A német-lengyel háború kezdetétől a Szovjetunió elleni hadba lépésig
Szakály Sándor
A német-lengyel háború 1939. szeptember 1-ji megindulása – amely rövidesen európai, majd 1941 decemberétől világméretűvé váló háború kezdetét jelentette – rendkívül bonyolult külpolitikai helyzetben találta Magyarországot. A trianoni béke revíziójáért küzdő magyar politika 1938-ban és 1939-ben jelentős sikereket ért el, döntően német és olasz segítséggel. Az 1938. augusztus 21-én és 22-én Bledben folytatott tárgyalásokon Magyar Királyságnak sikerült elérni a kisantant államokkal – Cseh-Szlovákiai Köztársaság, Románia és a Jugoszláv Királyság – való megegyezést, amelynek értelmében Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát ismerte el, ezzel az első „csapást” mérve az 1920-as diktátumra.
A megállapodás átmeneti nehézségeket okozott ugyan a magyar-német viszonyban, de viszonylag hamar helyreállt a korábbi szívélyesnek tekinthető kapcsolat. Ennek köszönhetően az 1938. szeptember 29-én, Münchenben megtartott négyhatalmi értekezlet, a négyhatalmi egyezményhez fűzött kiegészítő nyilatkozat lehetőséget biztosított Magyarország számára, hogy a csehszlovák állam és Magyarország képviselői között tárgyalások induljanak meg a kisebbségi, területi kérdések rendezéséról. A négy nagyhatalom három hónapot adott erre, és kilátásba helyezte: a tárgyalások eredménytelensége esetén maguk veszik kézbe az ügyek intézésé. Az 1938. október 9-én Komáromban megkezdett magyar-csehszlovák – a delegációk személyi összetételét tekintve inkább magyar-szlovák – tárgyalásokon a felek nem jutottak eredményre a területi kérdésekben és a többszöri sikertelen egyeztetés után olasz és német döntőbíráskodást kértek.
