötétszürke, a régen rávésett nevek és a talapzatra rögzített tábla felirata alig látható. Kis tisztogatás után sikerült elolvasni a neveket, eszerint idősb Hochwarter Károly, felesége és leánya is ebben a sírban nyugszik.
A családfő Hochwarter Károly életét megismerve különös, tragikus sors rajzolódik ki előttünk. 1859-ben született, 1876-ban Szombathelyen érettségizett a katolikus gimnáziumban, amelyhez erős érzelmi szálak fűzhették, mert az iskolai évkönyvek tanúsága szerint rendszeresen, még a halálát megelőző évben is ellátogatott az érettségi találkozókra. Két évig a Királyi Magyar Tudomány-Egyetemen jogi tanulmányokat folytatott, majd 1878-79-ben önkéntes katonai szolgálatot teljesített. A katonaság után próbacsendőrnek jelentkezett a Magyar Királyi Csendőrséghez, remélve, hogy jogi tanulmányai és tartalékos tiszti vizsgája révén sikerül majd tiszti rangot elérnie. Szegeden 1883-ban letette az altiszti vizsgát, és még abban az évben Bajára került, kinevezték a csendőrőrs helyettes parancsnokának.
1884. január 2-án a bajai postahivatal azzal a kéréssel fordult a csendőrséghez, hogy a Baja–Szabadka között közlekedő postakocsi biztosítására vezényeljen egy csendőrt, mivel a kocsi jelentős pénzösszeget, 150 ezer forintot szállít majd. A megelőző években Bácskában gyakoriak voltak a postai szállítmányok ellen elkövetett rablótámadások, amelyek nagyrészt felderítetlenek maradtak.
Hochwarter Károly kapta meg a postakocsi védelmének feladatát. A kor szokása szerint a nehéz csomagokkal elöl haladt egy parasztszekér, mögötte a postakocsi, rajta a kocsis és a csendőr. Bácsbokod felől Bajához közeledve, a Juray-szállás közelében csakugyan fegyveres rablók támadtak a postakocsira. Egyszerre két oldalról lőttek rájuk, az egyik lövés Hochwarter Károly arcát érte, a sörétek a jobb szemét, fülét és kezét is megsebesítették, ennek ellenére két lövéssel viszonozta a támadást, de sérülése miatt többre nem volt képes. Ezért menekülésre kényszerültek, és a kocsikkal elvágtattak a helyszínről. Végül sikerült Bajára érkezni, és megvédeni az értékes postaszállítmányt. A sebesült csendőrt azonnal kórházba szállították, ahol dr. Juray Károly az arcából negyven, a kezéből 12 sörétet távolított el, de jobb szeme világát nem tudta megmenteni. A jánoshalmi rablókat március végén sikerült elfogni és börtönbe zárni. Hochwarter Károlynak mindössze félévi szolgálat után huszonnégy éves korában nyugdíjba kellett vonulnia A csendőrségtől élete végéig a rendfokozatának megfelelő fizetést és kiemelt sebesülési pótlékot kapott.
Súlyosan megváltozott egészségi állapota ellenére sikerült párt találnia, családot alapítania. Kellner Mária (1861‒1921) óvónőt vette feleségül, néhány évig Felső-Muzslyán és Nagybecskereken (ma Szerbia területén) dolgozott, azokban az években ott élt a család. Két gyermekük Baján született, Károly (szül. 1885) pénzügyigazgatósági irodatisztként dolgozott, Mária (1887‒1958) posta- és távírda-segédellenőr volt, nem alapított családot, édesanyja halála után ő istápolta segítségre szoruló édesapját. Az 1920-as években apa és lánya a Petőfi Sándor, majd a Jókai Mór utcában lakott.
Hochwarter Károly az egész életét tragikusan befolyásoló baleset után negyvennyolc évvel, 73 éves korában, 1932. március 30-án hunyt el Baján. Sírkövére a csendőrség a hősiességét elismerő emléktáblát helyezett el:
„HOCHWARTER KÁROLY NY. M. KIR. CSENDŐRTISZTHELYETTES
VOLT BAJAI ÖRSPARANCSNOK
PÓSTAFEDEZETI SZOLGÁLATBAN RABLÓKKAL
HARCOLVA SZEMEVILÁGÁT VESZTETTE 1884. I. 2.
EMLÉKÉT KEGYELETTEL ŐRZI A M. KIR. CSENDŐRSÉG”
